1Pál pedig a főtanácsra függesztvén szemeit, azt mondta: Férfiak, testvérek, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2Ananiás főpap pedig parancsolta a mellette állóknak, hogy verjék szájon.
3Akkor Pál azt mondta neki: Megver téged az Isten, te kimeszelt fal; és te leültél, hogy engem megítélj a törvény szerint, és törvény ellenére parancsolod, hogy engem verjenek?
4Az ott állók pedig azt mondták: Az Isten főpapját szidalmazod-e?
5És szólt Pál: Nem tudtam, testvérek, hogy főpap; mert meg van írva: Néped fejedelmét ne szidalmazd.
6Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük szadduceus, a másik meg farizeus, felkiáltott a főtanácsban: Férfiak, testvérek, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reményéért és feltámadásáért vagyok én törvény előtt.
7Amint pedig ő ezt mondta, egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és megoszlott a sokaság.
8Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.
9Nagy kiabálás támadt tehát; és felkelvén az írástudók a farizeusok részéről, vitatták, mondván: Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben; hátha szellem beszélt vele vagy angyal?
10Miután pedig nagy lett az egyenetlenség, az ezredes attól tartva, hogy Pált szétszaggatják, parancsot adott, hogy a katonaság menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba.
11A következő éjszaka pedig elébe állt az Úr, és azt mondta: Bízzál, Pál; mert amiképpen bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell neked Rómában is bizonyságot tenned.
12Mikor pedig nappal lett, összeállván némelyek a zsidók közül, megátkozták magukat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.
13Többen voltak pedig negyvennél, akik ezt az összeesküvést csinálták.
14Kik elmenvén a főpapokhoz és a vénekhez, azt mondták: Átokkal átkoztuk meg magunkat, hogy semmit meg nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált.
15Most tehát ti a főtanáccsal egyben jelentsétek az ezredesnek, hogy holnap hozza le őt tihozzátok, mintha az ő dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni; mi pedig, mielőtt közel érne, készek vagyunk őt megölni.
16Meghallván azonban Pál nővérének fia a lesvetést, megjelenvén bement a várba és jelentette Pálnak.
17Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, így szólt: Ezt az ifjat vidd az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van a számára.
18Az erre maga mellé vévén őt, elvitte az ezredeshez, és szólt: A fogoly Pál magához hívatott engem és kért, hogy ezt az ifjat vezessem hozzád, mert valami mondanivalója van számodra.
19Az ezredes pedig őt kézen fogva és külön félrevonulva tudakolta: Mi az, ami jelentenivalód van nekem?
20Az pedig azt mondta: A zsidók megállapodtak, kérni fognak téged, hogy holnap a főtanács elé vidd le Pált, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudni őfelőle.
21Te azonban ne higgy nekik; mert közülük negyvennél több férfi leselkedik rá, akik megátkozták magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg őt meg nem ölik; és már készen vannak, várván a te ígéretedet.
22Az ezredes erre elbocsátotta az ifjat, megparancsolván: Senkinek ki ne beszéld, hogy ezeket megjelentetted nekem.
23És előszólítván kettőt a századosok közül azt mondta: Készítsetek fel kétszáz katonát, hogy Cézáreába menjenek, és hetven lovast és kétszáz parittyást éjjeli három órára.
24És nyerges állatokat is állítani kellett, hogy felültetvén Pált, biztonságba vigyék Félix helytartóhoz.
25Levelet is írt, melynek summája ez volt:
26Klaudiusz Liziász a nemes Félix helytartónak, üdvöt!
27Ezt a férfiút, akit a zsidók megfogtak, mikor immár szinte meg akarták ölni, odamenvén a katonasággal, kiszabadítottam, megtudván, hogy római.
28Meg akarván pedig tudni az okot, amiért vádolják őt, levittem őt az ő főtanácsuk elé.
29És úgy találtam, hogy az ő törvényük kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vád nincs ellene.
30Mikor pedig nekem jelentették, hogy a zsidók lest akarnak vetni ez ellen a férfiú ellen, nyomban hozzád küldöttem, meghagyván a vádolóknak is, hogy a rá vonatkozókat neked mondják meg.
31A katonák erre; amint nekik parancsolva volt, felvévén Pált, elvitték azon éjszaka Antipatriszba.
32Másnap pedig a lovasokra hagyván, hogy vele menjenek, visszatértek a várba.
33Azok pedig, mikor megérkeztek Cézáreába és a levelet átadták a helytartónak, Pált is elébe állították.
34Mikor pedig elolvasta a helytartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Ciliciából,
35azt mondta: Majd kihallgatlak, mikor vádolóid is eljönnek. És parancsot adott, hogy Heródes palotájában őrizzék őt.