Acts 19
1 Történt pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál a felső tartományokat bejárván, Efézusba érkezett, és néhány tanítványra akadt.
2 És azt mondta nekik: Vajon vettetek Szent Szellemet, mikor hívőkké lettetek? Azok pedig azt mondták neki: Sőt nem is hallottuk, vajon van-e Szent Szellem.
3 És azt mondta nekik: Ilyformán mire keresztelkedtetek meg? Azok pedig azt mondták: A János keresztségére.
4 Azt mondta pedig Pál: János a bűnbánat keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy abban higgyenek, aki őutána jön, azaz a Krisztus Jézusban.
5 Ezt hallván pedig, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6 És amint Pál rájuk tette kezeit, rájuk szállott a Szent Szellem, és nyelveken szóltak és prófétáltak.
7 Voltak pedig összesen mintegy tizenketten férfiak.
8 Mikor pedig bement a zsinagógába, nyíltan szólt, három hónapon át tárgyalván és bizonyítván az Isten országára tartozó dolgokat.
9 Mikor pedig némelyek megátalkodtak és nem engedtek, gonoszul szólván az Úrról a sokaság előtt, elválván tőlük elkülönítette a tanítványokat, naponként bizonyos Tirannusz iskolájában beszélvén.
10 Ez pedig két esztendeig tartott, úgy hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr Jézus igéjét, mind zsidók, mind hellének.
11 És nem közönséges erőket cselekedett az Isten Pál kezei által;
12 úgyhogy a betegekhez is vittek testéről keszkenőket vagy kötényeket; és eltávoztak tőlük a betegségek, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13 Megkísérelték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül a Jézus Krisztus nevét hívni azokra, akikben a gonosz szellemek voltak, mondván: Kényszerítünk titeket Jézusra, akit Pál prédikál.
14 Voltak pedig bizonyos Szkéva zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt tették.
15 Felelvén pedig a gonosz szellem, azt mondta: Jézust ismerem, Pált is tudom; de ti kik vagytok?
16 És rájuk rohanván az ember, akiben a gonosz szellem volt, és legyőzvén őket, hatalmat vett rajtuk, annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladtak ki abból a házból.
17 Ez pedig tudtára lett mindenkinek, zsidóknak és helléneknek, akik Efézusban laktak, és félelem szállt mindnyájukra, és magasztaltatott az Úr Jézus neve.
18 És sokan azok közül, akik hívőkké lettek, eljöttek, megvallván és elbeszélvén cselekedeteiket.
19 Sokan pedig azok közül, akik az ördögi mesterséget űzték, összehordván könyveiket,140 elégették mindenek láttára; és összeszámlálták azoknak árát, és ötvenezer ezüstnek találták.
20 Így az Úr igéje erősen növekedett és hatalmat vett.
21 Amint pedig ezek elteltek, elvégezte Pál szellemben, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.
22 Elküldvén pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timótheust és Erásztuszt, ő maga egy ideig Azsiában maradt.
23 Támadt pedig abban az időben nem csekély háborúság az Úr miatt.
24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Diána-templomokat csinált és a mesterembereknek nem csekély keresetet nyújtott;
25 ezeket összegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, azt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből van a mi jólétünk:
26 és látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efézusban, hanem szinte az egész Ázsiában ez a Pál sok népet eláltatván elfordított, azt mondván, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.
27 De nemcsak az a veszedelem van, hogy a mi szakmánk rossz hírbe jut, hanem az is, hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő fensége, akit az egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.
28 Amint pedig ezt hallották és tele lettek haraggal, kiáltottak, mondván: Nagy az efézusi Diána!
29 És betelt az egész város kavarodással; és egy szívvel-lélekkel a színházba rohantak, magukkal ragadván a macedóniai Gájuszt és Arisztárkhuszt, Pál útitársait.
30 De mikor Pál a nép közé akart menni, őt nem engedték a tanítványok.
31 De Ázsia elöljárói közül is némelyek, akik neki barátai voltak, küldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba.
32 Mármost ki egyet, ki mást kiáltozott; mert a gyülekezet össze volt kavarodva, és a legtöbben nem tudták, miért gyűltek össze.
33 A sokaságból pedig előrevitték Alexandert, miután a zsidók őt tolták előre; Alexander pedig kezével intve, védőbeszédet akart tartani a néphez.
34 De amint megismerték, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindenkiből, mintegy két óra hosszáig kiáltván: Nagy az efézusi Diána!
35 Lecsendesítvén azonban a jegyző a sokaságot, azt mondta: Efézusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy az efézusiak városa a nagy istenasszonynak, Diánának és az égből esett képnek a templomőre?
36 Mármost mivel ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy ti lecsendesedjetek, és semmit elhamarkodva ne cselekedjetek.
37 Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, kik sem nem templomrablók, sem a mi istenasszonyunkat nem káromolták.
38 Ha tehát Demeter és a vele levő mesterembereknek valakivel valami ügye van, törvénynapok tartatnak és helytartók vannak; pereljék be egymást.
39 Ha pedig egyéb tekintetben kívántok valamit, az a törvényes közgyűlésen intéztetik el.
40 Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, semmi ok nem lévén, mellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatta a gyülekezetet.
41 Összevont szöveg.