1Figyeljetek egek, hadd beszéljek; és hallgassa a föld szám mondásait!
2Csepegjen, mint az eső, tanításom; szálljon, mint a harmat, mondásom; mint permeteg a zöld pázsitra, és mint záporeső a fűre:
3mert az Úr nevét hirdetem; - adjatok nagyságot Istenünknek!
4[A szirt! Hibátlan az ő tette, mert útja csupa jog. Hűség Istene álnokság nélkül, igazságos és egyenes ő:]
5tőle bomlott el („nem-fiai\: rajtuk van folt gyanánt!) egy fonák és facsaros nemzedék.
6Hát ezzel kellett fizetnetek az Úrnak, te hitetlen és nem-bölcs nép? Hát nem atyád és tulajdonosod ő neked, aki alkotott és alapított téged?
7Jussanak eszedbe az őskor napjai; gondold meg az éveket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, megjelenti neked; véneidet, megmondják neked:
8mikor a Magasságos örökséget osztott a nemzeteknek; mikor szétválasztotta az ember-fiakat: a népek határait Izráel fiainak számához mérten állapította meg.
9Mert az Úrnak osztályrésze az ő népe; Jákób az ő öröksége.
10Sivatag földön találta őt és süvöltő pusztaság kietlenében. Felkarolta őt, gondjaiba vette őt, őrizte őt, mint a szeme fényét;
11(mint sas őrködik fészkén, ül fiókái felett; kiterjeszti szárnyait, felveszi, evező tollán hordozza:)
12egyedül az Úr vezette őt, és nem volt vele idegen isten.
13Nyargalva vitte őt a föld magasságain, és a mező gyümölcsét ette; és mézet adott neki szopni a sziklából, és olajat a szirt kovájából.
14Tehén tejszínt és juhtejet bárányok kövérével; és básáni fajzású kosokat és bakokat búza vesekövérével. És szőlővért ittál, gyöngyöző bort...
15És meghízott Jesurun és kirúgott; (meghíztál, megvastagodtál, meghájasodtál!) És elhagyta Istent, aki alkotta őt, és megvetette üdvének szirtjét.
16Féltékennyé tették őt idegenekkel, utálatosságokkal bosszantották őt.
17Az ördögöknek áldoztak, kik nem istenek, isteneknek, kiket nem ismertek. Újaknak, kik közelebb jöttek be, kiket nem féltek atyáid:
18a szirtet, aki téged szült, feledésbe hagytad, és elfelejtetted Istent, aki világra hozott.
19És látta az Úr és elvetette, annyira bosszantották fiai és leányai;
20és azt mondta: Elrejtem tőlük orcámat, hadd lássam, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, fiak, kikben nincs hűség;
21féltékennyé tettek engem, nem-istennel, bálványaikkal bosszantottak engem. Én tehát féltékenyekké teszem őket egy nem-néppel, hitetlen nemzettel bosszantom őket:
22Mert tűz gyulladt ki haragomban, és égett a pokol fenekéig; és megemésztette a földet és termését, és lángba borította a hegyek fundamentumait.
23Veszedelmeket gyűjtök rájuk, kitöltöm rájuk nyilaimat.
24Mikor éhség szívja, láz emészti őket és keserves döghalál; rájuk bocsátom a vadállatok fogát is, a porban csúszók mérgével.
25Kint kard gyilkol, bent félelem; ifjait is, szüzet is, csecsemőt ősz emberrel.
26Azt mondtam, elfúvom őket; kitörlöm emberek közül emlékezetüket;
27hanem az ellenség bosszantásától tartottam, nehogy félreértsék szorongatóik. Nehogy azt mondják: A mi kezünk kerekedett fölül, és nem az Úr cselekedte mindezt.
28Mert tanácsavesztett nemzet az; és nincs bennük értelem.
29Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák végüket:
30hogyan kergethetett volna egy ezeret, és futamíthatott volna meg kettő tízezret? Ha nem úgy, hogy szirtjük eladta őket, és az Úr kiszolgáltatta őket:
31Mert nincs olyan az ő szirtjük, mint a mi szirtünk; legyenek bár ellenségeink a bírák.
32Mert Szodoma szőlőtőkéjéből való az ő szőlőtőkéjük, és Gomora mezőségeiről; szőlőszemeik méregbogyók, keserű fÚrtjeik vannak nekik.
33Sárkánytajték a boruk; és viperák kegyetlen mérge.
34Nemde ez rováson van nálam; lepecsételve kincstáramban?
35Enyém a bosszúállás és megfizetés, egy időben meg fog inogni lábuk; mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami készen van számukra.
36Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, és szolgáin könyörül: mert látja, hogy elment az erő, és odalett kötött és szabad.
37És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, akiben bíztak;
38akik áldozataik kövérét ették, italáldozatuk borát itták? Keljenek fel és segítsenek rajtatok, legyen felettetek oltalom!
39Lássátok most, hogy én, én vagyok az; és mellettem nincsen isten! Én ölök és elevenítek, sebet ütök és én gyógyítok; és nincs, ki kezemből kimentsen.
40Mert égre emelem kezemet, és azt mondom: Az én örök életemre,
41ha megélesítettem villámló kardomat, és ítéletbe fog kezem: bosszút állok ellenségeimen, és gyűlölőimnek megfizetek.
42Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom húst eszik; elesettek és foglyok vérével, ellenség vezéreinek fejéből.
43Ujjongjatok, nemzetek, az ő népének, mert szolgáinak vérét megbosszulja; bosszúállással fizet ellenségeinek, és engesztelést szerez földjének, népének.
44Elment tehát Mózes és elbeszélte ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára; ő és Józsué, a Nún fia.
45Mikor pedig Mózes bevégezte, mind elmondván ezeket a szavakat az egész Izráelhez,
46akkor azt mondta nekik: Vegyetek szívetekre minden szót, amelyekkel én bizonyságot teszek előttetek ma; hogy megparancsoljátok fiaitoknak, hogy megtartsák őket, megcselekedvén e tanításnak minden szavát.
47Mert nem Úres szó ez rátok nézve, hanem ez a ti életetek; és ez által az ige által nyújtjátok meg napjaitokat a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt.
48És szólt az Úr Mózesnek ugyanezen a napon, mondván:
49Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerikóval szemben terül el; és nézd meg Kanaán országát, melyet én Izráel fiainak adok birtokul.
50És halj meg azon a hegyen, amelyikre felmégy, és takaríttassál népeidhez; mint ahogyan Áron, a testvéred, meghalt a Hór hegyén, és takaríttatott népeihez.
51Azért mert kötelességszegést követtetek el ellenem Izráel fiai között a kádesi Meribá vizénél a Cin sivatagban azzal, hogy nem dicsőítettetek engem Izráel fiai között.
52Mert átellenben láthatod az országot, melyet én Izráel fiainak adok, de be az országba nem mehetsz.