Daniel 10
1 Círusz perzsa király harmadik évében ige jelentetett ki Dánielnek, kit Baltazár néven neveznek; és igazság az az ige és nagy baj, tehát figyelt Dániel az igére, és figyelemmel volt a látásra.
2 Azokban a napokban én, Dániel gyászoltam három egész hétig.
3 Kívánatos ételt nem ettem, és hús és bor nem jött a számba, és kenekedni sem kenekedtem, míg eltelt a három egész hét.
4 És az első hónap huszonnegyedik napján, mikor én a nagy folyónak, a Hiddékelnek a partján voltam,
5 felemeltem szemeimet, és íme egy férfiút láttam, gyolcsba volt öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve.
6 Teste, mint a krizolit, arca, mint a villám megjelenése, és szemei, mint a tüzes fáklya, és karjai és lábai, mint csiszolt réz csilláma, és beszédének hangja, mint egy sokaság hangja.
7 És én, Dániel egyedül láttam a jelenést, a férfiak pedig, akik velem voltak, nem látták a jelenést, hanem nagy reszketés esett rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek.
8 De én visszamaradtam egyedül, és mikor láttam ezt a nagy jelentést, nem maradt bennem erő; és színem elváltozott rajtam rosszra, és nem rendelkeztem erőmmel.
9 És hallottam beszéde hangját; és mikor hallottam beszéde hangját, hát én arcomon voltam aléltan, és arcom a földön.
10 És íme hozzám ért egy kéz; és térdeimre és tenyereimre lendített engem.
11 És azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú, figyelj a szavakra, melyeket szólok hozzád, és állj a helyedre, mert most hozzád küldettem; és míg ezt a beszédet szólta hozzám, felálltam remegve.
12 És azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, mikor figyelemre és önmegalázásra adtad szívedet Istened előtt, meghallgattattak szavaid; és én a te szavaidban jöttem.
13 És a perzsa királyság fejedelme előmbe állt huszonegy napig, de akkor Mihály, az első fejedelmek egyike segítségemre jött; és én otthagytam őt a perzsa királyok mellett;
14 és eljöttem, hogy értésedre adjam, mi éri népedet az utolsó napokban; mert még van látomás azokra a napokra.
15 És míg ilyen szavakat szólt hozzám, a földre szegeztem arcomat, és megnémultam.
16 És akkor, mintha emberi körvonala lett volna, érintette ajkaimat; mire megnyitottam számat és megszólaltam, és azt mondtam az előttem állónak: Uram, a jelenésre elfogtak a fájdalmak, és nem rendelkeztem erőmmel.
17 Hogy is tudna ilyen szolga, uram, ilyen úrral beszélni? Hiszen énbennem mostantól fogva nem áll meg az erő, és lélegzet nem maradt bennem.
18 Akkor ismét érintett engem, mintha egy ember körvonala lett volna, és megerősített engem.
19 És azt mondta: Ne félj, kedves férfiú, békesség neked, légy erős és légy erős! És míg beszélt velem, megerősödtem, és azt mondtam: Szóljon az én uram, mert megerősítettél engem.
20 És azt mondta: Ugye tudod, miért jöttem hozzád? És most visszatérek hadakozni a perzsa fejedelemmel; és mikor én kimegyek, íme a görög király meg bejön.
21 Hanem megmondom neked, ami meg van írva az igazság írásában; és nincs senki, aki mellém állna ezek ellen, csak Mihály, a ti fejedelmetek.