Acts 20
1 Miután pedig megszűnt a háborúság, előszólítván Pál a tanítványokat és elbúcsúzván tőlük, elindult, hogy Macedóniába utazzék.
2 Miután pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszéddel buzdította, Görögországba ment.
3 És három hónapot eltöltvén, miután a zsidók részéről les készült ellene, ha majd hajóra száll Szíriába, úgy végezte, hogy Macedónián át tér vissza.
4 Kísérte pedig őt Ázsiáig a béreai Szópatér; a thesszalonikaiak közül pedig Arisztárkhusz és Szekundusz, és a derbéi Gájusz és Timótheus; ázsiaiak pedig Tikhikusz és Trofimusz.
5 Ezek előremenvén, megvártak minket Tróászban.
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után hajóztunk ki Filippiből, és hozzájuk érkeztünk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7 A hét első napján pedig a tanítványok összegyűlvén a kenyér megtörésére, Pál beszélt nekik, mert másnap indulni akart; és elnyújtotta a beszédet éjfélig;
8 sok lámpa volt pedig a felházban, ahol össze voltak gyűlve.
9 Egy ifjú pedig, név szerint Euthikusz, aki az ablakban ült mély álomba merülve, mikor Pál tovább beszélt, elnyomatván az álom által, leesett a harmadik emeletről, és holtan vették fel.
10 Pál erre lemenvén ráborult és átölelve azt mondta: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
11 Aztán fölment, megtör te a kenyeret és evett, és sokáig beszélt, virradatig, úgy indult el.
12 A gyermeket pedig élve vitték fel, és módfelett megvigasztalódtak.
13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Asszuszba hajóztunk, ott akarván Pált felvenni; mert így rendelkezett, ő gyalog akarván jönni.
14 Amint azonban Asszuszban összetalálkozott velünk, felvévén őt, Mitilénébe mentünk.
15 És onnét elevezvén, másnap eljutottunk Khiosz ellenébe; a következőn pedig átkeltünk Számoszba; és Trogilliumban146 megszállván, másnap mentünk Milétuszba.
16 Mert elvégezte Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen neki időt töltenie Ázsiában; mert sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd napján Jeruzsálemben legyen.
17 Milétuszból azonban Efézusba küldvén, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 Mikor pedig megjelentek nála, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába léptem, mint viseltem magamat köztetek az egész idő alatt,
19 szolgálván az Urnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatással és kísértések közt, melyek a zsidók leselkedései miatt estek rajtam;
20 mint nem vonogattam magamat mindazt, ami hasznos, nektek hirdetni és nektek tanítani nyilvánosan és házanként,
21 bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind helléneknek az Istenhez való megtérés a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit mellett.
22 És most íme én a Szellemtől megkötve Jeruzsálembe megyek, nem tudván, mi következik ott énreám,
23 kivéve hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság vár.
24 De semmivel nem gondolok, az életem sem drága nekem, hogy elvégezzem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliuma mellett.
25 És most íme én tudom, hogy többé nem látjátok az én orcámat, senki közületek, akik között általmentem az Isten országát prédikálva.
26 Azért bizonyságot teszek nektek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28 Viseljetek tehát gondot magatokra, és az egész nyájra, melyben titeket a Szent Szellem vigyázókká tett, hogy legeltessétek az Úr gyülekezetét, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 Mert én tudom azt, hogy elmenetelem után gonosz farkasok jönnek közétek, kik nem kímélik a nyájat,
30 sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.
31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni egyenként mindenkit.
32 És most ajánllak titeket, testvérek, az Istennek és az ő kegyelme igéjének, ki felépíthet és örökséget adhat nektek minden szentek között.
33 Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam;
34 de magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, ezek a kezek szolgáltatták.
35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva kell az ilyenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondja: Boldogabb adni, mint kapni.
36 És ezeket mondván, térdre esve imádkozott mindazokkal egyben.
37 És mindnyájan nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába esvén, csókolgatták őt.
38 Leginkább azon szaván keseregtek, mellyel azt mondta, hogy többé nem látják az ő orcáját. Aztán elkísérték őt a hajóra.