Bible

1 Dáriusznak, Ahasvérus méd magból való fiának első évében, mikor királylyá tétetett a káldok királysága felett; 2 királyságának első évében én, Dániel megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, melyekről az Úr szava lett Jeremia prófétához, hogy eltelnek Jeruzsálem romjain, hetven esztendő; 3 és az Úr Istenhez fordítottam orcámat, megkeresvén imával és könyörgésekkel; böjttel és zsákban és hamuban. 4 És imádkoztam az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tettem: Ó Uram, te nagy és félelmetes Isten, ki megtartod a szövetséget és a kegyelmet azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják; 5 vétkeztünk és bűnt követtünk el és hitetlenek voltunk és engedetlenek voltunk; és eltértünk parancsolataidtól és ítéleteidtől! 6 És nem hallgattunk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez és atyáinkhoz; és az ország egész népéhez. 7 Tiéd, Uram, az igazság, a miénk pedig arcunk szégyene, mint ma; Júda embereié és Jeruzsálem lakosaié és egész Izráelé, a közelieké és távoliaké mindazokban az országokban, ahova elszórtad őket hűségszegésükért, melyet elkövettek ellened. 8 Uram, miénk az orcapirulás, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunké Istenünké az irgalom és bocsánat, hogy engedetlenek voltunk iránta. 10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő Tanításaiban, melyeket elénk adott szolgái, a próféták által. 11 És egész Izráel áthágta tanításodat, és eltért, nem hallgatván szavadra; és kiömlött reánk az átok és az eskü, mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának Tanításában, mert vétkeztünk ellene. 12 És megvalósította szavát, melyet szólt ellenünk és bíráink ellen, kik minket ítéltek; hozván reánk nagy veszedelmet, mert olyan nem történt az egész ég alatt, amilyen történt Jeruzsálemen, 13 mint meg van írva Mózes Tanításában, mindezt a veszedelmet, mely reánk jött: és mégsem engeszteltük az Úrnak, a mi Istenünknek arcát, hogy bűneinkből megtértünk és igazságodra figyeltünk volna. 14 És ébren volt az Úr a veszedelem felett, és elhozta ránk; mert igazságos volt az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekedett velünk, és mi nem hallgattunk a szavára. 15 És most, Uram, mi Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptom országából erős kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma; vétkeztünk, hitetlenek voltunk! 16 Uram, a te egész igazságod szerint hadd térjen vissza haragod és heved városodról, Jeruzsálemről, szent hegyedről; mert vétkeinkért és atyáink bűneiért Jeruzsálem és a te néped gyalázattá lett egész környezetünk előtt. 17 És most hallgass, ó Istenünk, szolgád imádságára és könyörgéseire; és világosítsd meg orcádat szentélyeden, mely el van pusztítva az Úrért! 18 Istenem, hajtsd ide füledet és hallgass meg, nyisd meg szemeidet és lásd meg pusztulásunkat, és a várost, mely felett a te neved neveztetett; mert mi nem a mi igazságainkért hullatjuk elődbe könyörgéseinket, hanem a te nagy irgalmasságaidért. 19 Uram, hallgass meg, Uram, bocsáss meg, Uram figyelmezz és cselekedjél, ne késsél; önmagadért, Istenem, mert a te neved neveztetett városod felett és néped felett! 20 És még én beszéltem és imádkoztam és vallást tettem vétkemről és népemnek, Izráelnek vétkéről; és hullattam könyörgésemet az Űr elé, az én Istenem elé Istenem szent hegyéért; 21 és még én mondtam az imádságot, mikor az a férfiú, Gábriel, akit látomásban láttam az imént, röptében röpítve hozzám ért az esteli ételáldozat idején. 22 És tanított és beszélt velem; és azt mondta: Dániel, most jöttem ki, hogy megokosítsalak értelemmel. 23 Könyörgésed kezdetén kijött az ige, és én eljöttem, hogy jelentsem, mert te kedves vagy; tehát figyelj a szóra és értsd meg a látást. 24 Egy hét a. Hetven hét szabatott népedre és szent városodra, az elpártolás befejezésére és a vétkek mértékének betöltésére, és a bűnösség kiengesztelésére, és az örök igazság elhozatalára; és látomás és próféta megpecsételésére, és a szentek szentjének felkenetésére. 25 És tudd meg és értsd meg: mióta az ige kijött Jeruzsálem visszavitelére és felépítésére, a felkentig, a fejedelemig, hét hét; és hatvankét hét és ismét felépíttetik utca és árok, éspedig az idők nyomására. 26 És a hatvankét hét után kivágatik a felkent, éspedig nincstelen; mind a várost, mind a szentélyt elpusztítja a fejedelem népe, aki jön, és vége lesz az özönben, és végig háború lesz, pusztításokra határozva. 27 És erőt vesz a sokak vallásán egy hétig; és a hét felén megszünteti a vágóáldozatot és az ételáldozatot, éspedig az iszonytató utálatosságok szárnyán, és az elhatározott megsemmisülésig, mely kiöntetik az iszonytatóra.