1Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg védőbeszédemet, melyet most hozzátok intézek.
2Mikor pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még nagyobb nyugalmat tanúsítottak. És szólt:
3Én zsidó ember vagyok, aki születtem Tárzuszban, Ciliciában, felnőttem pedig ebben a városban Gamáliel lábainál, az atyai törvény szigorában neveltetvén, rajongtam az Istenért, mint ti mindnyájan a mai napon;
4aki ezt az Urat üldöztem halálig, megkötözvén és tömlöcre vetvén férfiakat és asszonyokat.
5Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén a testvérekhez, Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
6De történt, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
7És leestem a földre és szót hallottam, mely azt mondta nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8Én pedig feleltem: Ki vagy, Uram? És azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.
9Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták és megrémültek; de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották.
10Azt mondtam pedig: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba; és ott szó lesz hozzád mindenről, amit tenned rendelve van.
11Mivel pedig nem láttam annak a világosságnak dicsőségétől, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem Damaszkuszba.
12Bizonyos Ananiás pedig, egy a törvény szerint istenfélő férfiú, ki mellett az egész zsidó lakosság bizonyságot tesz,
13hozzám jővén és elébem állván, azt mondta nekem: Saul testvér, tekints fel; és én abban a pillanatban feltekintettem rá.
14Ő pedig azt mondta: A mi Atyánk Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és szót hallj az ő szájából;
15mert tanúbizonyság leszel mellette minden embernél azok felől, melyeket láttál és hallottál.
16És most mit késedelmezel? Felkelvén keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.
17Történt pedig, hogy mikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem,
18és láttam őt, amint azt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből; mert nem veszik be bizonyságtételedet énfelőlem.
19És én azt mondtam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik tebenned hittek;
20és mikor a te mártírodnak, Istvánnak vére kiontatott, én magam is ott álltam és helyeseltem az ő megöletését, és őriztem azok ruháit, akik őt kivégezték.
21És azt mondta nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
22Eddig a szóig hallgatták ők, de ekkor felemelték szavukat, és ezt mondták: Töröld el a föld színéről az ilyet; mert nem illik neki élni!
23Amint pedig azok kiabáltak és ruháikat feldobálták és port szórtak a levegőbe,
24azt parancsolta az ezredes, hogy vigyék be őt a várba, mondván, hogy korbáccsal vallassák őt, hogy megtudja, mi okból kiabáltak úgy rá.
25Amint azonban lekötözték őt a szíjjakkal, azt mondta az ott álló századosnak Pál: Vajon egy embert, aki római, és nincs elítélve, szabad nektek megkorbácsolni?
26Amint pedig ezt hallotta a százados, odamenvén jelentést tett az ezredesnek, és ezt mondta: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
27Hozzámenvén pedig az ezredes, azt mondta neki: Mondd meg nekem, vajon te római vagy? Ő pedig azt mondta: Az.
28És felelt az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig szólt: Én meg benne születtem.
29Erre tüstént elálltak tőle, akik őt vallatni akarták; de az ezredes is megijedt, mivel megértette, hogy római, és hogy megkötöztette őt.
30Meg akarván pedig tudni a bizonyosat, hogy mivel vádolják őt a zsidók, másnap feloldotta őt bilincseiből, és megparancsolta, hogy összejöjjenek a főpapok és az egész főtanács; és levitetvén Pált, eléjük állította.