Daniel 8
1 Bélsácár király királyságának harmadik évében látomás jelent meg nekem - én vagyok Dániel -, az után, ami korábban megjelent nekem.
2 És mikor a látomást láttam, úgy volt, hogy én látásomban Súsán székvárosában voltam, mely Elám tartományában van; és úgy láttam a látomásban, mintha én az Ulai folyónál lettem volna.
3 Mikor szemeimet felemeltem, láttam, hogy íme egy kos állt a folyó előtt, és két szarva volt neki; és a két szarv magas volt, de az egyik magasabb, mint a másik, és a magasabb nőtt később.
4 Láttam a kost öklelni nyugatnak és északnak és délnek, és egy állat sem állhatott meg előtte, és nem volt, ki kezéből kiszabadíthatott volna, és kedve szerint cselekedett és nagyzolt.
5 És egyszerre észrevettem, hogy íme a kecskebak megérkezett nyugat felől az egész föld színére, nem is érintette a földet; és a baknak tekintélyes szarva volt a szemei között.
6 Mikor a kétszarvú koshoz érkezett, melyet láttam a folyó előtt állni, nekifutott ereje indulatában.
7 És láttam, amint közel ért a kos mellé, hogy nekikeseredett, és levágta a kost, és letörte mind a két szarvát, úgyhogy nem volt erő a kosban előtte megállni; és a földre vetette, és megtiporta azt, és nem volt, ki a kost kimentse kezéből.
8 És a kecskebak igen naggyá lett; de mikor erejében volt, letört a nagy szarv, és négy tekintély nőtt helyébe az ég négy szelén.
9 És ezek közül az egyikből nőtt ki egy szarv kicsiségből; és felettébb nagyzolt délfelé és kelet felé és a „dicsőség\ felé;
10 és nagyzolt az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket a seregből és a csillagokból, és megtiporta őket;
11 sőt a sereg fejedelméig nagyzolt, kitől elvétetett a mindennapi áldozat és elvettetett szentélyének helye;
12 és a sereg ki volt szolgáltatva a mindennapi áldozattal együtt bűnre; és a földre vetette az igazságot, és amit tett, sikerült neki.
13 És hallottam egy szentet beszélni. Azt mondta ugyanis egy szent az illetőnek, aki beszélt: Meddig lesz ez a látomás a mindennapi áldozatról, és az iszonytató bűn, hogy kiszolgáltatják mind a sereget, mind a szenthelyet a megtiprásnak?
14 És az azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig reggelig; akkor igazához jut a szenthely.
15 És történt, hogy mikor én, Dániel láttam e látomást, és törekedtem megérteni, íme előmbe állt egy férfiú megjelenése.
16 És emberi szót hallottam az Ulai közén; és kiáltott és azt mondta: Gábriel, értesd meg ezzel a látomást!
17 És oda jött, ahol álltam, és amint jött, megijedtem, és arcomra estem; és azt mondta nekem: Figyelj, emberfia, mert a végidőre van a látomás.
18 És amint hozzám szólt, arccal a földre aléltam; de illetett engem, és a helyemre állított.
19 És azt mondta: íme én tudtodra adom neked, mi történik a harag végén; mert kitűzött időre vég.
20 A kosnak, melyet láttál, két szarva volt: Média és Perzsia királyai.
21 És a kecskebak Görögország királya; és a nagy szarv, mely szemei között volt, az első király.
22 Hogy pedig letörött és négy állt a helyébe: négy királyság áll elő abból a nemzetből, de nem annak erejével.
23 És királyságuk végén, mikor a bűnösök a mértéket betöltik, áll elő egy kíméletlen és cselszövényekhez értő király.
24 És ereje izmos lesz, bár nem a maga erejében, és csodálatosan pusztít és sikere lesz és cselekszik; és pusztít hatalmasokat és a szentek népét.
25 És okossága által sikerül a csalárdság is kezében, és szívében felfuvalkodik, és nyugalomban pusztít el sokakat; és feláll a fejedelmek fejedelme ellen, és kéz nélkül töretik össze.
26 És az estéről és a reggelről való látás, mely elmondatott, igazság; és te pecsételd le a látomást, mert sok napra lesz meg.
27 És én, Dániel odavoltam és napokig beteg voltam; és mikor felkeltem és a király dolgát végeztem, akkor is csodálkoztam a látáson, melyet senki sem értett.