1Miután pedig megszűnt a háborúság, előszólítván Pál a tanítványokat és elbúcsúzván tőlük, elindult, hogy Macedóniába utazzék.
2Miután pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszéddel buzdította, Görögországba ment.
3És három hónapot eltöltvén, miután a zsidók részéről les készült ellene, ha majd hajóra száll Szíriába, úgy végezte, hogy Macedónián át tér vissza.
4Kísérte pedig őt Ázsiáig a béreai Szópatér; a thesszalonikaiak közül pedig Arisztárkhusz és Szekundusz, és a derbéi Gájusz és Timótheus; ázsiaiak pedig Tikhikusz és Trofimusz.
5Ezek előremenvén, megvártak minket Tróászban.
6Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után hajóztunk ki Filippiből, és hozzájuk érkeztünk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7A hét első napján pedig a tanítványok összegyűlvén a kenyér megtörésére, Pál beszélt nekik, mert másnap indulni akart; és elnyújtotta a beszédet éjfélig;
8sok lámpa volt pedig a felházban, ahol össze voltak gyűlve.
9Egy ifjú pedig, név szerint Euthikusz, aki az ablakban ült mély álomba merülve, mikor Pál tovább beszélt, elnyomatván az álom által, leesett a harmadik emeletről, és holtan vették fel.
10Pál erre lemenvén ráborult és átölelve azt mondta: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11Aztán fölment, megtör te a kenyeret és evett, és sokáig beszélt, virradatig, úgy indult el.
12A gyermeket pedig élve vitték fel, és módfelett megvigasztalódtak.
13Mi pedig előremenvén a hajóra, Asszuszba hajóztunk, ott akarván Pált felvenni; mert így rendelkezett, ő gyalog akarván jönni.
14Amint azonban Asszuszban összetalálkozott velünk, felvévén őt, Mitilénébe mentünk.
15És onnét elevezvén, másnap eljutottunk Khiosz ellenébe; a következőn pedig átkeltünk Számoszba; és Trogilliumban146 megszállván, másnap mentünk Milétuszba.
16Mert elvégezte Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen neki időt töltenie Ázsiában; mert sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd napján Jeruzsálemben legyen.
17Milétuszból azonban Efézusba küldvén, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18Mikor pedig megjelentek nála, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába léptem, mint viseltem magamat köztetek az egész idő alatt,
19szolgálván az Urnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatással és kísértések közt, melyek a zsidók leselkedései miatt estek rajtam;
20mint nem vonogattam magamat mindazt, ami hasznos, nektek hirdetni és nektek tanítani nyilvánosan és házanként,
21bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind helléneknek az Istenhez való megtérés a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit mellett.
22És most íme én a Szellemtől megkötve Jeruzsálembe megyek, nem tudván, mi következik ott énreám,
23kivéve hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság vár.
24De semmivel nem gondolok, az életem sem drága nekem, hogy elvégezzem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliuma mellett.
25És most íme én tudom, hogy többé nem látjátok az én orcámat, senki közületek, akik között általmentem az Isten országát prédikálva.
26Azért bizonyságot teszek nektek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28Viseljetek tehát gondot magatokra, és az egész nyájra, melyben titeket a Szent Szellem vigyázókká tett, hogy legeltessétek az Úr gyülekezetét, melyet tulajdon vérével szerzett.
29Mert én tudom azt, hogy elmenetelem után gonosz farkasok jönnek közétek, kik nem kímélik a nyájat,
30sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.
31Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni egyenként mindenkit.
32És most ajánllak titeket, testvérek, az Istennek és az ő kegyelme igéjének, ki felépíthet és örökséget adhat nektek minden szentek között.
33Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam;
34de magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, ezek a kezek szolgáltatták.
35Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva kell az ilyenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondja: Boldogabb adni, mint kapni.
36És ezeket mondván, térdre esve imádkozott mindazokkal egyben.
37És mindnyájan nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába esvén, csókolgatták őt.
38Leginkább azon szaván keseregtek, mellyel azt mondta, hogy többé nem látják az ő orcáját. Aztán elkísérték őt a hajóra.