1Miután pedig mi elindultunk, őtőlük elszakadva, egyenesen mentünk Kószba, másnap pedig Roduszba, és onnét Patarába.
2És találván egy Föníciába menő hajót, beszálltunk és elindultunk.
3Lát távolba kapva pedig Ciprust és balkézre hagyva azt, Szíriába hajóztunk és Tíruszban kötöttünk ki; mert a hajónak ott kellett kirakni a terhet.
4És miután megtaláltuk a tanítványokat, ott maradtunk hét napig. Ők azt mondták Pálnak a Szellem által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5De mikor eltöltöttük a napokat, elindulván elutaztunk, mindnyájan kikísérvén bennünket feleségestől és gyermekestől a városon kívül. És a tengerparton térdre esve imádkoztunk
6és egymástól elbúcsúzván, beszálltunk a hajóba, azok pedig visszatértek övéikhez.
7Mi pedig a hajózás bevégzéséül Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, és köszöntvén a testvéreket, egy nap náluk maradtunk.
8Másnap pedig elindulván Cézáreába mentünk; és bemenvén Filep evangélista házába, aki a hét közül való volt, nála maradtunk.
9Ennek pedig volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.
10Több napi időzésünk alatt pedig lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabusz;
11és eljövén hozzánk, vette Pál öveit, megkötözte a maga kezeit és lábait, és szólt: Azt mondja a Szent Szellem: A férfiút, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és adják a pogányok kezeibe.
12Mikor pedig ezeket hallottuk, kértük mind mi, mind a helybeliek, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13De felelt Pál: Mit csináltok, hogy sírtok és marcangoljátok szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Az Úr akarata legyen meg!
15E napok után pedig felkészülődvén, felmentünk Jeruzsálembe.
16Jöttek pedig velünk a cézáreabeli tanítványok közül is, akik elvezettek bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála legyünk szálláson.
17Mikor pedig Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak minket a testvérek.
18Másnap pedig bement Pál velünk együtt Jakabhoz, a vének is mind megjelentek.
19És köszöntvén őket, elbeszélte rendre, amiket az Isten cselekedett a pogányok között az ő szolgálata által.
20Azok pedig, amint hallották, dicsőítették az Urat; és azt mondták neki: Látod, testvér, mily sok ezer zsidó van, aki hívővé lett; és mind buzognak a törvény mellett.
21Felőled pedig úgy értesültek, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne kövessék szokásainkat.
22Mi lesz most már? Lehetetlen, hogy sokaság ne gyűljön össze; mert meghallják, hogy megjöttél.
23Ezt tedd azért, amit neked mondunk: van nekünk négy emberünk, akik fogadalmat vettek magukra;
24ezeket magad mellé vévén, szenteltesd be magadat velük együtt, és viseld értük a költséget, hogy megnyírassák fejüket, így megtudja mindenki, hogy amikről felőled értesültek, azokból semmi sincs, hanem magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
25A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy azok semmi affélét ne tartsanak meg, csak őrizkedjenek azoktól, amik a bálványoknak áldoztattak, és a vértől és a fúlva holt állattól és a paráznaságtól.
26Akkor Pál maga mellé vévén a férfiakat, a következő napon velük együtt beszenteltetvén bement a templomba, bejelentvén, mikor telnek le a szentelés napjai, ameddig mindegyikőjükért bemutattatik az áldozat.
27Amint pedig a hét nap letelőben volt, az Ázsiából való zsidók látván őt a templomban, felkavarták az egész sokaságot, és rávetették kezeiket,
28kiáltván: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen és a törvény ellen és a hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és még helléneket is hozott be a templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet.
29(Mert látták volt előzőleg az efézusi Trofimuszt vele a városban, és őt gondolták, hogy a templomba bevitte Pál.)
30És megmozdult az egész város és népcsődület támadt; és megragadván Pált, és kivonszolták őt a templomból; és tüstént bezárták az ajtókat.
31Mikor pedig meg akarták őt ölni, jelentés ment fel a csapat ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem felkavarodott;
32ki nyomban katonákat és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájuk; azok pedig látván az ezredest és a katonákat, megszűntek Pált verni.
33Akkor az ezredes odalépvén megragadta őt és megkötöztette két lánccal; és tudakozódott, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34De egyik egyet, másik mást kiáltott a sokaságban; tehát nem bírván megtudni a biztosat a zajongás miatt, parancsolta, hogy vigyék őt a várba.
35Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, megtörtént, hogy a katonák vitték őt a sokaság erőszakoskodása miatt.
36Mert követte a nép sokasága, ezt kiáltva: Öld meg őt!
37És mikor éppen be akarták vinni a várba, azt mondta Pál az ezredesnek: Szabad-e neked valamit mondanom? Az pedig azt mondta: Tudsz hellénül?
38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki ezek előtt a napok előtt fellázította és kivitte a sivatagba azt a négyezer orgyilkos156 embert?
39Pál pedig azt mondta: Én ugyan zsidó ember vagyok, Tárzusznak, Cilicia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nekem, hogy szóljak e népnek.
40Miután pedig megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek; és mikor nagy csendesség lett, megszólalt héber nyelven, mondván: