1És fordultunk és indultunk a sivatagba a Sástenger útján, amiképpen parancsolta nekem az Úr; és kerülgettük a Széir hegyét sok ideig.
2Akkor azt mondta az Úr nekem, mondván:
3Elég volt a hegyet kerülgetnetek; forduljatok észak felé.
4A népnek pedig adj parancsot, mondván: Ti most testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán fogtok átmenni, akik Széirben laknak; azok félnek majd tőletek, tehát vigyázzatok nagyon:
5ne hívjátok ki őket, mert nem adok nektek országukból egy talpalatnyit sem; mert Ézsaunak adtam birtokul Széir hegyét.
6Eledelt pénzen vásároljatok tőlük, hogy egyetek; vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok.
7Mert az Úr, a te Istened, megáldott téged kezed minden munkájában, ismeri jártodat ebben a nagy sivatagban; már negyven éve veled van az Úr, a te Istened, nem szenvedtél hiányt semmiben.
8Tehát továbbmentünk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, kik Széirben laknak, a Síkság útján, Eláton és Ecjon-Geberen át. Aztán fordultunk és átmentünk Móáb sivatagának útjára.
9Akkor azt mondta az Úr nekem: Ne támadd meg Móábot, és ne hívd ki őket magad ellen háborúra; mert nem adok neked országából birtokot, mert Lót fiainak adtam Árt birtokul
10(az émiek laktak abban hajdan; nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
11Ráfáknak számíttatnak ők is, mint az anákok; de a móábiták émieknek hívják őket.
12Széirben pedig a horiak laktak hajdan, de Ézsau fiai kiűzték és kiirtották őket maguk elől, és letelepedtek helyükbe; mint Izráel tette az általa birtokba vett országgal, melyet adott nekik az Úr);
13tehát keljetek fel, és menjetek át a Zered patakján; és átmentünk a Zered patakján.
14Az idő pedig, ameddig mentünk Kádes Barneától, míg átkeltünk a Zered patakján, harmincnyolc esztendő; amíg a harcoló férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, mint ahogyan megesküdött nekik az Úr.
15És az Úr keze is rajtuk volt, hogy kiveszítse őket a táborból; míg ki nem vesznek.
16És történt, hogy mikor a harcoló férfiak teljesen kihaltak mind a nép közül,
17szólott az Úr hozzám, mondván:
18Te átmégy ma Móáb határán az Árnál,
19és közel haladsz el Ammon fiai előtt; ne támadd meg őket és ne hívd ki őket; mert nem adok Ammon fiainak földjéből neked birtokot, mert Lót fiainak adtam azt birtokul.
20(Ráfák országának számít ez is; ráfák laktak benne hajdan, de az ammoniak zamzummiknak hívják őket.
21Nagy, számos és szálas nép, mint az anákok; és kipusztította őket az Úr azok elől, és birtokukba vették őket és letelepedtek helyükbe.
22Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laknak: hogy kipusztította előlük a hóriakat, és ők birtokukba vették azokat és letelepedtek a helyükbe mind a mai napig.
23Az avviakat meg, akik tanyákon laktak Gázáig; a Kaftorból kijött kaftoriak pusztították el, és letelepedtek helyükbe).
24Keljetek fel, induljatok és menjetek át az Arnon patakán, íme kezedbe adtam az emori Szihont, Hesbon királyát, és országát, fogj hozzá, vedd birtokodba; és hívd ki őt háborúra.
25Ezen a napon kezdem rátenni ijedtségteket és félelmeteket a népek arcára az egész ég alatt; úgyhogy ha nevedet hallják, reszketnek és remegnek tőled.
26És követeket küldtem Kedémót sivatagából Szihonhoz, Hesbon királyához; béke szavaival mondván:
27Hadd menjek át országodon, útról útra megyek; nem térek le sem jobbra, sem balra.
28Eledelt pénzen adj el nekem, hogy egyem, és vizet pénzért adj nekem, hogy igyam; csak hadd menjek át gyalog.
29Mint ahogyan megtették nekem Ézsau fiai, akik Széirben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak; amíg átmegyek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
30De nem akart Szihon, Hesbon királya azon átereszteni bennünket; mert megkeményítette az Úr, a te Istened, az ő lelkét, és erőssé tette az ő szívét, hogy kezedbe adja őt, mint a mai nap.
31És azt mondta az Úr nekem: Lásd, elkezdettem elődbe adni Szihont és országát: kezdd el, űzd el birtokából, hogy birtokba vedd országát.
32És mikor Szihon kijött előnkbe, ő és egész népe a háborúra Jahácba;
33előnkbe adta őt az Úr, a mi Istenünk; és megvertük őt és fiait és egész népét.
34És bevettük minden városát abban az időben, és örök szentség alá vetettünk minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket: nem hagytunk menekülőt.
35Csak a barmot zsákmányoltuk magunknak; és a városok martalékát, melyeket bevettünk.
36Aroértől fogva, mely az Arnon patak völgyének szélén van, és attól a várostól fogva, mely a patak völgyében van, Gileádig nem volt város, mely erősebb lett volna nálunk; valamennyit előnkbe adta az Úr, a mi Istenünk.
37Csak Ammon fiainak országához nem közeledtél; Jabbók patakának egész oldalsó részéhez és a hegyi városokhoz, és semmihez, amitől eltiltott az Úr, a mi Istenünk.