1Tetszett Dáriusznak, és százhúsz helytartót állított az ország fölé, kik az egész országban legyenek;
2ezek fölé pedig három minisztert, kiknek egyike Dániel volt; hogy azok a helytartók ezeknek adjanak számot, és a király károsodjék.
3Akkor ez a Dániel kitűnt a miniszterek és helytartók felett, mivelhogy kiváló szellem volt benne, úgyhogy a király azon gondolkodott, hogy őt állítja az egész királyság élére.
4Akkor a miniszterek és helytartók okot akartak találni Dánielben a királyság oldaláról; de semmi okot és rosszat nem tudtak találni, mivelhogy ő hű volt, és semmi hiba vagy rossz nem találtatott benne.
5Akkor azok a férfiak azt mondták: Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak Istenének törvényében nem találunk ellene.
6Akkor azok a miniszterek és helytartók rácsődültek a királyra; és így mondták neki: Dáriusz király, örökké élj!
7Tanácskoztak a királyság összes miniszterei, a kormányzók és a helytartók, a tanácsosok és a pasák, hogy állítson fel a király egy rendeletet és hozzon egy tilalmat; hogy mindenki, aki valamit kér bármely istentől vagy embertől harminc napig, hacsak nem tőled, király, vettessék az oroszlánok vermébe.
8Most, ó király, állítsd fel a tilalmat, és jegyezd az írást, hogy meg ne változtassák, a médek és perzsák törvénye szerint, mely el nem évül.
9Mindennél fogva Dáriusz király jegyezte az írást és a tilalmat.
10Dániel pedig amint megtudta, hogy jegyezve van az írás, bement házába, és ablakai nyitva voltak neki felházán Jeruzsálem felé; és ő napjában háromszor térdeire esett és imádkozott és hálát adott az ő Istene előtt, aminthogy cselekedett ennek előtte.
11Akkor azok a férfiak összecsődültek, és Dánielt kérve és könyörögve találták az ő Istene előtt.
12Akkor odajárultak, és azt mondták a király előtt a király tilalmáról: Nemde jegyeztél egy tilalmat, hogy minden ember, aki bármely istentől vagy embertől kér valamit harminc napig, hacsak nem tőled, ó király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felelt a király, és azt mondta: Bizonyos a dolog a médek és perzsák törvénye szerint, mely el nem évül.
13Akkor feleltek és azt mondták a király előtt: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, fel sem vesz téged, ó király, sem a tilalmat, melyet jegyeztél; és háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.
14Akkor a király, mikor a dolgot hallotta, igen restelkedett rajta, és Dánielre gondolt, hogy megszabadítsa őt; és a nap leszálltáig törekedett őt megmenteni.
15Akkor azok a férfiak rácsődültek a királyra; és azt mondták a királynak: Tudd meg, király, hogy a médeknek és perzsáknak törvénye, hogy semmi tilalom és rendelet, amit a király felállított, meg nem változtatható.
16Akkor mondta a király, és elhozták Dánielt, és belevetették az oroszlánok vermébe. Felelt a király, és azt mondta Dánielnek: A te Istened, akinek szakadatlan szolgálsz, ő szabadíthat meg téged.
17És hoztak egy követ és odatették a verem szájára; és lepecsételte a király az ő pecsétgyűrűjével és mágnásai pecsétgyűrűjével, hogy ne változzék a dolog Dánielre nézve.
18Akkor elment a király palotájába, és böjtölve hált és nőt nem vitetett be magához; és álma elkerülte őt.
19Akkor a király hajnalban felkelt virradatkor; és sietséggel az oroszlánok verméhez ment.
20És mikor közeledett a veremhez, fájdalmas hangon kiáltott Dánielnek; felelt a király, és azt mondta Dánielnek: Dániel, élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szakadatlan szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?
21Akkor Dániel beszélt a királlyal: Király, örökké élj!
22Az én Istenem elküldötte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem sértettek meg engem; mivelhogy őelőtte ártatlannak találtattam, és előtted sem követtem el, király, semmi bűnt.
23Akkor ez a királynak nagyon tetszett, és mondta, hogy Dánielt hozzák ki a veremből; és mikor kihozták Dánielt a veremből, semmi sérülés nem találtatott rajta, mert hitt az ő Istenében.
24És mondta a király, és elhozták azokat a férfiakat, akik Dánielre árulkodtak, és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat és feleségeiket; és nem értek a verem fenekére, már megragadták őket az oroszlánok, és minden csontjukat összetörték.
25Akkor Dáriusz király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, melyek az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen!
26Ezennel parancsolatot adok ki, hogy királyságom egész uralma alatt reszkessenek és féljenek Dániel Istene előtt; mert ő az élő Isten és örökké megáll, és királysága meg nem romol és uralma végtelen.
27O szabadít és ment meg, és cselekszik jeleket és csodákat égen és földön; ki megszabadította Dánielt az oroszlánok kezéből.
28És ennek a Dánielnek szerencséje volt Dáriusz királysága alatt, és a perzsa Círusz királysága alatt.