Acts 7— KIB

¹Azt mondta pedig a főpap: Úgy vannak-e tehát ezek?

²Ő pedig szólt: Férfiak, testvérek és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent Ábrahám atyánknak, mikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott,

³és azt mondta neki: Eredj ki a te földedből és rokonságod közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked.

⁴Akkor kimenvén a káldok földéből, letelepedett Háránban; és onnét atyja halála után áttelepítette őt erre a földre, amelyet ti most laktok;

⁵és nem adott neki abban örökséget, egy lábnyomnyit sem; jóllehet azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem volt neki gyermeke.

⁶De így beszélt az Isten: Az ő magva zsellér lesz idegen földön, és szolgálat alá vetik azt és nyomorgatják négyszáz esztendeig.

⁷És azt a népet, melynek szolgálni fognak, én megítélem, azt mondta az Isten; és ezek után kijönnek és szolgálnak nekem ezen a helyen.

⁸És adta neki a körülmetélkedés szövetségét; és így nemzette Izsákot, és körülmetélte azt nyolcadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát.

⁹És a pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. És az Isten vele volt,

¹⁰és megszabadította őt minden nyomorúságaiból, és adott neki kedvességet és bölcsességet a Fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, és az kormányzóul állította őt Egyiptom fölé és az egész háza fölé.

¹¹Jött pedig éhínség az egész Egyiptomra és Kanaánra, és nagy nyomorúság, és nem találtak eledelt atyáink;

¹²de meghallván Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat először.

¹³És a második alkalommal megismertette magát József testvéreivel, és ismeretessé lett a Faraó előtt József nemzetsége.

¹⁴József pedig elküldvén, magához hívatta atyját Jákóbot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.

¹⁵Lement tehát Jákób Egyiptomba, és meghalt ő és atyáink;

¹⁶és átvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték, melyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emmór fiaitól Sikemben.

¹⁷Amint pedig közeledett az ígéret ideje, melyre Isten megesküdött Ábrahámnak, úgy növekedett a nép és szaporodott Egyiptomban,

¹⁸mind addig, mígnem más király támadt, ki Józsefet nem ismerte.

¹⁹Ez, hogy túljárjon fajtánk eszén, nyomorgatta atyáinkat, hogy tegyék ki gyermekeiket, hogy ne tartassanak életben.

²⁰Ebben az időben született Mózes, és kedves volt Istennek; kit három hónapig atyja házában tartottak.

²¹Mikor pedig kitették őt, a Faraó leánya felvette és felnevelte őt a saját fia gyanánt.

²²És Mózes az egyiptomiak minden bölcsességében taníttatott; és hatalmas volt szóban és tettben.

²³Mikor pedig negyvenéves korát betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait.

²⁴És látván, hogy egyiket bántalmazták, védelmére kelt, és bosszút állott a bántalmazottért, megölvén az egyiptomit.

²⁵De azt gondolta, hogy testvérei megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; azok pedig nem értették meg.

²⁶És másnap olyankor jelent meg náluk, mikor veszekedtek, és békességre intette őket, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért bántjátok egymást?

²⁷De az, aki bántalmazta felebarátját, félrelökte őt, mondván: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá mirajtunk?

²⁸Talán meg akarsz engem ölni, mint megölted tegnap az egyiptomit?

²⁹Erre a szóra pedig Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földén, ahol két fia született.

³⁰És negyven esztendő elteltével a Szináj-hegy sivatagában angyal jelent meg neki csipkebokor tűzlángjában.

³¹Mózes pedig, mikor látta, elcsodálkozott a látomáson; mikor pedig odament, hogy megnézze, az Úr szava lett hozzá:

³²Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene; és Mózes megrémülvén, nem merte megnézni.

³³Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le a sarut lábadról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

³⁴Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és sóhajtásukat hallottam; és leszállottam, hogy megszabadítsam őket; és most jer, elküldelek téged Egyiptomba.

³⁵Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: „Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá?\, ezt az Isten elöljárónak és szabadítónak küldötte el az angyal által, ki megjelent neki a csipkebokorban.

³⁶Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptom földén és a Veres-tengeren és a sivatagban negyven esztendeig.

³⁷Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek testvéreitek közül, mint engem: arra hallgassatok.

³⁸Ez az, aki a sivatagi gyülekezetben az angyallal volt, aki beszélt vele a Szináj-hegyen, és atyáinkkal; aki élő igéket vett, hogy nekünk adja.

³⁹Akinek nem akartak engedelmesek lenni atyáink, hanem félrelökték, és szívükben Egyiptomba fordultak,

⁴⁰mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, ezzel nem tudjuk, mi történt.

⁴¹És borjúképet csináltak azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványoknak, és örvendeztek kezeik csinálmányaiban.

⁴²Az Isten pedig elfordult, és odaadta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, mint meg van írva a próféták könyvében: Vajon vágóáldozatokat és egyéb áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a sivatagban, Izráel háza?

⁴³Sőt hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek Kévánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy imádjátok őket; elviszlek ezért titeket Babilónián túlra.

⁴⁴A bizonyság sátora úgy volt atyáinknál a sivatagban, amint az parancsolta, aki azt mondta Mózesnek, hogy arra a mintára csinálja azt, amelyet látott.

⁴⁵Melyet atyáink be is hoztak Józsuéval, mikor birtokukba vették a pogányokat, akiket az Isten kiűzött atyáink elől; és átvettek Dávid napjaiig,

⁴⁶aki kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy sátort szerezhessen a Jákób Istenének.

⁴⁷Salamon pedig házat épített neki.

⁴⁸De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:

⁴⁹A menny nekem királyi székem, a föld pedig lábaim zsámolya: micsoda házat építhettek nekem, azt mondja az Úr; vagy melyik az én nyugodalmam helye?

⁵⁰Nem az én kezem csinálta-e mindezeket?

⁵¹Ti keménynyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig a Szent Szellem ellen vagytok, mint atyáitok, ti azonképpen.

⁵²A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? És megölték azokat, akik az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

⁵³ti, kik a törvényt angyalok intézkedésére vettétek, és nem tartottátok meg.

⁵⁴Ezeket hallván pedig, a szívükbe vágott, és fogaikat csikorgatták reá.

⁵⁵Teljes lévén pedig Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látta Isten dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbján,

⁵⁶és azt mondta: íme látom az egeket megnyílva, és az Embernek Fiát az Isten jobbján állva.

⁵⁷Azok pedig nagy hangon kiáltva befogták füleiket, és egy szívvel-lélekkel rárohantak;

⁵⁸és kivetvén a városból, megkövezték. És a tanúk felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábainál rakták le.

⁵⁹És megkövezték Istvánt, amint imádkozott és azt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

⁶⁰Aztán térdet hajtva nagy hangon kiáltott: Uram, ne tudd be nekik ezt a bűnt! És ezt mondván, elhunyt.