1Ezek azok a beszédek, melyeket szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon túl; a sivatagban, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Di-Záháb között.
2Tizenegy napi út Hórebtől Széir hegyén Kádes Barneáig.
3Tehát történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején: szólott Mózes Izráel fiainak, mind aszerint, amint az Úr parancsolt általa nekik.
4Miután megverte Szihont, az emoriak királyát, ki Hesbonban lakott; és Ogot, a Básán királyát, ki Astárótban lakott, Edreiben.
5A Jordánon túl, Móáb földjén kezdte el Mózes ezt a tanítást magyarázni, mondván:
6Az Úr, a mi Istenünk, szólt nekünk a Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni.
7Forduljatok, induljatok, és menjetek be az emoriak hegyére és minden szomszédjukhoz, akik a Síkságon, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Délvidéken és a Tengermelléken: a kanaániak országában vannak, továbbá a Libánonra a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamáig.
8Íme előtökbe adom az országot; menjetek be és vegyétek birtokotokba azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak.
9És azt mondtam nektek abban az időben, mondván: Nem bírlak benneteket egyedül hordozni.
10Az Úr, a ti Istenetek úgy megsokasított benneteket, hogy íme ma oly sokan vagytok, mint az ég csillagai.
11(Az Úr, atyáitok Istene tegyen hozzátok még ezerannyit, mint ahányan vagytok; és áldjon meg benneteket, amiképpen szólt felőletek!)
12Hogyan hordozzam én egyedül bajotokat, terheteket és pereteket?
13Adjatok ide törzseitek szerint bölcs, értelmes és tudós férfiakat; hogy főkké tegyem őket felettetek.
14Ti pedig feleltetek nekem; és azt mondtátok: Jó lesz megtenni azt a dolgot, amiről szóltál.
15Akkor vettem törzseitek főembereit, bölcs és tudós férfiakat, és főkké tettem őket felettetek: ezredparancsnokokká, századparancsnokokká, ötvenedparancsnokokká és tizedparancsnokokká, és intézőkké törzseitek szerint.
16Bíráitoknak pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Tartsatok kihallgatást testvéreitek között, úgy ítéljetek igazságot egyik közt meg másik közt, és a nála levő jövevény közt.
17Ne legyetek személyválogatók az ítéletben, mind a kicsit, mind a nagyot meghallgassátok, ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; azt az ügyet pedig, mely nektek nehéz, terjesszétek fel hozzám, hogy meghallgassam.
18És megparancsoltam nektek abban az időben mindazokat a dolgokat, melyeket tennetek kell.
19És elindultunk a Hórebtől (és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes sivatagot, melyet láttatok az emoriak hegyének útján), amiképpen parancsolta az Úr, a mi Istenünk nekünk; és eljutottunk Kádes Barneáig.
20És azt mondtam nektek: Eljutottatok az emoriak hegyéhez, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
21Íme elődbe adta az Úr, a te Istened az országot; menj fel, vedd birtokodba, amiképpen szólt az Úr, atyáid Istene, néked, ne félj és ne csüggedj.
22Akkor mindnyájan hozzám jöttetek és azt mondtátok: Hadd küldjünk magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk az országot; és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen fel kell vonulnunk, és a városok felől, amelyekbe be kell jutnunk.
23És tetszett nekem ez a beszéd, tehát választottam közületek tizenkét embert, minden törzsből egy-egy embert.
24Azok fordultak és felmentek a hegyre, és bementek Eskol völgyéig; és kikémlelték azt.
25Vettek is kezükbe a föld gyümölcséből és lehozták hozzánk; és hírt hoztak nekünk és azt mondták: Szép az az ország, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
26Mégsem akartatok felmenni; hanem ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsának.
27És zúgolódtatok sátraitokban és azt mondtátok: Mivel gyűlöl az Úr minket, kihozott bennünket Egyiptom országából; hogy az emoriak kezébe adjon minket, hogy elpusztítson bennünket.
28Hová mennénk mi fel? Testvéreink elolvasztották szívünket, mondván: Nálunk nagyobb és szálasabb népet, nagy és az égig megerősített városokat; és anákok fiait is láttuk ott.
29Én pedig azt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük.
30Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik értetek; egészen úgy, mint ahogyan Egyiptomban tett veletek szemeitek előtt,
31meg a sivatagban, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint a fiát hordozza az ember; az egész úton, melyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.
32És mindemellett sem hisztek az Úrban, a ti Istenetekben,
33aki előttetek járt az úton, helyet szemelvén ki nektek, ahol tábort üssetek; a tűzben éjjel, hogy lássatok az úton, melyen mennetek kellett, és a felhőben nappal.
34És meghallotta az Úr beszédeitek szavát; és megharagudott, és megesküdött, mondván:
35Senki meg nem látja ezek közül a férfiak közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a szép országot, melyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
36Kivéve Kálebet, Jefunne fiát, ő meglátja azt, és neki adom azt a földet, melyet taposott, és fiainak; mivelhogy teljesen az Urat követte.
37Énreám is megharagudott az Úr timiattatok, mondván: Te sem mégy be oda.
38Józsué, a Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda; őt erősítsd, mert ő helyezi örökségébe Izráelt.
39És kicsinyeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek, és fiaitok, akik ma nem tudnak sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda; és nekik adom azt, és ők veszik azt birtokukba.
40Ti pedig forduljatok: és induljatok a sivatagba a Sástenger útján.
41Erre feleltetek és azt mondtátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi megyünk fel és harcolunk, egészen úgy, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk; ezzel felöveztétek ki-ki a maga hadieszközeit, és könnyelműen felmentetek a hegyre.
42Az Úr pedig azt mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt.
43És szóltam nektek, de nem hallgattatok meg; hanem ellene szegültetek az Úr parancsának, és elbizakodottan felmentetek a hegyre.
44És kijött az emori, aki azon a hegyen lakik, ellenetek, és megkergetett benneteket, mint a méhek szokták tenni; és szétvertek benneteket Széirben, Hormáig.
45Mikor visszatértetek, sírtatok az Úr előtt; de nem hallgatott az Úr szavatokra, és nem figyelt rátok.
46És így Kádesben kellett eltöltenetek azt a sok időt; amennyi időt eltöltöttetek.