1Ne legyen a lévita papoknak, Lévi egész törzsének osztályrésze és öröksége Izráellel; az Úr tűzáldozataiból és örökségéből éljenek.
2Tehát öröksége ne legyen neki testvérei között; az Úr az ő öröksége, amiképpen szólott neki.
3És ez legyen a papok jussa a néptől, azoktól, akik a vágóáldozatot áldozzák, akár ökröt, akár juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsát és a pacalt.
4Gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és juhnyírásod zsengéjét add neki.
5Mert őt választotta az Úr, a te Istened minden törzsek közül; hogy álljon az Úr nevében való szolgálattételre, ő és fiai, minden időben.
6És ha bemegy a lévita kapuid egyikéből, egész Izráelből, ahol mint jövevény tartózkodik, (és bemehet lelkének teljes kívánsága szerint) arra a helyre, melyet választ az Úr:
7akkor végezzen szolgálatot az Úrnak, az ő Istenének nevében; úgy, mint többi lévita testvére, akik ott állanak az Úr előtt.
8Egyenlő részt egyenek; a családok számára való eladásokból kire-kire eső jövedelmen kívül.
9Ha te bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad néked; ne tanulj meg azoknak a nemzeteknek utálatosságai szerint cselekedni.
10Ne találkozzék közted, aki fiát és leányát átviszi a tűzön; jövendőmondó, felhőnéző, se bűvölő, se varázsló,
11se csomókötöző; se holtak szellemét és jósmestert kérdező; se halottaknál tudakozódó.
12Mert utálat az Úr előtt mind, aki ezeket cselekszi; és ezek miatt az utálatosságok miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled.
13Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14Mert ezek a nemzetek, akiket te birtokodba veszel, felhőnézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de te? Nem így adta neked az Úr, a te Istened.
15Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened kebeledből, testvéreid közül, olyat, mint én; arra hallgassatok.
16Egészen úgy, mint kérted az Úrtól, a te Istenedtől Hóreben, a gyülekezet napján, mondván: Nem hallhatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, és ezt a nagy tüzet nem nézhetem tovább, hogy meg ne haljak;
17az Úr pedig azt mondta nekem: Helyesen tették, hogy szóltak:
18prófétát támasztok nekik testvéreik közül, mint téged; és szájába adom szavaimat, hogy egészen azt beszélje nekik, amit parancsolok neki.
19És hogyha valaki nem hallgat az én beszédeimre, melyeket ő az én nevemben szól: én megkeresem azon.
20De az a próféta, aki egy szót mer szólni az én nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy szóljon, és aki más istenek nevében szól; haljon meg az a próféta.
21És ha azt mondod magadban: Hogyan ismerjük meg azt a szót, amit nem az Úr szólt?
22Amit a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg a dolog és nem következik be, az a szó az, amit nem szólott az Úr; elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle.