Acts 2
1 És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak.
2 És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, mint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük.
4 És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat.
5 Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, minden nemzetből való istenfélő férfiak az ég alatt;
6 és mikor ez a zúgás támadt, összegyűlt a tömeg és megzavarodott; mert mindenik a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Elálmélkodtak pedig mindnyájan és csodálkoztak, mondván egymásnak: Íme nem mind galileaiak-e ezek, akik beszélnek?
8 Hogyan halljuk hát mi ki-ki a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9 Párthusok, médek, elámiták, és akik laknak Mezopotámiában, Júdeában, Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10 Frígiában, Pamfíliában, Egyiptomban, és a Ciréné melletti Líbia részeiben, és a római jövevények, zsidók és prozeliták,
11 krétaiak és arabok hallják, hogy a mi nyelvünkön beszélik az Istennek nagyságos dolgait.
12 Álmélkodtak pedig mindnyájan és zavarban voltak, mondván egyik a másiknak: Mi akar ez lenni?
13 Mások pedig csúfolódva mondták: Édes borral vannak tele.
14 De felállt Péter a tizeneggyel, felemelte szavát, és megmondta nekik: Zsidó férfiak, és ti mind, kik Jeruzsálemben tartózkodtok, ez legyen nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe szavamat!
15 Mert nem részegek ezek, mint ti gondoljátok, hiszen a nappalnak harmadik órája van;
16 hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17 És lesz az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.
18 Sőt szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én szellememből, és prófétálnak.
19 És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön itt alant, vért és tüzet és füstnek gőzölgését. Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván mondanom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy meg is halt, el is temették, sírja is nálunk van mind e mai napig.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré; mielőtt eljön az Úrnak napja, a nagy és fényességes.
21 És lesz, hogy mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e szavakat. A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodák és jelek által, amelyeket általa cselekedett az Isten közöttetek, mint magatok is tudjátok,
23 ezt, az Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből kiadatva, a törvény nélkül valók kezei által felszegezvén kivégeztétek.
24 Kit az Isten feltámasztott, megoldván a halál fájdalmait, aminthogy lehetetlen is volt neki attól fogva tartatnia.
25 Mert Dávid azt mondja őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor; mert jobbomon van, hogy meg ne inogjak.
26 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; még testem is reménységben lakozik:
27 mert nem hagyod az én lelkemet a halál országában; és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28 Megjelentetted nekem az élet utait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29 - - -
30 Tehát mivel próféta volt és tudta, hogy az Isten neki esküvel esküdött, hogy az ő ágyékának gyümölcséből fogja támasztani a Krisztust test szerint, hogy az ő királyi székébe ültesse,
31 a jövőbe látva a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy az ő lelke nem hagyatott a halál országában, és az ő teste nem látott rothadást.
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
33 Isten jobbjára emeltetvén tehát, és a Szent Szellem ígéretét elnyervén az Atyától, kitöltötte azt, amit most ti láttok és hallotok.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hanem ő mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra,
35 míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
36 Bizonnyal tudja meg tehát Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, ezt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
37 Amint pedig ezt hallották, szíven találta őket, és azt mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjék meg mindenitek a Jézus Krisztus neve alapján a bűnök bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.
39 Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, és mindeneknek, akik a távolban vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk.
40 Több más szóval is kérte és intette őket, mondván: Szakasszátok el magatokat ettől az álnok nemzedéktől!
41 Erre akik örömest vették beszédét, megkeresztelkedtek: és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 Kitartók voltak pedig az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 Félelem támadt pedig minden lélekben, és sok csoda és jel történt az apostolok által.
44 De akik hittek, mind együtt voltak, és mindenük közös volt;
45 és birtokaikat és vagyonukat eladták, és szétosztották a többieknek, amint kinek-kinek szüksége volt.
46 És naponként kitartván a templomban egy szívvel-lélekkel, és házanként megtörvén a kenyeret, nagy örömmel és tiszta szívvel részesültek eledelben;
47 dicsérvén az Istent és kedvesek lévén az egész népnél. Az Úr pedig naponként tett hozzá a gyülekezethez üdvözülendőket.