Acts 24
1 Ötödnappal azután lement Ananiás főpap a vénekkel és egy prókátorral, Tertullusszal, akik feljelentést tettek a helytartónak Pál ellen.
2 Amint tehát őt felhívták, elkezdte vádolni Tertullusz, mondván:
3 Hogy nagy békességben van részünk általad, és helyes intézkedések történnek e nép javára a te gondoskodásod által, minden tekintetben és mindenütt,
4 elismerjük, nemes Félix, teljes háládatossággal. Hogy pedig tovább ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
5 Mi nevezetesen úgy találtuk, hogy ez az ember pestis, aki hasonlást támaszt a föld kerekségén lévő minden zsidók között, és a nazarénusok felekezetének a fővezére,
6 ki a templomot is meg akarta fertőztetni, kit meg is fogtunk és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni;
7 de Liziász ezredes oda jött és nagy erővel elvitte őt kezeinkből,
8 azt parancsolván, hogy vádolói jöjjenek hozzád; kitől, ha megkérdezed, mindezeket te magad megértheted, melyekkel mi őt vádoljuk.
9 Belevágtak pedig a zsidók is, mondogatván, hogy ezek úgy vannak.
10 Felelt pedig Pál, mikor a helytartó intett neki, hogy szóljon: Tudván, hogy te sok esztendő óta bírája vagy e népnek, bátrabban védem ügyemet:
11 miután megtudhatod, hogy nincs tizenkét napjánál több, mióta felmentem Jeruzsálembe imádkozni;
12 és sem a templomban nem találtak engem valakivel vetekedve, vagy népzendülést csinálva, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13 Nem is tudják neked bebizonyítani, amikkel most engem vádolnak.
14 De arról vallást teszek előtted, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami a törvény szerint való, és ami e prófétákban meg van írva;
15 reménységem lévén Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz halottak feltámadása, mind igazaknak, mind hamisaknak.
16 Ebben gyakorlom tehát magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten előtt és az emberek előtt mindenkor.
17 Több esztendő múlván jelentem pedig meg, alamizsnát hozván nemzetemnek, és áldozatokat.
18 Ezekben találtak engem beszentelve a templomban, nem sokasággal és nem zavargással, némely Ázsiából való zsidók,
19 akiknek meg kellett volna előtted jelenni és vádat emelni, ha volna nekik mit, ellenem.
20 Vagy ezek maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami bűnt, mikor a főtanács előtt álltam;
21 ha csak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadásáért vagyok én a ti törvényetek előtt ma.
22 Mikor pedig ezeket hallotta Félix, visszaküldte őket, míg pontosabbat tud az Úr ügyében, és ezt mondta: Mikor Liziász ezredes lejön, dönteni fogok ügyetekben.
23 És megparancsolta a századosnak, hogy őrizzék Pált és könnyítsenek rajta, és senkit ne akadályozzanak az övéi közül, hogy neki szolgáljon, vagy elmenjen hozzá.
24 Néhány nap múlva pedig megjelenvén Félix feleségével, Druszillával, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől.
25 Mikor azonban ő igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről beszélt, megrémülve felelt Félix: Most eredj el; de ha alkalmam lesz, hívatlak téged.
26 Egyszersmind azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól; ezért gyakrabban is magához hívatta őt és beszélgetett vele.
27 Két esztendő elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett; és Félix a zsidóknak kedveskedni akarván, Pált a fogságban hagyta.