Acts 5
1 Egy ember pedig, név szerint Ananiás, feleségével, Szafirával, eladott egy birtokot,
2 és félretett az árából, feleségének is tudtával, egy részét pedig elhozván, letette az apostolok lábainál.
3 Azt mondta pedig Péter: Ananiás, miért foglalta el a Sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és félretégy a mező árából?
4 Nemde megmaradva a tiéd maradt volna, és eladva a te hatalmadban volt; hogy jutott eszedbe ez a dolog? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5 Amint pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és meghalt; és nagy félelem lett mindeneken, akik ezeket hallották.
6 Felkelvén pedig az ifjabbak, felvették őt, és kivivén eltemették.
7 Történt pedig mintegy háromórai időköz múlva, bement felesége is, nem tudva, mi történt.
8 Felelt pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Az pedig azt mondta: Igen, ennyiért.
9 Péter pedig azt mondta neki: Miért egyeztetek meg, hogy az Úr szellemét megkísértsétek? Íme, azok lábai, kik férjedet eltemették, az ajtó előtt vannak, és kivisznek téged.
10 Nyomban összeesett pedig lábainál, és meghalt; és mikor az ifjak bementek, halva találták őt, és kivivén eltemették férje mellé.
11 És nagy félelem lett az egész gyülekezeten, és mindazokon, akik ezeket hallották;
12 az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És egy szívvel-lélekkel mindnyájan a Salamon tornácában voltak;
13 a többiek közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni. Hanem a nép magasztalta őket;
14 hívők pedig annál inkább adták magukat az Úrhoz, férfiaknak és asszonyoknak sokasága.
15 Úgyhogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakra és saroglyákra, hogy, ha Péter jön, bár az árnyéka érje közülük valamelyiket.
16 Sőt a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket, kik mind meggyógyultak.
17 De felkelvén a főpap és mind a vele valók, azaz a szadduceusok pártja, beteltek irigységgel,
18 és rávetették kezeiket az apostolokra, és a közönséges börtönbe tették őket.
19 De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a tömlöc ajtait, és kihozván őket, azt mondta:
20 Menjetek el, és felállván beszéljétek a templomban a népnek ennek az életnek minden beszédét.
21 Ezt hallván pedig bementek hajnaltájban a templomba és tanítottak. A főpap pedig megjelenvén a vele valókkal, összehívták a gyűlést és Izráel fiainak egész tanácsát, és elküldtek a tömlöcbe, hogy hozzák elő őket.
22 De a szolgák, mikor megjelentek, nem találták őket a tömlöcben; visszatérvén tehát, jelentették, mondván:
23 A tömlöcöt ugyan bezárva találtuk teljes biztonságban, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; de mikor benyitottunk, bent senkit sem találtunk.
24 Amint pedig meghallották ezeket a szavakat a templomi elöljáró és a főpapok, zavarba estek felettük, mi legyen ez?
25 De megjelenvén valaki, hírül adta nekik, mondván: íme azok az emberek, akiket tömlöcbe tettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.
26 Akkor elmenvén az elöljáró a szolgákkal, elővezette őket, nem erővel, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
27 Miután pedig elővezették őket, a tanács elé állították, és megkérdezte őket a főpap, mondván:
28 Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet a ti tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.
29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, azt mondták: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek.
30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.
31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá jobbjára emelte, hogy adjon Izráelnek megtérést és bűnbocsánatot.
32 És mi vagyunk neki bizonyságai ezek felől, amiket mondunk; de a Szent Szellem is, kit az Isten adott azoknak, akik neki engedelmeskednek.
33 Azok pedig ezeket hallván, szívükbe vágott, és arról tanácskoztak, hogy megöljék őket.
34 Felállván azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytanító, parancsolta, hogy az apostolokat egy kicsit tegyék ki,
35 és azt mondta nekik: Izráelita férfiak, vigyázzatok magatokra ezekkel az emberekkel szemben, mit akartok tenni.
36 Mert ezek előtt a napok előtt felkelt Teudás azt mondván, hogy ő valaki, akihez csatlakozott mintegy négyszáz számú ember; ki megöletett, és akik hittek neki, mind eloszlottak és semmivé lettek.
37 Ezután felkelt a galileai Júdás az összeírás napjaiban, és sok népet csábított maga után; az is elveszett, és mindazok, akik hittek neki, szétszórattak.
38 És most azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől, és hagyjatok békét nekik; mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, összeomlik;
39 ha pedig az Istentől van, nem tudjátok azt megdönteni; nehogy talán Isten ellen harcolóknak is találtassatok.
40 És engedtek neki, és előszólítván az apostolokat, megveretvén, megparancsolták, hogy ne beszéljenek a Jézus nevében, és elbocsátották őket.
41 Erre ők örvendezve mentek el a tanács színe elől, hogy méltókká tétettek az ő nevéért gyalázatot szenvedni.
42 És nem szűntek meg minden nap a templomban és házanként tanítani, és az evangéliumot hirdetni Jézusról, aki a Krisztus.