Acts 7
1 Azt mondta pedig a főpap: Úgy vannak-e tehát ezek?
2 Ő pedig szólt: Férfiak, testvérek és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent Ábrahám atyánknak, mikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott,
3 és azt mondta neki: Eredj ki a te földedből és rokonságod közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked.
4 Akkor kimenvén a káldok földéből, letelepedett Háránban; és onnét atyja halála után áttelepítette őt erre a földre, amelyet ti most laktok;
5 és nem adott neki abban örökséget, egy lábnyomnyit sem; jóllehet azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul, és az ő magvának őutána, mikor még nem volt neki gyermeke.
6 De így beszélt az Isten: Az ő magva zsellér lesz idegen földön, és szolgálat alá vetik azt és nyomorgatják négyszáz esztendeig.
7 És azt a népet, melynek szolgálni fognak, én megítélem, azt mondta az Isten; és ezek után kijönnek és szolgálnak nekem ezen a helyen.
8 És adta neki a körülmetélkedés szövetségét; és így nemzette Izsákot, és körülmetélte azt nyolcadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát.
9 És a pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. És az Isten vele volt,
10 és megszabadította őt minden nyomorúságaiból, és adott neki kedvességet és bölcsességet a Fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, és az kormányzóul állította őt Egyiptom fölé és az egész háza fölé.
11 Jött pedig éhínség az egész Egyiptomra és Kanaánra, és nagy nyomorúság, és nem találtak eledelt atyáink;
12 de meghallván Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat először.
13 És a második alkalommal megismertette magát József testvéreivel, és ismeretessé lett a Faraó előtt József nemzetsége.
14 József pedig elküldvén, magához hívatta atyját Jákóbot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.
15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, és meghalt ő és atyáink;
16 és átvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték, melyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emmór fiaitól Sikemben.
17 Amint pedig közeledett az ígéret ideje, melyre Isten megesküdött Ábrahámnak, úgy növekedett a nép és szaporodott Egyiptomban,
18 mind addig, mígnem más király támadt, ki Józsefet nem ismerte.
19 Ez, hogy túljárjon fajtánk eszén, nyomorgatta atyáinkat, hogy tegyék ki gyermekeiket, hogy ne tartassanak életben.
20 Ebben az időben született Mózes, és kedves volt Istennek; kit három hónapig atyja házában tartottak.
21 Mikor pedig kitették őt, a Faraó leánya felvette és felnevelte őt a saját fia gyanánt.
22 És Mózes az egyiptomiak minden bölcsességében taníttatott; és hatalmas volt szóban és tettben.
23 Mikor pedig negyvenéves korát betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait.
24 És látván, hogy egyiket bántalmazták, védelmére kelt, és bosszút állott a bántalmazottért, megölvén az egyiptomit.
25 De azt gondolta, hogy testvérei megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; azok pedig nem értették meg.
26 És másnap olyankor jelent meg náluk, mikor veszekedtek, és békességre intette őket, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért bántjátok egymást?
27 De az, aki bántalmazta felebarátját, félrelökte őt, mondván: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá mirajtunk?
28 Talán meg akarsz engem ölni, mint megölted tegnap az egyiptomit?
29 Erre a szóra pedig Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földén, ahol két fia született.
30 És negyven esztendő elteltével a Szináj-hegy sivatagában angyal jelent meg neki csipkebokor tűzlángjában.
31 Mózes pedig, mikor látta, elcsodálkozott a látomáson; mikor pedig odament, hogy megnézze, az Úr szava lett hozzá:
32 Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene; és Mózes megrémülvén, nem merte megnézni.
33 Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le a sarut lábadról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
34 Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és sóhajtásukat hallottam; és leszállottam, hogy megszabadítsam őket; és most jer, elküldelek téged Egyiptomba.
35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: „Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá?\, ezt az Isten elöljárónak és szabadítónak küldötte el az angyal által, ki megjelent neki a csipkebokorban.
36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptom földén és a Veres-tengeren és a sivatagban negyven esztendeig.
37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek testvéreitek közül, mint engem: arra hallgassatok.
38 Ez az, aki a sivatagi gyülekezetben az angyallal volt, aki beszélt vele a Szináj-hegyen, és atyáinkkal; aki élő igéket vett, hogy nekünk adja.
39 Akinek nem akartak engedelmesek lenni atyáink, hanem félrelökték, és szívükben Egyiptomba fordultak,
40 mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, ezzel nem tudjuk, mi történt.
41 És borjúképet csináltak azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványoknak, és örvendeztek kezeik csinálmányaiban.
42 Az Isten pedig elfordult, és odaadta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, mint meg van írva a próféták könyvében: Vajon vágóáldozatokat és egyéb áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a sivatagban, Izráel háza?
43 Sőt hordoztátok a Molok sátorát, és a ti isteneteknek Kévánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy imádjátok őket; elviszlek ezért titeket Babilónián túlra.
44 A bizonyság sátora úgy volt atyáinknál a sivatagban, amint az parancsolta, aki azt mondta Mózesnek, hogy arra a mintára csinálja azt, amelyet látott.
45 Melyet atyáink be is hoztak Józsuéval, mikor birtokukba vették a pogányokat, akiket az Isten kiűzött atyáink elől; és átvettek Dávid napjaiig,
46 aki kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy sátort szerezhessen a Jákób Istenének.
47 Salamon pedig házat épített neki.
48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
49 A menny nekem királyi székem, a föld pedig lábaim zsámolya: micsoda házat építhettek nekem, azt mondja az Úr; vagy melyik az én nyugodalmam helye?
50 Nem az én kezem csinálta-e mindezeket?
51 Ti keménynyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig a Szent Szellem ellen vagytok, mint atyáitok, ti azonképpen.
52 A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? És megölték azokat, akik az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
53 ti, kik a törvényt angyalok intézkedésére vettétek, és nem tartottátok meg.
54 Ezeket hallván pedig, a szívükbe vágott, és fogaikat csikorgatták reá.
55 Teljes lévén pedig Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látta Isten dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbján,
56 és azt mondta: íme látom az egeket megnyílva, és az Embernek Fiát az Isten jobbján állva.
57 Azok pedig nagy hangon kiáltva befogták füleiket, és egy szívvel-lélekkel rárohantak;
58 és kivetvén a városból, megkövezték. És a tanúk felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábainál rakták le.
59 És megkövezték Istvánt, amint imádkozott és azt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60 Aztán térdet hajtva nagy hangon kiáltott: Uram, ne tudd be nekik ezt a bűnt! És ezt mondván, elhunyt.