Deuteronomy 20
1 Ha hadba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovat és szekeret, náladnál nagyobb népet, ne félj tőlük; mert az Úr, a te Istened veled van, aki felhozott téged Egyiptom országából.
2 És mikor a háborúba mentek, lépjen elő a pap, és szóljon a néphez.
3 És mondja nekik: Halld Izráel, ti ma háborúba mentek ellenségeitek ellen; ne legyen lágy a szívetek, ne féljetek és ne rettegjetek, és ne ijedjetek meg tőlük.
4 Mert az Úr, a ti Istenetek az, aki veletek megy; hogy hadakozzék értetek ellenségeitekkel, hogy megtartson benneteket.
5 Az intézők pedig szóljanak a néphez, mondván: Amely ember új házat épített és nem avatta fel azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember avassa fel azt.
6 Amely ember szőlőt ültetett és meg nem nyitotta azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember nyissa meg azt.
7 Amely ember feleséget jegyzett és nem vette el azt, menjen és térjen vissza házához; nehogy meghaljon a háborúban, és más ember vegye el azt.
8 Aztán folytassák az intézők a beszédet a néphez, és mondják: Amely ember fél és lágy szívű, menjen és térjen vissza házához; hogy meg ne olvadjon testvéreinek szíve, mint az ő szíve.
9 És mikor elvégezték az intézők a néphez tartott beszédet; akkor állítsanak hadsereg-főket a nép élére.
10 Ha közeledsz egy városhoz, hogy azt ostrom alá fogd; akkor szólítsd fel békére.
11 És hogyha békésen felel neked és kaput nyit neked: akkor az egész nép, mely benne találtatik, legyen neked robotosod és szolgáljon téged.
12 De ha nem szerez békét veled, hanem háborút készít ellened; akkor ostromold meg azt.
13 És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt; akkor vágj le benne minden férfit kardnak élével.
14 Hanem az asszonyokat és a kicsinyeket, a barmot és mindent, ami a városban van, annak mindenféle martalékát zsákmányold magadnak; és edd meg ellenségeid martalékát, melyet adott neked az Úr, a te Istened.
15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, melyek nagyon messze vannak tőled; melyek nem ezeknek a nemzeteknek városai közül valók.
16 De ezeknek a népeknek városaiban, melyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked; ne hagyj életben egy lelket se.
17 Hanem tényleg vesd őket örök szentség alá, a hittit és az emorit, a kanaánit és a perizzit, a hivvit és a jebuszit; mint ahogyan parancsolta neked az Úr, a te Istened.
18 Azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekedtek az ő isteneiknek; és bűnt ne kövessetek el az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
19 Ha sok ideig ostromolsz egy várost, hadakozván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd ki annak fáját, fejszét emelve rá, hanem egyél róla, és őt magát ki ne vágd; mert vajon ember-e a mezőnek fája, hogy miattad ostrom alá jusson?
20 Csak olyan fát, melyet ismersz, hogy nem gyümölcsfa, olyat pusztíts és vágj ki; hogy a város ellen, mely háborút folytat veled, építs ostromművet, míg elesik.