1És fordultunk és felmentünk a Básán útján; és kijött előnkbe Og, a Básán királya, ő és egész népe a háborúra Edreibe.
2És azt mondta az Úr nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal az emoriak királyával tettél, aki Hesbonban lakott.
3És kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk Ogot is, a Básán királyát, és egész népét; és megvertük őt úgy, hogy egy menekültet sem hagytunk neki.
4És bevettük minden városát abban az időben, nem volt város, melyet be nem vettünk volna tőlük; hatvan várost, Argob egész kerületét, Ognak Básánban levő királyságát.
5Mindezek megerősített városok magas kőfalakkal, kapukkal és reteszekkel; az igen sok mezővároson kívül.
6És örökszentség alá vetettük őket, mint Szihonnal, Hesbon királyával tettünk; örök szentség alá vetvén minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket.
7Minden barmot pedig és a városok martalékát magunknak zsákmányoltuk.
8Elvettük tehát abban az időben azt az országot, mely a Jordánon túl van, az emoriak két királyának kezéből; Arnon patakától Hermon hegyéig.
9(A cidoniak Szirjonnak hívják a Hermont, az emoriak Szenirnek hívják azt.)
10A fennsík minden városát, az egész Gileádot és az egész Básánt Szalkáig és Edreiig; Og Básánban levő királyságának városait.
11(Mert csak Og, a Básán királya maradt meg a ráfák maradékai közül, Íme koporsója, egy vaskő koporsó, ugyebár Ammon fiainak Rabbájában van; kilenc sing a hossza, négy sing a szélessége férfikönyök szerint.)
12És ezt az országot, melyet abban az időben birtokunkba vettünk: Aroértől fogva, mely Arnon patakánál van, és a Gileád hegyének felét és városait, a rúbenieknek és gádiaknak adtam;
13a Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Og királyságát, adtam a Manassé féltörzsének; Argob egész kerületét, általában azt az egész Básánt, melyet Ráfák országának szoktak nevezni.
14Manassé fia elvette Argob egész kerületét a gesúriak és maakátiak határáig; és ezeket, a Básánt, az ő nevéről nevezték Jáir falvainak mind a mai napig.
15És Mákirnak adtam Gileádot.
16És a rúbenieknek és gádiaknak adtam Gileádtól Arnon patakáig, a patak derekáig és határáig; és a Jabbók patakáig, mely Ammon fiainak határa;
17továbbá a síkságot a Jordánnal és határával együtt Genezárettől a síkság tengeréig, a Sóstengerig, a Piszga lejtőinek aljáig kelet felé.
18És parancsot adtam nektek abban az időben, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megadta nektek ezt az országot, hogy vegyétek birtokotokba, felfegyverkezve menjetek át testvéreitek előtt, Izráel fiai előtt mindnyájan, akik harcképesek vagytok.
19Csak asszonyaitok és kicsinyeitek és jószágotok, tudom, hogy jószágtok sok van nektek, maradjanak városaitokban, melyeket adtam nektek,
20míg nyugalmat nem ad az Úr testvéreiteknek, mint nektek, és ők is birtokukba nem veszik azt az országot, melyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl; akkor térjetek vissza, ki-ki a maga birtokára, melyet adtam nektek.
21Józsuénak pedig ezt a parancsot adtam abban az időben, mondván: Szemeid láttak mindent, amit az Úr, a te Istened ezzel a két királlyal cselekedett; úgy fog cselekedni az Úr mindazokkal a királyságokkal, ahova te most átmégy.
22Ne féljetek tőlük; mert az Úr, a ti Istenetek, ő hadakozik értetek.
23És könyörögtem az Úrhoz abban az időben, mondván:
24Uram, Jahve, te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet; mert ki van Isten az égen és a földön, aki olyanokat cselekszik, mint a te cselekedeteid és hőstetteid?
25Kérlek, engedj átmennem, és meglátnom azt a szép országot, mely a Jordánon túl van; ezt a szép hegyet és a Libánont.
26De az Úr haragudott rám timiattatok, és nem hallgatott meg; hanem azt mondta az Úr nekem: Elég, ne szólj már nekem többet ebben a dologban!
27Menj fel a Piszga tetejére és emeld fel szemeidet nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg szemeiddel; mert nem mégy át ezen a Jordánon.
28Hanem utasítsd Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt; mert ő fog átmenni ez előtt a nép előtt, és ő adja nekik örökükbe azt az országot, melyet látni fogsz.
29Így a völgyben maradtunk, Bét-Peórral átellenben.