Deuteronomy 31
1 Akkor rátért Mózes; és ezeket az igéket szólta egész Izráelhez.
2 És azt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok én ma, nem bírok már jönni-menni; az Úr is azt mondta nekem: Ne menj át ezen a Jordánon.
3 Az Úr, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el ezeket a nemzeteket előtted, hogy birtokodba vehesd őket; Józsué megy át előtted, amiképpen szólott az Úr.
4 És úgy cselekszik velük az Úr, mint Szihonnal és Oggal cselekedett, az emoriak királyával és országukkal; akiket elpusztított.
5 De ha előtökbe adja őket az Úr; akkor egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, melyet én parancsoltam nektek.
6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük; mert az Úr, a te Istened az, aki veled megy, nem tágít tőled és nem hagy el téged.
7 Akkor szólította Mózes Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be ezzel a néppel abba az országba, melyről megesküdött az Úr az ő atyáinak, hogy nekik adja; és te osztod el azt nekik örökségül.
8 És az Úr az, aki előtted megy, ő veled lesz, nem tágít tőled és nem hagy el téged; ne félj és ne csüggedj.
9 Aztán leírta Mózes ezt a tanítást, és átadta azt a papoknak, Lévi fiainak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozzák; és Izráel minden véneinek.
10 És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hétévenként, az elengedés esztendejének kitűzött idejében, a sátorok ünnepén,
11 mikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, melyet választani fog: olvasd fel ezt a tanítást egész Izráel előtt hallásukra.
12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, asszonyokat és a kicsinyeket, a nálad levő jövevényt is, aki kapuidon belül van; hogy hallgassák és hogy tanuljanak, és féljék az Urat, a te Istenedet, és vigyázzanak, hogy ennek a tanításnak minden szavát megcselekedjék.
13 Fiaik is, akik nem tudják, hallgassák, és tanulják meg félni az Urat, a ti Isteneteket; minden időben, amíg életben lesztek azon a földön, ahova most átmentek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek azt.
14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Íme elközelgettek halálod napjai; szólítsd elő Józsuét és álljatok fel a gyülekezet sátorában, hogy parancsot adjak neki. Erre elment Mózes és Józsué, és felálltak a gyülekezet sátorában;
15 az Úr pedig megjelent a sátorban egy felhőoszlopban; és a felhőoszlop a sátor ajtajában állt.
16 És azt mondta az Úr Mózesnek: Íme te most lefekszel atyáiddal; és akkor ez a nép felkel és annak az országnak idegen isteneivel, amelybe bemegy, odabent bálványimádást fog űzni úgy, hogy elhagy engem és megtöri szövetségemet, melyet kötöttem vele.
17 Akkor fellobban rá haragom azon a napon, és elhagyom őket és elrejtem tőlük orcámat; úgyhogy megemésztik és sok baj és nyomorúság fogja őt érni. És akkor azt mondja azon a napon: Nemde mert nincs köztem Istenem, azért értek engem ezek a bajok?
18 Én pedig annál inkább elrejtem orcámat azon a napon mindazért a gonoszért, amit cselekedett; hogy elhajolt más istenekhez.
19 Most azért írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg rá Izráel fiait, tedd a szájukba; hogy legyen nekem ez az ének tanúbizonyságul Izráel fiai ellen.
20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, melyről megesküdtem atyáinak; és mikor eszik, jóllakik és meghízik, akkor elhajol más istenekhez és azokat szolgálja, engem pedig megvetnek, és megtöri szövetségemet.
21 Mikor aztán majd sok baj és nyomorúság éri őt, akkor tesz ez az ének, mert nem megy feledésbe magvának szájából, előtte tanúbizonyságot, hogy gondolkodását, melyet ma táplál, ismertem, mielőtt bevittem volna őt abba az országba, melyről megesküdtem.
22 Le is írta Mózes ezt az éneket még aznap; és megtanította rá Izráel fiait.
23 Aztán Józsuénak, a Nún fiának adott parancsot, és azt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait az országba, melyről megesküdtem nekik; és én leszek veled.
24 Mikor aztán Mózes elvégezte e tanítás szavainak a maguk teljességében való könyvbe írását;
25 akkor parancsot adott Mózes a lévitáknak, kik az Úr szövetségének ládáját hordozták, mondván:
26 Vegyétek a tanításnak ezt a könyvét, és tegyétek az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája mellé; hogy legyen ott ellened tanúbizonyságul.
27 Mert én ismerem pártütésedet és kemény nyakadat: Íme még mikor én élvén veletek vagyok ma, pártütők voltatok az Úr iránt; hát még halálom után!
28 Gyűjtsétek össze hozzám törzseitek véneit mind és intézőiteket; hadd mondjam el hallásukra ezeket a szavakat, és hívjam ellenük tanúbizonyságul az eget és a földet.
29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon megromoltok és letértek az útról, melyet én parancsoltam nektek; tehát reátok jön a veszedelem a napoknak végén, mert azt teszitek, ami gonosz az Úr szemeiben, kezeitek csinálmányával bosszantván őt.
30 Aztán elbeszélte Mózes Izráel egész gyülekezetének hallatára ennek az éneknek szavait a maguk teljességében.