Deuteronomy 34
1 Mózes halála és eltemetése: Mikor aztán felment Mózes Móáb síkságairól Nebó hegyére, a Piszga ormára, mely Jerikóval szemben van; és megmutatta neki az Úr az egész országot: Gileádot Dánig,
2 egész Naftalit, Efraim és Manassé országát, és Júda egész országát a nyugati tengerig;
3 és a Délvidéket, és a Környéket, Jerikónak, a pálmák városának mély völgyét Cóárig.
4 És azt mondta az Úr neki: Ez az az ország, melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt; megmutattam neked szemeiddel, de oda nem mégy át.
5 És meghalt ott Mózes, az Úr szolgája, Móáb országában, az Úr szavára.
6 És eltemették őt a völgyben, Móáb országában, Bét-Peórral átellenben; de senki sem tudja a sírját mind e mai napig.
7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott meg a szeme, és nem tűnt el életelevensége.
8 És Izráel fiai harminc napig siratták Mózest Móáb síkságain; mikor bevégződtek a Mózesért való gyász siratónapjai.
9 Józsué pedig, a Nún fia, megtelt bölcsesség lelkével, mert Mózes rátámasztotta a kezeit; tehát hallgattak rá Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint az Úr parancsolta Mózesnek.
10 És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, aki Mózeshez (akit az Úr szemtől szembe ismert)
11 fogható lett volna mindazokra a jelekre és csodákra nézve, melyekre küldte őt az Úr, hogy cselekedje meg Egyiptom országában Faraó előtt, minden szolgája előtt és egész országa előtt;
12 és mindarra az erős kézre és mindarra a nagy rettenetességre nézve, melyet cselekedett Mózes egész Izráel szemei előtt.