1Ha hadba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovat és szekeret, náladnál nagyobb népet, ne félj tőlük; mert az Úr, a te Istened veled van, aki felhozott téged Egyiptom országából.
2És mikor a háborúba mentek, lépjen elő a pap, és szóljon a néphez.
3És mondja nekik: Halld Izráel, ti ma háborúba mentek ellenségeitek ellen; ne legyen lágy a szívetek, ne féljetek és ne rettegjetek, és ne ijedjetek meg tőlük.
4Mert az Úr, a ti Istenetek az, aki veletek megy; hogy hadakozzék értetek ellenségeitekkel, hogy megtartson benneteket.
5Az intézők pedig szóljanak a néphez, mondván: Amely ember új házat épített és nem avatta fel azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember avassa fel azt.
6Amely ember szőlőt ültetett és meg nem nyitotta azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember nyissa meg azt.
7Amely ember feleséget jegyzett és nem vette el azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember vegye el azt.
8Aztán folytassák az intézők a beszédet a néphez, és mondják: Amely ember fél és lágy szívű, menjen és térjen vissza házához; hogy meg ne olvadjon testvéreinek szíve, mint az ő szíve.
9És mikor elvégezték az intézők a néphez tartott beszédet; akkor állítsanak hadsereg-főket a nép élére.
10Ha közeledsz egy városhoz, hogy azt ostrom alá fogd; akkor szólítsd fel békére.
11És hogyha békésen felel neked és kaput nyit neked: akkor az egész nép, mely benne találtatik, legyen neked robotosod és szolgáljon téged.
12De ha nem szerez békét veled, hanem háborút készít ellened; akkor ostromold meg azt.
13És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt; akkor vágj le benne minden férfit kardnak élével.
14Hanem az asszonyokat és a kicsinyeket, a barmot és mindent, ami a városban van, annak mindenféle martalékát zsákmányold magadnak; és edd meg ellenségeid martalékát, melyet adott neked az Úr, a te Istened.
15Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, melyek nagyon messze vannak tőled; melyek nem ezeknek a nemzeteknek városai közül valók.
16De ezeknek a népeknek városaiban, melyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked; ne hagyj életben egy lelket se.
17Hanem tényleg vesd őket örök szentség alá, a hittit és az emorit, a kanaánit és a perizzit, a hivvit és a jebuszit; mint ahogyan parancsolta neked az Úr, a te Istened.
18Azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekedtek az ő isteneiknek; és bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
19Ha sok ideig ostromolsz egy várost, hadakozván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd ki annak fáját, fejszét emelve rá, hanem egyél róla, és őt magát ki ne vágd; mert vajon ember-e a mezőnek fája, hogy miattad ostrom alá jusson?
20Csak olyan fát, melyet ismersz, hogy nem gyümölcsfa, olyat pusztíts és vágj ki; hogy a város ellen, mely háborút folytat veled, építs ostromművet, míg elesik.