1Azokban a napokban pedig a tanítványok szaporodtával zúgolódás támadt a hellénisták között a héberek ellen, hogy a mindennapi kiszolgálásban az ő özvegyeiket elhanyagolják.
2Összehívván tehát a tizenkettő a tanítványok sokaságát, azt mondta: Nem helyes, hogy mi elhagyván az Isten igéjét, asztaloknál szolgáljunk.
3Válasszatok tehát, testvérek, magatok közül hét elismert, Szent Szellemmel és bölcsességgel teljes férfiút, akiket erre a foglalatosságra beállítsunk;
4mi pedig foglalatosak maradunk a könyörgésben és az ige szolgálatában.
5És tetszett a beszéd az egész sokaságnak; és kiválasztották Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú volt, és Filepet,Prokhoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és Nikolauszt, ki Antiókhiából való prozelita volt,
6kiket az apostolok elé állítottak, és azok imádkozván rájuk tették kezeiket.
7És az Isten igéje növekedett, és nagyon megsokasodott a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága engedett a hitnek.
8István pedig, teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép közt.
9Előálltak azonban némelyek abból a zsinagógából, mely a szabadosokénak, cirénéiekének és alexandriaiakénak neveztetett, és a ciliciaiakéból és ázsiaiakéból, vitatkozván Istvánnal;
10és nem tudtak ellenállni a bölcsességnek és Szellemnek, mellyel beszélt.
11Akkor embereket bujtottak fel, akik azt mondták: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
12És felzendítették a népet, a véneket és az írástudókat, és rátámadván megragadták őt és vitték a főtanácsba.
13És állítottak hamis tanúkat, kik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen.
14Mert hallottuk, mikor azt mondta: Ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, melyeket Mózes hagyott reánk.
15És szemeiket reá függesztvén mindnyájan, kik a főtanácsban ültek, olyannak látták orcáját, mint egy angyalnak orcáját.