1Ha kiirtja az Úr, a te Istened azokat a nemzeteket, akiknek országát neked adja az Úr, a te Istened; és birtokodba veszed őket és városaikban és házaikban laksz:
2három várost válassz ki magadnak országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt;
3készítsd el magadnak az utat, és oszd három részre országod határát, melyet örökségül ad neked az Úr, a te Istened; és arra szolgáljon, hogy odamenekülhessen mindenki, aki embert öl.
4De ez az az eset, amelyben az emberölő odamenekülhet és életben maradhat: ha felebarátját véletlenül üti le, és nem volt neki haragosa tegnapról-tegnapelőttről.
5Úgy, mint aki elmegy felebarátjával az erdőbe fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy kivágja a fát, de kiesik a vas a nyélből és felebarátját találja úgy, hogy belehal; az meneküljön ezeknek a városoknak egyikébe, hogy életben maradjon.
6Nehogy űzőbe vegye a vérbosszuló az emberölőt, mert felhevül a szíve, és elérje őt, mert nagy az út, és agyonüsse őt; holott nem érdemel halált, mert nem volt annak haragosa tegnapról-tegnapelőttről.
7Ezért parancsolom én neked, mondván: Három várost válassz ki magadnak.
8És ha kiszélesíti az Úr, a te Istened, határodat, amiképpen megesküdött atyáidnak; és neked adja az egész országot, melynek megadásáról atyáidnak szólott,
9ha megtartod ezt a teljes parancsot, megcselekedvén azt, amit én parancsolok neked ma, szeretvén az Urat, a te Istenedet, és az ő útain járván minden időben; akkor tégy magadnak még három várost ehhez a háromhoz,
10hogy ne ontassék ártatlan vér országodban, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; és ne legyen rajtad vérbűn.
11De ha lesz valaki, aki haragosa felebarátjának, és rá les és úgy támad rá, és agyonüti és az meghal; ő pedig elmenekül ezeknek a városoknak egyikébe:
12akkor küldjenek el városának vénei és vegyék ki őt onnét; és adják őt a vérbosszuló kezébe, hogy haljon meg.
13Szemed ne szánja meg őt; hanem tisztítsd ki az ártatlan vért Izráelből, hogy jól legyen dolgod.
14Ne told el felebarátod határát, melyet az elődök vontak meg; örökségedben, melyet örökölni fogsz az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy birtokodba vedd azt.
15Nem állhat meg egy tanú senki ellen semmiféle bűnre és semmiféle vétekre nézve, bármiféle vétek az, amiben vétkezhetett; két tanú vallomásán, vagy három tanú vallomásán áll meg a dolog.
16Ha hamis tanú lép fel valaki ellen, hogy törvényszegést valljon rá;
17akkor álljon a két ember, akiknek perük van, az Úr elé: a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek.
18És nyomozzák ki a bírák jól; és ha hazug tanú a tanú, hazugságot vallott testvérére:
19akkor úgy tegyetek vele, mint ő szándékozott tenni testvérével; és tisztítsd ki a gonoszt magad közül.
20Hogy a többiek hallják és féljenek; és ne tegyenek többé teközötted olyat, mint ez a gonosz dolog.
21És ne szánja szemed; életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.