1Ugyanakkor mentek egyszer fel a templomba Péter és János a kilenc órai imádságra,
2mikor egy anyja méhétől fogva sánta embert vittek; akit naponként letettek a templomnak úgynevezett Ékes kapujához, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik a templomba bemennek.
3Aki látván Pétert és Jánost, hogy be akarnak menni a templomba, kérte, hogy adjanak neki alamizsnát.
4Péter pedig szemeit ráfüggesztve Jánossal, azt mondta: Tekints reánk!
5Az pedig hozzájuk fordult, várva, hogy kap tőlük valamit.
6Péter pedig azt mondta, ezüstöm és aranyam nincs nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7És megfogván őt jobbkezénél fogva felkeltette; és nyomban megerősödtek lábai és bokái.
8És felugorva megállt és járt, és bement velük a templomba, járva és ugrálva és dicsérve az Istent.
9[És látta őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.]
10És megismerték őt, hogy ez volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes kapujában; és elteltek bámulattal és álmélkodással afelett, ami vele történt.
11Miután pedig el nem hagyta Pétert és Jánost a meggyógyított sánta, az egésznép álmélkodva összefutott hozzájuk az úgynevezett Salamon tornácába.
12Ezt látván pedig Péter, felelt a népnek: Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek úgy mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna, hogy ez járjon?
13Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust; kit ti elárultatok, és megtagadtátok őt Pilátus előtt, mikor az úgy ítélt, hogy elbocsátja.
14De ti a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkos embert adjon nektek ajándékba,
15az élet fejedelmét pedig megöltétek. Kit az Isten feltámasztott halottaiból, aminek mi vagyunk a bizonyságai.
16És az ő nevében való hit alapján az ő vére erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely általa van, adta ennek ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára.
17És most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen elöljáróitok is;
18az Isten pedig amiket eleve hirdetett minden próféták szája által, hogy az ő Krisztusa elszenved, így töltötte be.
19Bánjátok meg tehát és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, hogy eljöjjenek az üdülés idői az Úr színe elől,
20és elküldje nektek az imént hirdetett Jézus Krisztust,
21kit az égnek kell magába fogadnia azokig az időkig, mikor mindenek helyreállíttatnak, melyekről az Isten beszélt minden szent prófétáinak szája által eleitől fogva.
22Mert Mózes azt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek testvéreitek közül, mint engem; arra hallgassatok mindenben, amit csak nektek beszélni fog.
23Lesz pedig, hogy minden lélek, mely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
24De minden próféta is, Sámueltől és a következőktől fogva, valahány csak beszélt, megjövendölte ezeket a napokat is.
25Ti vagytok a próféták fiai, és a szövetségé, melyet Isten a mi atyáinkkal kötött, azt mondván Ábrahámnak: És a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
26Nektek támasztván fel Isten mindenek előtt az ő szolgáját, Jézust, elküldte őt titeket megáldani, hogy térjetek meg ki-ki a maga bűneiből.