1Ötödnappal azután lement Ananiás főpap a vénekkel és egy prókátorral, Tertullusszal, akik feljelentést tettek a helytartónak Pál ellen.
2Amint tehát őt felhívták, elkezdte vádolni Tertullusz, mondván:
3Hogy nagy békességben van részünk általad, és helyes intézkedések történnek e nép javára a te gondoskodásod által, minden tekintetben és mindenütt,
4elismerjük, nemes Félix, teljes háládatossággal. Hogy pedig tovább ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
5Mi nevezetesen úgy találtuk, hogy ez az ember pestis, aki hasonlást támaszt a föld kerekségén lévő minden zsidók között, és a nazarénusok felekezetének a fővezére,
6ki a templomot is meg akarta fertőztetni, kit meg is fogtunk és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni;
7de Liziász ezredes oda jött és nagy erővel elvitte őt kezeinkből,
8azt parancsolván, hogy vádolói jöjjenek hozzád; kitől, ha megkérdezed, mindezeket te magad megértheted, melyekkel mi őt vádoljuk.
9Belevágtak pedig a zsidók is, mondogatván, hogy ezek úgy vannak.
10Felelt pedig Pál, mikor a helytartó intett neki, hogy szóljon: Tudván, hogy te sok esztendő óta bírája vagy e népnek, bátrabban védem ügyemet:
11miután megtudhatod, hogy nincs tizenkét napjánál több, mióta felmentem Jeruzsálembe imádkozni;
12és sem a templomban nem találtak engem valakivel vetekedve, vagy népzendülést csinálva, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13Nem is tudják neked bebizonyítani, amikkel most engem vádolnak.
14De arról vallást teszek előtted, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami a törvény szerint való, és ami e prófétákban meg van írva;
15reménységem lévén Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz halottak feltámadása, mind igazaknak, mind hamisaknak.
16Ebben gyakorlom tehát magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten előtt és az emberek előtt mindenkor.
17Több esztendő múlván jelentem pedig meg, alamizsnát hozván nemzetemnek, és áldozatokat.
18Ezekben találtak engem beszentelve a templomban, nem sokasággal és nem zavargással, némely Ázsiából való zsidók,
19akiknek meg kellett volna előtted jelenni és vádat emelni, ha volna nekik mit, ellenem.
20Vagy ezek maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami bűnt, mikor a főtanács előtt álltam;
21ha csak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadásáért vagyok én a ti törvényetek előtt ma.
22Mikor pedig ezeket hallotta Félix, visszaküldte őket, míg pontosabbat tud az Úr ügyében, és ezt mondta: Mikor Liziász ezredes lejön, dönteni fogok ügyetekben.
23És megparancsolta a századosnak, hogy őrizzék Pált és könnyítsenek rajta, és senkit ne akadályozzanak az övéi közül, hogy neki szolgáljon, vagy elmenjen hozzá.
24Néhány nap múlva pedig megjelenvén Félix feleségével, Druszillával, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől.
25Mikor azonban ő igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről beszélt, megrémülve felelt Félix: Most eredj el; de ha alkalmam lesz, hívatlak téged.
26Egyszersmind azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól; ezért gyakrabban is magához hívatta őt és beszélgetett vele.
27Két esztendő elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett; és Félix a zsidóknak kedveskedni akarván, Pált a fogságban hagyta.