1Bélsácár király királyságának harmadik évében látomás jelent meg nekem - én vagyok Dániel -, az után, ami korábban megjelent nekem.
2És mikor a látomást láttam, úgy volt, hogy én látásomban Súsán székvárosában voltam, mely Elám tartományában van; és úgy láttam a látomásban, mintha én az Ulai folyónál lettem volna.
3Mikor szemeimet felemeltem, láttam, hogy íme egy kos állt a folyó előtt, és két szarva volt neki; és a két szarv magas volt, de az egyik magasabb, mint a másik, és a magasabb nőtt később.
4Láttam a kost öklelni nyugatnak és északnak és délnek, és egy állat sem állhatott meg előtte, és nem volt, ki kezéből kiszabadíthatott volna, és kedve szerint cselekedett és nagyzolt.
5És egyszerre észrevettem, hogy íme a kecskebak megérkezett nyugat felől az egész föld színére, nem is érintette a földet; és a baknak tekintélyes szarva volt a szemei között.
6Mikor a kétszarvú koshoz érkezett, melyet láttam a folyó előtt állni, nekifutott ereje indulatában.
7És láttam, amint közel ért a kos mellé, hogy nekikeseredett, és levágta a kost, és letörte mind a két szarvát, úgyhogy nem volt erő a kosban előtte megállni; és a földre vetette, és megtiporta azt, és nem volt, ki a kost kimentse kezéből.
8És a kecskebak igen naggyá lett; de mikor erejében volt, letört a nagy szarv, és négy tekintély nőtt helyébe az ég négy szelén.
9És ezek közül az egyikből nőtt ki egy szarv kicsiségből; és felettébb nagyzolt délfelé és kelet felé és a „dicsőség\ felé;
10és nagyzolt az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket a seregből és a csillagokból, és megtiporta őket;
11sőt a sereg fejedelméig nagyzolt, kitől elvétetett a mindennapi áldozat és elvettetett szentélyének helye;
12és a sereg ki volt szolgáltatva a mindennapi áldozattal együtt bűnre; és a földre vetette az igazságot, és amit tett, sikerült neki.
13És hallottam egy szentet beszélni. Azt mondta ugyanis egy szent az illetőnek, aki beszélt: Meddig lesz ez a látomás a mindennapi áldozatról, és az iszonytató bűn, hogy kiszolgáltatják mind a sereget, mind a szenthelyet a megtiprásnak?
14És az azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig reggelig; akkor igazához jut a szenthely.
15És történt, hogy mikor én, Dániel láttam e látomást, és törekedtem megérteni, íme előmbe állt egy férfiú megjelenése.
16És emberi szót hallottam az Ulai közén; és kiáltott és azt mondta: Gábriel, értesd meg ezzel a látomást!
17És oda jött, ahol álltam, és amint jött, megijedtem, és arcomra estem; és azt mondta nekem: Figyelj, emberfia, mert a végidőre van a látomás.
18És amint hozzám szólt, arccal a földre aléltam; de illetett engem, és a helyemre állított.
19És azt mondta: íme én tudtodra adom neked, mi történik a harag végén; mert kitűzött időre vég.
20A kosnak, melyet láttál, két szarva volt: Média és Perzsia királyai.
21És a kecskebak Görögország királya; és a nagy szarv, mely szemei között volt, az első király.
22Hogy pedig letörött és négy állt a helyébe: négy királyság áll elő abból a nemzetből, de nem annak erejével.
23És királyságuk végén, mikor a bűnösök a mértéket betöltik, áll elő egy kíméletlen és cselszövényekhez értő király.
24És ereje izmos lesz, bár nem a maga erejében, és csodálatosan pusztít és sikere lesz és cselekszik; és pusztít hatalmasokat és a szentek népét.
25És okossága által sikerül a csalárdság is kezében, és szívében felfuvalkodik, és nyugalomban pusztít el sokakat; és feláll a fejedelmek fejedelme ellen, és kéz nélkül töretik össze.
26És az estéről és a reggelről való látás, mely elmondatott, igazság; és te pecsételd le a látomást, mert sok napra lesz meg.
27És én, Dániel odavoltam és napokig beteg voltam; és mikor felkeltem és a király dolgát végeztem, akkor is csodálkoztam a látáson, melyet senki sem értett.