1Fesztusz most már, amint a helytartóságba lépett, három nap múlva felment Jeruzsálembe Cézáreából.
2Feljelentést tettek pedig nála a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és megkérték őt,
3azt a kegyet kérvén tőle, hogy küldje őt Jeruzsálembe; mert lest készítettek, hogy megöljék őt az úton.
4Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig rövidesen el fog utazni:
5Akik ilyformán köztetek, úgymond, hatalmasok, velem lejővén, ha van valami abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene.
6Nem töltvén pedig köztük többet nyolc vagy tíz napnál, lement Cézáreába, és másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozta Pált.
7Mikor pedig megjelent, körülállták őt a zsidók, akik Jeruzsálemből mentek le, sok és súlyos vádat hozván fel, melyeket nem tudtak bizonyítani,
8mivel Pál így védte magát: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit nem vétettem.
9Fesztusz pedig, a zsidóknak kedveskedni akarva, felelvén Pálnak, azt mondta: Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről énelőttem?
10Pál pedig azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nekem megítéltetnem. A zsidóknak semmit nem vétettem, miképpen te is jól tudod.
11Mert ha nincs igazam és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; de ha semmi sincs azokból, amikkel ezek engem vádolnak, senki engem barátságból nekik kezükbe nem adhat. A császárra apellálok!
12Akkor Fesztusz értekezvén a tanáccsal, felelt: A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni.
13Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkeztek, hogy köszöntsék Fesztuszt.
14Amint pedig több időt töltöttek ott, Fesztusz előadta a királynak Pál ügyét, mondván: Egy férfiút hagyott hátra Félix fogva,
15ki ellen, mikor Jeruzsálemben voltam, feljelentést tettek a főpapok és a zsidók vénei, ítéletet kérve ellene.
16Kiknek azt feleltem, hogy nem szokása a rómaiaknak valakit barátságból veszedelemre kiadni, mielőtt a vádlott szembe nem kapja azokat, akik vádolják, és helyet nem nyer a védelemre a vád tekintetében.
17Amint erre ők itt összegyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozattam az embert.
18Ki ellen előálltak a vádlók, de semmiféle bűnt nem hoztak elő, azok közül, melyeket én sejtettem;
19hanem valami vitás kérdéseket vetettek ellene az ő saját vallásuk felől, és bizonyos meghalt Jézus felől, kiről Pál azt mondta, hogy él.
20Mivel pedig én zavarban voltam az ezek felől való vizsgálatra nézve, azt mondtam, akar-e Jeruzsálembe menni és ott ítéltetni meg ezek felől?
21Mivel azonban Pál apellált, hogy őriztessék őfelsége döntésére, megparancsoltam, hogy őrizzék őt, míg elküldöm a császárhoz.
22Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is hallani azt az embert. Az pedig így szólt: Holnap hallani fogod őt.
23Erre másnap, mikor eljött Agrippa és Bereniké nagy pompával, és bementek a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Fesztusz parancsára előhozták Pált.
24És szólt Fesztusz: Agrippa király, és ti mindnyájan, velünk együtt jelenlevő férfiak! Itt látjátok azt, aki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell ennek tovább élni.
25Én azonban, bár úgy találtam, hogy semmi halálra méltót nem cselekedett; de mivel ő maga is őfelségére appellált, elvégeztem, hogy elküldöm őt.
26Ki felől valami bizonyosat írni az úrnak nem tudok; azért hoztam őt előtökbe, és kiváltképpen teelődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével legyen mit írnom.
27Mert esztelen dolognak látszik előttem, foglyot küldvén nem jelenteni az ellene való vádakat.