1Ez pedig az áldás, mellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt.
2És ezt mondta: Az Úr Szinájból jött és Széirből ragyogott fel népének, Párán hegyéről világított: És vele szentek tízezrei, Jobbja felől tűz, törvény nekik.
3Szereti is a népet, Szentjei mind veled vannak; És ők lábadhoz szegődtek, Ki-ki vesz beszédeidből.
4A tanítás, melyet Mózes parancsolt nekünk, Öröksége Jákób gyülekezetének.
5És király lett Jesurunban; Mikor népfők gyülekeznek össze, Izráel törzsei együtt.
6Éljen Rúben és meg ne haljon; Hanem legyen egy kevés embere.
7És ez Júdára, és ezt mondta: Halld meg, Uram, Júda hangját, És népéhez vidd be őt; Kezeivel küzd magáért, Légy hát segítsége ellenségei ellen.
8És Lévire ezt mondta: Urimod és Tummimod kegyes emberednél legyen; Akit megpróbáltál Masszában, Pereltél vele Meribá vizénél,
9Aki azt mondta atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt, és fivéreit nem nézte, és fiairól nem tudott: Mert megtartották mondásaidat, és szövetségedre vigyáznak.
10Tanítsák ítéleteidet Jákóbnak, és tanításodat Izráelnek; Tegyenek tömjénillatot színed elé, és teljes áldozatot oltárodra.
11Áldd meg, Uram, erejét, és kezeinek munkája legyen kedves előtted; Törd le derekát azoknak, akik rátámadnak, és akik őt gyűlölik, hogy fel ne kelhessenek.
12Benjáminról ezt mondta: Az Úr szerelmese, bátorságban lakozzék vele; Oltalmazza őt mindenkor, és lankái között lakozzék.
13És Józsefről ezt mondta: Legyen megáldott országa az Úrtól: Az ég drágalátosságával, harmattal. És az alant elterülő hullámárral
14A nap érlelte drágalátosságokkal; és a hold növelte drágalátossággal.
15Az őshegyek legjavával, Az örök halmok drágalátosságával;
16És a föld drágalátosságával és teljességével. És a csipkebokorban lakozónak jóakarata Szálljon a József fejére, Testvérei felkentjének feje tetejére.
17Elsőszülött bikájának legyen dicsőség, és bölényszarvak legyenek szarvai; Velük népeket ökleljen fel együtt a föld széléig. És ők Efraim tízezrei; és ők Manassé ezerei.
18És Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, kivonultodban; Izsakhár pedig sátoraidban.
19Népeket hívnak a hegyre, ott áldoznak igaz áldozattal; Mert tengerek bőségét szopják, és fövénynek elrejtett kincseit.
20És Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjesztette Gádot; Úgy lakik, mint egy oroszlán, és kart, sőt koponyát tép.
21Mikor látta az először neki jutott részt, hogy ott bírói osztályként fent van tartva; Elment a nép élén, az Úr igazságát cselekedte, és ítéleteit Izráellel együtt.
22És Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök; A Básánból ugrik elő.
23És Naftaliról ezt mondta: Naftali, jóakarattal megelégedett és teljes az Úr áldásával; Tengert és Délt vedd birtokodba.
24És Áserről ezt mondta: Legáldottabb legyen a fiak közt Áser; Legyen fivéreinek kedveltje. És mártsa az olajba lábát.
25Vas és réz legyen závárod; És annyi legyen erőd, amennyi a napod.
26Nincs olyan Isten, mint Jesuruné: Ki az égen vágtat segítségedre, És az ő felségében a felhőkön.
27Lakhelyén van az ősi Isten, De lent vannak örök karjai; És elűzte előled az ellenséget, és azt mondta: Pusztítsd!
28Így lakik Izráel biztonságban, Egyedül, Jákób forrásánál. [Gabona- és mustországban; És egei harmatot csepegnek.]
29Boldog vagy Izráel, ki olyan mint te? Nép, akit az Úr tart meg! Segítő pajzsod, aki dicsőséged kardja is: Tehát hízelkedni fognak neked ellenségeid, Te pedig az ő magasságaikon lépdelsz.