1Bélsácár babilóniai király első évében Dániel álmot látott és fejének látomásait az ő ágyán; akkor az álmot leírta, és a dolog velejét elmondta.
2Felelt Dániel és mondta: Láttam éjjeli látomásomban, hogy íme az ég négy szele kitört a nagy tengerre;
3és négy nagy állat jött fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól.
4Az első olyan volt, mint egy oroszlán, és sas-szárnyai voltak neki: néztem, míg kitépettek szárnyai és felemeltetett a földről és lábaira állíttatott mint egy ember, és emberi szív adatott neki.
5És íme egy másik állat, a második, hasonlított a medvéhez, az első ellen állíttatott fel, és három oldalborda volt a szájában a fogai között; és így mondták neki: Kelj fel, egyél sok húst!
6Ezután láttam, és íme egy másik, olyan, mint a párduc, és négy madár-szárnya volt neki az oldalain; és négy feje volt az állatnak, és uralom adatott neki.
7Ezután láttam éjjeli látomásokban, és íme egy negyedik állat, rettenetes és iszonyú, és rendkívül erős, és nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta lábaival. És ez különbözött mindazoktól az állatoktól, melyek előtte voltak, és tíz szarva volt neki.
8Megfigyeltem a szarvakat, és íme egy másik szarv, egy kicsiny, jött fel közöttük, és három az előző szarvakból kitépetett előtte; és íme szemek voltak ezen a szarvon, mint az emberszemek, és nagyokat szóló száj.
9Néztem, míg trónok tétettek le, és egy régi idejű leült. Ruhája, mint a hó, fehér volt, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja tűzlángokból volt, kerekei égő tűzből.
10Tűzfolyam terjedt és jött ki előle, ezerszer ezeren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezeren álltak előtte: a törvényszék leült, és könyvek nyittattak meg.
11[Néztem akkor a nagy szavak hangja miatt, melyeket a szarv szólott; néztem, míg megöletett az állat és elpusztíttatott a teste, és odaadatott a tűz égetésének.
12A többi állatoktól is elvétetett uralmuk; és élethosszúság időpontra és ideig adatott nekik.]
13Láttam éjjeli látomásokban, hogy íme az ég felhőivel jött valaki, mint egy emberfia; és a régi idejűhöz ért, és odavitték őt elébe.
14És neki adatott uralom és tisztesség és királyság, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál; az ő uralma örökkévaló uralom, mely el nem évül, és királyság, mely meg nem romol.
15Megütődött a lelkem nekem, Dánielnek ezen; és fejem látomásai megijesztettek engem.
16És odajárultam egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kértem tőle ezek felől; és ezt mondta nekem; és a dolgok jelentését tudatta velem:
17Ezek a nagy állatok, melyek négyen vannak; négy király, akik a földről támadnak.
18De átveszik a királyságot a Magasságos szentjei; és bírják a királyságot örökké, és örökkön örökké.
19Akkor bizonyosat akartam tudni a negyedik állat felől, mely mindnyájuktól különbözött; rendkívül rettenetes volt, vasfogai és érckarmai voltak, falt, zúzott, és a maradékot lábával tiporta;
20és a tíz szarv felől, mely a fején volt, és a másik felől, mely feljött, és amely előtt három leesett. Mert ennek a szarvnak szemei voltak, és nagyokat szóló szája, és nagyobbnak látszott, mint társai.
21(Láttam, és ez a szarv háborút folytatott a szentekkel, és legyőzte őket.
22Míg jött a régi idejű, és ez ítélet megadatott a Magasságok szentjeinek; és elérkezett az időpont, hogy a királyságot birtokukba vették a szentek.)
23így mondta: A negyedik állat: negyedik királyság lesz a földön, mely minden királyságtól különbözik; és megeszi az egész földet, és eltiporja és összezúzza azt.
24És a tíz szarv: ebből a királyságból tíz király támad; és egy másik támad utánuk, és az különbözik az előzőktől, és három királyt megaláz.
25És szavakat szól a Legfelsőbb ellen, és a Magasságos szentjeit felőrli; arra gondol, hogy megváltoztat időket és vallást. És kezébe adatnak ideig, időkig és félidőig.
26Akkor a törvényszék leül; és elveszik uralmát, elpusztítván és elveszítvén végleg.
27A királyság pedig és a hatalom és a királyságok nagysága az egész ég alatt a Magasságok szentjei népének adatik; annak királysága örökkévaló királyság, és minden uralom tiszteli és szolgálja azt.
28Itt a dolog vége; engem, Dánielt gondolataim nagyon megijesztettek, és tekintetem elváltozott rajtam, de a dolgot szívemben megőriztem.