1Egy ember pedig, név szerint Ananiás, feleségével, Szafirával, eladott egy birtokot,
2és félretett az árából, feleségének is tudtával, egy részét pedig elhozván, letette az apostolok lábainál.
3Azt mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a Sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és félretégy a mező árából?
4Nemde megmaradva a tiéd maradt volna, és eladva a te hatalmadban volt; hogy jutott eszedbe ez a dolog? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5Amint pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és meghalt; és nagy félelem lett mindeneken, akik ezeket hallották.
6Felkelvén pedig az ifjabbak, felvették őt, és kivivén eltemették.
7Történt pedig mintegy háromórai időköz múlva, bement felesége is, nem tudva, mi történt.
8Felelt pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Az pedig azt mondta: Igen, ennyiért.
9Péter pedig azt mondta neki: Miért egyeztetek meg, hogy az Úr szellemét megkísértsétek? Íme, azok lábai, kik férjedet eltemették, az ajtó előtt vannak, és kivisznek téged.
10Nyomban összeesett pedig lábainál, és meghalt; és mikor az ifjak bementek, halva találták őt, és kivivén eltemették férje mellé.
11És nagy félelem lett az egész gyülekezeten, és mindazokon, akik ezeket hallották;
12az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És egy szívvel-lélekkel mindnyájan a Salamon tornácában voltak;
13a többiek közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni. Hanem a nép magasztalta őket;
14hívők pedig annál inkább adták magukat az Úrhoz, férfiaknak és asszonyoknak sokasága.
15Úgyhogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakra és saroglyákra, hogy, ha Péter jön, bár az árnyéka érje közülük valamelyiket.
16Sőt a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket, kik mind meggyógyultak.
17De felkelvén a főpap és mind a vele valók, azaz a szadduceusok pártja, beteltek irigységgel,
18és rávetették kezeiket az apostolokra, és a közönséges börtönbe tették őket.
19De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a tömlöc ajtait, és kihozván őket, azt mondta:
20Menjetek el, és felállván beszéljétek a templomban a népnek ennek az életnek minden beszédét.
21Ezt hallván pedig bementek hajnaltájban a templomba és tanítottak. A főpap pedig megjelenvén a vele valókkal, összehívták a gyűlést és Izráel fiainak egész tanácsát, és elküldtek a tömlöcbe, hogy hozzák elő őket.
22De a szolgák, mikor megjelentek, nem találták őket a tömlöcben; visszatérvén tehát, jelentették, mondván:
23A tömlöcöt ugyan bezárva találtuk teljes biztonságban, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; de mikor benyitottunk, bent senkit sem találtunk.
24Amint pedig meghallották ezeket a szavakat a templomi elöljáró és a főpapok, zavarba estek felettük, mi legyen ez?
25De megjelenvén valaki, hírül adta nekik, mondván: íme azok az emberek, akiket tömlöcbe tettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.
26Akkor elmenvén az elöljáró a szolgákkal, elővezette őket, nem erővel, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
27Miután pedig elővezették őket, a tanács elé állították, és megkérdezte őket a főpap, mondván:
28Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet a ti tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.
29Felelvén pedig Péter és az apostolok, azt mondták: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek.
30Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.
31Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá jobbjára emelte, hogy adjon Izráelnek megtérést és bűnbocsánatot.
32És mi vagyunk neki bizonyságai ezek felől, amiket mondunk; de a Szent Szellem is, kit az Isten adott azoknak, akik neki engedelmeskednek.
33Azok pedig ezeket hallván, szívükbe vágott, és arról tanácskoztak, hogy megöljék őket.
34Felállván azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytanító, parancsolta, hogy az apostolokat egy kicsit tegyék ki,
35és azt mondta nekik: Izráelita férfiak, vigyázzatok magatokra ezekkel az emberekkel szemben, mit akartok tenni.
36Mert ezek előtt a napok előtt felkelt Teudás azt mondván, hogy ő valaki, akihez csatlakozott mintegy négyszáz számú ember; ki megöletett, és akik hittek neki, mind eloszlottak és semmivé lettek.
37Ezután felkelt a galileai Júdás az összeírás napjaiban, és sok népet csábított maga után; az is elveszett, és mindazok, akik hittek neki, szétszórattak.
38És most azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől, és hagyjatok békét nekik; mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, összeomlik;
39ha pedig az Istentől van, nem tudjátok azt megdönteni; nehogy talán Isten ellen harcolóknak is találtassatok.
40És engedtek neki, és előszólítván az apostolokat, megveretvén, megparancsolták, hogy ne beszéljenek a Jézus nevében, és elbocsátották őket.
41Erre ők örvendezve mentek el a tanács színe elől, hogy méltókká tétettek az ő nevéért gyalázatot szenvedni.
42És nem szűntek meg minden nap a templomban és házanként tanítani, és az evangéliumot hirdetni Jézusról, aki a Krisztus.