1Most tehát Izráel, hallgass azokra a törvényekre és ítéletekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy megcselekedjétek; hogy így életben maradjatok, és bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, amelyet az Úr, atyáitok Istene, most ad nektek.
2Ne tegyetek hozzá az igéhez, amit én parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle; megtartván az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.
3Tulajdon szemeitek látták, amit az Úr Baál Peór miatt cselekedett; hogy minden férfit, aki Baál Peór után ment, kiirtott az Úr, a te Istened, közüled.
4Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek ma.
5Íme én oly törvényekre és ítéletekre tanítottalak benneteket, mint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem; hogy úgy cselekedjetek abban az országban, ahova most bementek, hogy birtokotokba vegyétek azt.
6Tartsátok meg tehát és cselekedjétek meg, mert az lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek a népek szemeiben; akik mikor hallják mindezeket a törvényeket, azt mondják majd: Csak bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7Mert melyik az a nagy nép, melynek istenei oly közel vannak hozzá, mint az Úr, a mi Istenünk mindenkor, mikor hozzá kiáltunk?
8És melyik az a nagy nép, melynek olyan igazságos törvényei és ítéletei vannak, mint ez az egész tanítás, melyet én előtökbe adok ma?
9Csak őrizkedjél és vigyázz magadra nagyon, hogy el ne felejtsd azokat a dolgokat, melyeket láttak szemeid (és el ne távozzanak szívedből teljes életedben; hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és fiaidnak fiaival);
10azon a napon, melyen az Úr előtt, a te Istened előtt álltál a Hóreben, mikor azt mondta az Úr nekem: Gyűjtsd össze nekem a népet, hogy hallassam velük szavaimat; hogy tanuljanak meg engem félni teljes életükben, míg a földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11Mikor előléptetek és megálltatok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben égett az ég szívéig, sötétség, felhő és homály között.
12Mikor szólt hozzátok az Úr a tűz közepéből: szavak hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csupáncsak hangot.
13Mikor kijelentette nektek az ő szövetségét, melyet megparancsolt nektek, hogy megtartsátok, a tízparancsolatot; és felírta azt két kőtáblára.
14Nekem pedig ugyanakkor megparancsolta az Úr, hogy tanítsalak benneteket törvényekre és ítéletekre; melyek szerint nektek abban az országban cselekednetek kell, ahova most átmentek, hogy birtokba vegyétek azt.
15Nagyon őrizkedjetek tehát lelketekből: hogy mivel nem láttatok semmi alakot, amely napon az Úr szólt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből,
16arra ne vetemedjetek, hogy istenképet csináltok magatoknak bármely szoboralakra; férfi vagy nő mintájára;
17bármely barom mintájára, mely a földön van; bármely szárnyas madár mintájára, mely az égen repül;
18bármely földön csúszómászó mintájára; bármely halnak a mintájára, mely a vízben van a föld alatt.
19És fel ne emeld szemeidet az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, és arra ragadtassál, hogy leborulj előttük és imádd őket; holott azokat az Úr, a te Istened, a többi népeknek osztotta ki az egész ég alatt.
20Titeket pedig fogott az Úr, és kihozott benneteket a vaskohóból, Egyiptomból; hogy legyetek neki örökségnépe, mint a mai nap.
21És az Úr megharagudott rám timiattatok; és megesküdött, hogy nem lépem át a Jordánt, nem megyek be abba a szép országba, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.
22Én tehát meghalok ebben az országban, nem lépem át a Jordánt; de ti átlépitek és birtokba veszitek azt a szép országot.
23Őrizkedjetek, el ne felejtsétek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet kötött veletek: és ne csináljatok magatoknak istenképet semmi olyan alakra, amit eltiltott neked az Úr, a te Istened.
24Mert az Úr, a te Istened megemésztő tűz; féltékeny Isten.
25Ha fiaid születnek és fiaidnak fiai, és megvénhedtek az országban; és arra vetemedtek, hogy istenképet csináltok bármiféle alakra, és így azt cselekszitek, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, ingerelvén őt:
26tanúul hívom ellenetek ma az eget és a földet, hogy kiveszvén kivesztek arról a földről hamar, amelyre most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt; nem éltek rajta sokáig, hanem okvetlenül kivesztek.
27És szétszór az Úr benneteket a népek között; és kevés számmal maradtok meg azok között a nemzetek között, ahova elvisz titeket az Úr.
28Ott majd emberi kezek által csinált isteneknek szolgáltok: fának és kőnek, melyek nem látnak és nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.
29Onnét aztán megkeresed az Urat, a te Istenedet, és megtalálod; mert teljes szívedből és teljes lelkedből fogod őt keresni.
30Ha szükségben leszel és utolérnek téged mindezek a dolgok; a napok végén majd megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára.
31Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy el téged és nem ront meg téged; és nem felejti el atyáid szövetségét, melyre megesküdött nekik.
32Mert tudakozzál csak a régi napokról, melyek teelőtted voltak attól a naptól fogva, mikor Isten embert teremtett a földre, és az ég egyik szélétől az ég másik széléig: vajon történt-e olyan, mint ez a nagy dolog, vagy hallatott-e olyan, mint ez?
33Hallotta-e nép Isten hangját a tűz közepéből beszélni, mint te hallottad, úgy, hogy életben maradt?
34Vagy próbált-e egy isten eljönni, hogy kivegyen magának egy népet egy másik nép kebeléből próbákkal, jelekkel, csodákkal, csodákkal és háborúval, erős kézzel, kinyújtott karral és nagy félelmekkel; egészen úgy, amint veletek cselekedett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban szemeitek előtt?
35Te nyerted meg annak az ismeretnek a meglátását, hogy az Úr az Isten; nincs kívüle több.
36Az égből hallatta veled hangját, hogy tanítson téged; és a földön láttatta veled nagy tüzét, és szavait hallottad a tűzből.
37Tehát annak fejében, hogy szerette atyáidat és kiválasztotta magvukat őutánuk; és kihozott téged személyesen nagy erejével Egyiptomból;
38hogy nálad nagyobb és erősebb népeket kiűzzön előled; hogy bevigyen téged, hogy neked adja országukat örökségül, mint a mai nap:
39tudd meg ma és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten a mennyben fent és a földön alant; nincs több.
40Tartsd meg tehát törvényeit és parancsolatait, melyeket én parancsolok neked ma, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak teutánad minden időben; és hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened most ad neked.
41Akkor választott ki Mózes három várost a Jordánon túl, napkelet felé:
42hogy odafuthasson az olyan gyilkos, aki felebarátját nem szándékosan ölte meg, és nem volt neki gyűlölője tegnapról-tegnapelőttről; tehát fusson ezek közül a városok közül egyikbe, és maradjon életben.
43Bécert a sivatagban a síkság földjén a rúbenieknek; Rámótot Gileádban a gádiaknak; és Gólánt Básánban a manassiaknak.
44És ez a tanítás; melyet Mózes Izráel fiai elé tett.
45Ezek azok a bizonyságok, azok a törvények és azok az ítéletek; melyeket Mózes Izráel fiainak szólt, mikor kijöttek Egyiptomból.
46A Jordánon túl, a völgyben, Bét-Peórral átellenben, Szihon emori király országában, aki Hesbonban lakott volt; akit megvert Mózes és Izráel fiai, mikor kijöttek Egyiptomból.
47És birtokukba vették országát, valamint Ognak, a Básán királyának országát, mindkét emori királyét, mely a Jordánon túl van: napkelet felé:
48Aroértől, mely Arnon patak völgyének szélén van, Szion hegyéig, azaz Hermonig,
49és az egész síkságot a Jordánon túl keletre a síkság tengeréig, a Piszga lejtőinek aljáig.