1Mialatt pedig ők a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok és a templom elöljárója és a szadduceusok,
2neheztelvén, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik Jézusban a halálból való feltámadást.
3És rájuk vetették kezeiket, és őrizetbe tették őket másnapig; mert este volt.
4De sokan azok közül, akik a beszédet hallották, hittek; és a férfiak száma mintegy ötezer lett.
5Történt pedig másnap, hogy összegyűltek az ő vezetőik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben,
6és Annás, a főpap, és Kajafás, János és Sándor, és akik csak a főpapi nemből valók voltak.
7És középre állítván kikérdezték őket: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8Akkor Péter, megtelve Szent Szellemmel, azt mondta nekik: Népnek vezetői és Izráel vénei!
9Ha mi ma egy beteg emberrel való jótéteményért vonatunk kérdőre, ki által gyógyult ez meg:
10legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izráel egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit az Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez előttetek egészségesen.
11Ez az a fő, akit ti építők megvetettetek, ki lett a szegeletnek fejévé.
12És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által nekünk meg kell tartatnunk.
13Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak bátorszavúságát és észrevették, hogy tanulatlan és közönséges emberek, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézussal valók voltak.
14Mikor aztán az embert meglátták velük állani, akit meggyógyítottak, semmit sem tudtak visszafelelni;
15hanem megparancsolván nekik, hogy menjenek ki a gyülekezetből, tanácskoztak egymással, mondván:
16Mit csináljunk ezekkel az emberekkel? Merthogy nyilvánvaló jel történt általuk, mindenki előtt világos, aki Jeruzsálemben lakik, és le nem tagadhatjuk.
17De hogy tovább ne terjedjen a nép közt, fenyegetve fenyegessük meg őket, hogy többé ne beszéljenek ebben a névben egy embernek se.
18És beszólítván őket, megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
19Péter pedig és János felelvén nekik, azt mondták: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatni inkább, mint Istenre, ítéljétek meg.
20Mert lehetetlen nekünk, amiket láttunk és hallottunk, azokról nem beszélni.
21Azok pedig még megfenyegetvén elbocsátották őket, semmi módot nem találván megbüntetésükre, a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt.
22Mert több volt negyvenesztendősnél az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23Mikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszéltek nekik mindent, amit a főpapok és a vének mondtak nekik.
24Azok pedig, amint meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és azt mondták: Urunk, Te vagy az Isten, aki alkottad a mennyet és a földet és a tengert és mindent, ami azokban van,
25aki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondtad:Miért zúgolódnak a pogányok, és gondolnak hiábavalókat a népek?
26Felállottak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyülekeztek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent szolgád ellen, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népeivel,
28hogy véghezvigyenek mindent, amit a te kezed és a te tanácsod eleve elhatározott, hogy meglegyen.
29És most, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet,
30te kinyújtván kezedet gyógyításra, és jelek és csodák történvén a te szent szolgád, Jézus neve által.
31És miután könyörögtek, megrendült a hely, ahol össze voltak gyűlve, és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és szólták az Isten igéjét bátorsággal.
32A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt.
33És nagy erővel tették le a bizonyságot az apostolok az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk, mindnyájukon.
34Mert szűkölködő nem volt köztük senki; mert akiknek föld- vagy házbirtokuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták,
35és letették az apostolok lábainál; és elosztották a többiek közt, amint kinek-kinek szüksége volt.
36Így József, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami megmagyarázva: Vigasztalás fia), lévita, származására nézve ciprusi
37mivel neki szántóföldje volt, eladván, elhozta a pénzt és letette az apostolok lábainál.