Daniel 7
1 Bélsácár babilóniai király első évében Dániel álmot látott és fejének látomásait az ő ágyán; akkor az álmot leírta, és a dolog velejét elmondta.
2 Felelt Dániel és mondta: Láttam éjjeli látomásomban, hogy íme az ég négy szele kitört a nagy tengerre;
3 és négy nagy állat jött fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól.
4 Az első olyan volt, mint egy oroszlán, és sas-szárnyai voltak neki: néztem, míg kitépettek szárnyai és felemeltetett a földről és lábaira állíttatott mint egy ember, és emberi szív adatott neki.
5 És íme egy másik állat, a második, hasonlított a medvéhez, az első ellen állíttatott fel, és három oldalborda volt a szájában a fogai között; és így mondták neki: Kelj fel, egyél sok húst!
6 Ezután láttam, és íme egy másik, olyan, mint a párduc, és négy madár-szárnya volt neki az oldalain; és négy feje volt az állatnak, és uralom adatott neki.
7 Ezután láttam éjjeli látomásokban, és íme egy negyedik állat, rettenetes és iszonyú, és rendkívül erős, és nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta lábaival. És ez különbözött mindazoktól az állatoktól, melyek előtte voltak, és tíz szarva volt neki.
8 Megfigyeltem a szarvakat, és íme egy másik szarv, egy kicsiny, jött fel közöttük, és három az előző szarvakból kitépetett előtte; és íme szemek voltak ezen a szarvon, mint az emberszemek, és nagyokat szóló száj.
9 Néztem, míg trónok tétettek le, és egy régi idejű leült. Ruhája, mint a hó, fehér volt, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja tűzlángokból volt, kerekei égő tűzből.
10 Tűzfolyam terjedt és jött ki előle, ezerszer ezeren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezeren álltak előtte: a törvényszék leült, és könyvek nyittattak meg.
11 [Néztem akkor a nagy szavak hangja miatt, melyeket a szarv szólott; néztem, míg megöletett az állat és elpusztíttatott a teste, és odaadatott a tűz égetésének.
12 A többi állatoktól is elvétetett uralmuk; és élethosszúság időpontra és ideig adatott nekik.]
13 Láttam éjjeli látomásokban, hogy íme az ég felhőivel jött valaki, mint egy emberfia; és a régi idejűhöz ért, és odavitték őt elébe.
14 És neki adatott uralom és tisztesség és királyság, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál; az ő uralma örökkévaló uralom, mely el nem évül, és királyság, mely meg nem romol.
15 Megütődött a lelkem nekem, Dánielnek ezen; és fejem látomásai megijesztettek engem.
16 És odajárultam egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kértem tőle ezek felől; és ezt mondta nekem; és a dolgok jelentését tudatta velem:
17 Ezek a nagy állatok, melyek négyen vannak; négy király, akik a földről támadnak.
18 De átveszik a királyságot a Magasságos szentjei; és bírják a királyságot örökké, és örökkön örökké.
19 Akkor bizonyosat akartam tudni a negyedik állat felől, mely mindnyájuktól különbözött; rendkívül rettenetes volt, vasfogai és érckarmai voltak, falt, zúzott, és a maradékot lábával tiporta;
20 és a tíz szarv felől, mely a fején volt, és a másik felől, mely feljött, és amely előtt három leesett. Mert ennek a szarvnak szemei voltak, és nagyokat szóló szája, és nagyobbnak látszott, mint társai.
21 (Láttam, és ez a szarv háborút folytatott a szentekkel, és legyőzte őket.
22 Míg jött a régi idejű, és ez ítélet megadatott a Magasságok szentjeinek; és elérkezett az időpont, hogy a királyságot birtokukba vették a szentek.)
23 így mondta: A negyedik állat: negyedik királyság lesz a földön, mely minden királyságtól különbözik; és megeszi az egész földet, és eltiporja és összezúzza azt.
24 És a tíz szarv: ebből a királyságból tíz király támad; és egy másik támad utánuk, és az különbözik az előzőktől, és három királyt megaláz.
25 És szavakat szól a Legfelsőbb ellen, és a Magasságos szentjeit felőrli; arra gondol, hogy megváltoztat időket és vallást. És kezébe adatnak ideig, időkig és félidőig.
26 Akkor a törvényszék leül; és elveszik uralmát, elpusztítván és elveszítvén végleg.
27 A királyság pedig és a hatalom és a királyságok nagysága az egész ég alatt a Magasságok szentjei népének adatik; annak királysága örökkévaló királyság, és minden uralom tiszteli és szolgálja azt.
28 Itt a dolog vége; engem, Dánielt gondolataim nagyon megijesztettek, és tekintetem elváltozott rajtam, de a dolgot szívemben megőriztem.