Deuteronomy 32
1 Figyeljetek egek, hadd beszéljek; és hallgassa a föld szám mondásait!
2 Csepegjen, mint az eső, tanításom; szálljon, mint a harmat, mondásom; mint permeteg a zöld pázsitra, és mint záporeső a fűre:
3 mert az Úr nevét hirdetem; - adjatok nagyságot Istenünknek!
4 [A szirt! Hibátlan az ő tette, mert útja csupa jog. Hűség Istene álnokság nélkül, igazságos és egyenes ő:]
5 tőle bomlott el („nem-fiai\: rajtuk van folt gyanánt!) egy fonák és facsaros nemzedék.
6 Hát ezzel kellett fizetnetek az Úrnak, te hitetlen és nem-bölcs nép? Hát nem atyád és tulajdonosod ő neked, aki alkotott és alapított téged?
7 Jussanak eszedbe az őskor napjai; gondold meg az éveket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, megjelenti neked; véneidet, megmondják neked:
8 mikor a Magasságos örökséget osztott a nemzeteknek; mikor szétválasztotta az ember-fiakat: a népek határait Izráel fiainak számához mérten állapította meg.
9 Mert az Úrnak osztályrésze az ő népe; Jákób az ő öröksége.
10 Sivatag földön találta őt és süvöltő pusztaság kietlenében. Felkarolta őt, gondjaiba vette őt, őrizte őt, mint a szeme fényét;
11 (mint sas őrködik fészkén, ül fiókái felett; kiterjeszti szárnyait, felveszi, evező tollán hordozza:)
12 egyedül az Úr vezette őt, és nem volt vele idegen isten.
13 Nyargalva vitte őt a föld magasságain, és a mező gyümölcsét ette; és mézet adott neki szopni a sziklából, és olajat a szirt kovájából.
14 Tehén tejszínt és juhtejet bárányok kövérével; és básáni fajzású kosokat és bakokat búza vesekövérével. És szőlővért ittál, gyöngyöző bort...
15 És meghízott Jesurun és kirúgott; (meghíztál, megvastagodtál, meghájasodtál!) És elhagyta Istent, aki alkotta őt, és megvetette üdvének szirtjét.
16 Féltékennyé tették őt idegenekkel, utálatosságokkal bosszantották őt.
17 Az ördögöknek áldoztak, kik nem istenek, isteneknek, kiket nem ismertek. Újaknak, kik közelebb jöttek be, kiket nem féltek atyáid:
18 a szirtet, aki téged szült, feledésbe hagytad, és elfelejtetted Istent, aki világra hozott.
19 És látta az Úr és elvetette, annyira bosszantották fiai és leányai;
20 és azt mondta: Elrejtem tőlük orcámat, hadd lássam, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, fiak, kikben nincs hűség;
21 féltékennyé tettek engem, nem-istennel, bálványaikkal bosszantottak engem. Én tehát féltékenyekké teszem őket egy nem-néppel, hitetlen nemzettel bosszantom őket:
22 Mert tűz gyulladt ki haragomban, és égett a pokol fenekéig; és megemésztette a földet és termését, és lángba borította a hegyek fundamentumait.
23 Veszedelmeket gyűjtök rájuk, kitöltöm rájuk nyilaimat.
24 Mikor éhség szívja, láz emészti őket és keserves döghalál; rájuk bocsátom a vadállatok fogát is, a porban csúszók mérgével.
25 Kint kard gyilkol, bent félelem; ifjait is, szüzet is, csecsemőt ősz emberrel.
26 Azt mondtam, elfúvom őket; kitörlöm emberek közül emlékezetüket;
27 hanem az ellenség bosszantásától tartottam, nehogy félreértsék szorongatóik. Nehogy azt mondják: A mi kezünk kerekedett fölül, és nem az Úr cselekedte mindezt.
28 Mert tanácsavesztett nemzet az; és nincs bennük értelem.
29 Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák végüket:
30 hogyan kergethetett volna egy ezeret, és futamíthatott volna meg kettő tízezret? Ha nem úgy, hogy szirtjük eladta őket, és az Úr kiszolgáltatta őket:
31 Mert nincs olyan az ő szirtjük, mint a mi szirtünk; legyenek bár ellenségeink a bírák.
32 Mert Szodoma szőlőtőkéjéből való az ő szőlőtőkéjük, és Gomora mezőségeiről; szőlőszemeik méregbogyók, keserű fÚrtjeik vannak nekik.
33 Sárkánytajték a boruk; és viperák kegyetlen mérge.
34 Nemde ez rováson van nálam; lepecsételve kincstáramban?
35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, egy időben meg fog inogni lábuk; mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami készen van számukra.
36 Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, és szolgáin könyörül: mert látja, hogy elment az erő, és odalett kötött és szabad.
37 És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, akiben bíztak;
38 akik áldozataik kövérét ették, italáldozatuk borát itták? Keljenek fel és segítsenek rajtatok, legyen felettetek oltalom!
39 Lássátok most, hogy én, én vagyok az; és mellettem nincsen isten! Én ölök és elevenítek, sebet ütök és én gyógyítok; és nincs, ki kezemből kimentsen.
40 Mert égre emelem kezemet, és azt mondom: Az én örök életemre,
41 ha megélesítettem villámló kardomat, és ítéletbe fog kezem: bosszút állok ellenségeimen, és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom húst eszik; elesettek és foglyok vérével, ellenség vezéreinek fejéből.
43 Ujjongjatok, nemzetek, az ő népének, mert szolgáinak vérét megbosszulja; bosszúállással fizet ellenségeinek, és engesztelést szerez földjének, népének.
44 Elment tehát Mózes és elbeszélte ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára; ő és Józsué, a Nún fia.
45 Mikor pedig Mózes bevégezte, mind elmondván ezeket a szavakat az egész Izráelhez,
46 akkor azt mondta nekik: Vegyetek szívetekre minden szót, amelyekkel én bizonyságot teszek előttetek ma; hogy megparancsoljátok fiaitoknak, hogy megtartsák őket, megcselekedvén e tanításnak minden szavát.
47 Mert nem Úres szó ez rátok nézve, hanem ez a ti életetek; és ez által az ige által nyújtjátok meg napjaitokat a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt.
48 És szólt az Úr Mózesnek ugyanezen a napon, mondván:
49 Menj fel az Abarimnak erre a hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerikóval szemben terül el; és nézd meg Kanaán országát, melyet én Izráel fiainak adok birtokul.
50 És halj meg azon a hegyen, amelyikre felmégy, és takaríttassál népeidhez; mint ahogyan Áron, a testvéred, meghalt a Hór hegyén, és takaríttatott népeihez.
51 Azért mert kötelességszegést követtetek el ellenem Izráel fiai között a kádesi Meribá vizénél a Cin sivatagban azzal, hogy nem dicsőítettetek engem Izráel fiai között.
52 Mert átellenben láthatod az országot, melyet én Izráel fiainak adok, de be az országba nem mehetsz.