1Az első könyvet készítettem, oh Theofilusz, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2addig a napig, melyen felvitetett, miután hagyakozott az apostoloknak, akiket Szent Szellem által kiválasztott.
3Kiknek meg is mutatta magát élve kínszenvedése után, sok bizonyító jellel, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára vonatkozó dolgokról.
4És magához gyűjtvén megparancsolta nekik, hogy el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amit hallottatok tőlem.
5Mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sokkal ezek után a napok után.
6Erre az összegyűltek megkérdezték őt, mondván: Uram, vajon ebben az időben állítod helyre az országot Izráelnek?
7De azt mondta nekik: Nem a ti dolgotok időket és alkalmakat tudni, melyeket az Atya tulajdon teljhatalmába helyezett;
8hanem vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok, és lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld végéig.
9És mikor ezeket mondta, láttukra felemeltetett, és egy felhő felvette őt szemeik elől.
10És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elment, íme két férfiú állott mellettük fehér ruhában,
11kik is azt mondták: Galileabeli férfiak, mit álltok itt a mennybe nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy fog eljönni, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.
12Akkor visszatértek Jeruzsálembe az úgynevezett Olajfák hegyéről, mely közel van Jeruzsálemhez, egy szombatnapi út.
13És mikor odaértek, felmentek a felházba, ahol szállva voltak Péter, Jakab, János, András, Filep, Tamás, Bertalan, Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14Ezek mindnyájan állhatatosak voltak egy szívvel-lélekkel az imádkozásban és a könyörgésben az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő fivéreivel együtt.
15És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, azt mondta (volt pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesedni az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
17Mert közibénk számláltatott, és ezt a szolgálatot nyerte osztályrészül.
18Ez bizony mezőt szerzett a hamisság béréből, és hanyatt-homlok lezuhanva kettérepedt és minden béle kiomlott;
19és tudomására jutott mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgyhogy ezt a mezőt az ő tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezik.
20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében:Legyen tanyája pusztaság, és ne legyen, aki abban lakjék; Az ő tisztét más vegye el.
21Kell tehát, hogy amely férfiak velünk jártak minden időben, míg az Úr Jézus velünk járt-kelt,
22kezdve a János keresztségétől addig a napig, melyen felvitetett tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonyságtevőjévé legyen velünk.
23És előállítottak kettőt, Józsefet, az úgynevezett Barsabást, kinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást.
24És imádkozván azt mondták: Te, Uram, ki mindenek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül egyiket, akit kiválasztottál,
25hogy elvegye osztályrészét ennek a szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő tulajdon helyére menjen.
26És sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostolhoz számíttatott.