1És mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan egy szívvel-lélekkel együtt voltak.
2És hirtelen zúgás, rendülés támadt az égből, mint egy erővel rohanó széltől, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3És eloszló nyelvek jelentek meg nekik, mintha tűzből lettek volna, és minden egyesre szállt közülük.
4És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy kifejezzék magukat.
5Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, minden nemzetből való istenfélő férfiak az ég alatt;
6és mikor ez a zúgás támadt, összegyűlt a tömeg és megzavarodott; mert mindenik a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
7Elálmélkodtak pedig mindnyájan és csodálkoztak, mondván egymásnak: Íme nem mind galileaiak-e ezek, akik beszélnek?
8Hogyan halljuk hát mi ki-ki a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9Párthusok, médek, elámiták, és akik laknak Mezopotámiában, Júdeában, Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10Frígiában, Pamfíliában, Egyiptomban, és a Ciréné melletti Líbia részeiben, és a római jövevények, zsidók és prozeliták,
11krétaiak és arabok hallják, hogy a mi nyelvünkön beszélik az Istennek nagyságos dolgait.
12Álmélkodtak pedig mindnyájan és zavarban voltak, mondván egyik a másiknak: Mi akar ez lenni?
13Mások pedig csúfolódva mondták: Édes borral vannak tele.
14De felállt Péter a tizeneggyel, felemelte szavát, és megmondta nekik: Zsidó férfiak, és ti mind, kik Jeruzsálemben tartózkodtok, ez legyen nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe szavamat!
15Mert nem részegek ezek, mint ti gondoljátok, hiszen a nappalnak harmadik órája van;
16hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17És lesz az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.
18Sőt szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én szellememből, és prófétálnak.
19És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön itt alant, vért és tüzet és füstnek gőzölgését. Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván mondanom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy meg is halt, el is temették, sírja is nálunk van mind e mai napig.
20A nap sötétséggé változik, és a hold vérré; mielőtt eljön az Úrnak napja, a nagy és fényességes.
21És lesz, hogy mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik.
22Izráelita férfiak, halljátok meg e szavakat. A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodák és jelek által, amelyeket általa cselekedett az Isten közöttetek, mint magatok is tudjátok,
23ezt, az Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből kiadatva, a törvény nélkül valók kezei által felszegezvén kivégeztétek.
24Kit az Isten feltámasztott, megoldván a halál fájdalmait, aminthogy lehetetlen is volt neki attól fogva tartatnia.
25Mert Dávid azt mondja őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor; mert jobbomon van, hogy meg ne inogjak.
26Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; még testem is reménységben lakozik:
27mert nem hagyod az én lelkemet a halál országában; és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28Megjelentetted nekem az élet utait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29- - -
30Tehát mivel próféta volt és tudta, hogy az Isten neki esküvel esküdött, hogy az ő ágyékának gyümölcséből fogja támasztani a Krisztust test szerint, hogy az ő királyi székébe ültesse,
31a jövőbe látva a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy az ő lelke nem hagyatott a halál országában, és az ő teste nem látott rothadást.
32Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
33Isten jobbjára emeltetvén tehát, és a Szent Szellem ígéretét elnyervén az Atyától, kitöltötte azt, amit most ti láttok és hallotok.
34Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hanem ő mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra,
35míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
36Bizonnyal tudja meg tehát Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, ezt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
37Amint pedig ezt hallották, szíven találta őket, és azt mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjék meg mindenitek a Jézus Krisztus neve alapján a bűnök bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.
39Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, és mindeneknek, akik a távolban vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk.
40Több más szóval is kérte és intette őket, mondván: Szakasszátok el magatokat ettől az álnok nemzedéktől!
41Erre akik örömest vették beszédét, megkeresztelkedtek: és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42Kitartók voltak pedig az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43Félelem támadt pedig minden lélekben, és sok csoda és jel történt az apostolok által.
44De akik hittek, mind együtt voltak, és mindenük közös volt;
45és birtokaikat és vagyonukat eladták, és szétosztották a többieknek, amint kinek-kinek szüksége volt.
46És naponként kitartván a templomban egy szívvel-lélekkel, és házanként megtörvén a kenyeret, nagy örömmel és tiszta szívvel részesültek eledelben;
47dicsérvén az Istent és kedvesek lévén az egész népnél. Az Úr pedig naponként tett hozzá a gyülekezethez üdvözülendőket.