1Történt pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál a felső tartományokat bejárván, Efézusba érkezett, és néhány tanítványra akadt.
2És azt mondta nekik: Vajon vettetek Szent Szellemet, mikor hívőkké lettetek? Azok pedig azt mondták neki: Sőt nem is hallottuk, vajon van-e Szent Szellem.
3És azt mondta nekik: Ilyformán mire keresztelkedtetek meg? Azok pedig azt mondták: A János keresztségére.
4Azt mondta pedig Pál: János a bűnbánat keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy abban higgyenek, aki őutána jön, azaz a Krisztus Jézusban.
5Ezt hallván pedig, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6És amint Pál rájuk tette kezeit, rájuk szállott a Szent Szellem, és nyelveken szóltak és prófétáltak.
7Voltak pedig összesen mintegy tizenketten férfiak.
8Mikor pedig bement a zsinagógába, nyíltan szólt, három hónapon át tárgyalván és bizonyítván az Isten országára tartozó dolgokat.
9Mikor pedig némelyek megátalkodtak és nem engedtek, gonoszul szólván az Úrról a sokaság előtt, elválván tőlük elkülönítette a tanítványokat, naponként bizonyos Tirannusz iskolájában beszélvén.
10Ez pedig két esztendeig tartott, úgy hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr Jézus igéjét, mind zsidók, mind hellének.
11És nem közönséges erőket cselekedett az Isten Pál kezei által;
12úgyhogy a betegekhez is vittek testéről keszkenőket vagy kötényeket; és eltávoztak tőlük a betegségek, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13Megkísérelték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül a Jézus Krisztus nevét hívni azokra, akikben a gonosz szellemek voltak, mondván: Kényszerítünk titeket Jézusra, akit Pál prédikál.
14Voltak pedig bizonyos Szkéva zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt tették.
15Felelvén pedig a gonosz szellem, azt mondta: Jézust ismerem, Pált is tudom; de ti kik vagytok?
16És rájuk rohanván az ember, akiben a gonosz szellem volt, és legyőzvén őket, hatalmat vett rajtuk, annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladtak ki abból a házból.
17Ez pedig tudtára lett mindenkinek, zsidóknak és helléneknek, akik Efézusban laktak, és félelem szállt mindnyájukra, és magasztaltatott az Úr Jézus neve.
18És sokan azok közül, akik hívőkké lettek, eljöttek, megvallván és elbeszélvén cselekedeteiket.
19Sokan pedig azok közül, akik az ördögi mesterséget űzték, összehordván könyveiket,140 elégették mindenek láttára; és összeszámlálták azoknak árát, és ötvenezer ezüstnek találták.
20Így az Úr igéje erősen növekedett és hatalmat vett.
21Amint pedig ezek elteltek, elvégezte Pál szellemben, hogy Macedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.
22Elküldvén pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timótheust és Erásztuszt, ő maga egy ideig Azsiában maradt.
23Támadt pedig abban az időben nem csekély háborúság az Úr miatt.
24Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Diána-templomokat csinált és a mesterembereknek nem csekély keresetet nyújtott;
25ezeket összegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, azt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből van a mi jólétünk:
26és látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efézusban, hanem szinte az egész Ázsiában ez a Pál sok népet eláltatván elfordított, azt mondván, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.
27De nemcsak az a veszedelem van, hogy a mi szakmánk rossz hírbe jut, hanem az is, hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő fensége, akit az egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.
28Amint pedig ezt hallották és tele lettek haraggal, kiáltottak, mondván: Nagy az efézusi Diána!
29És betelt az egész város kavarodással; és egy szívvel-lélekkel a színházba rohantak, magukkal ragadván a macedóniai Gájuszt és Arisztárkhuszt, Pál útitársait.
30De mikor Pál a nép közé akart menni, őt nem engedték a tanítványok.
31De Ázsia elöljárói közül is némelyek, akik neki barátai voltak, küldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba.
32Mármost ki egyet, ki mást kiáltozott; mert a gyülekezet össze volt kavarodva, és a legtöbben nem tudták, miért gyűltek össze.
33A sokaságból pedig előrevitték Alexandert, miután a zsidók őt tolták előre; Alexander pedig kezével intve, védőbeszédet akart tartani a néphez.
34De amint megismerték, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindenkiből, mintegy két óra hosszáig kiáltván: Nagy az efézusi Diána!
35Lecsendesítvén azonban a jegyző a sokaságot, azt mondta: Efézusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy az efézusiak városa a nagy istenasszonynak, Diánának és az égből esett képnek a templomőre?
36Mármost mivel ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy ti lecsendesedjetek, és semmit elhamarkodva ne cselekedjetek.
37Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, kik sem nem templomrablók, sem a mi istenasszonyunkat nem káromolták.
38Ha tehát Demeter és a vele levő mesterembereknek valakivel valami ügye van, törvénynapok tartatnak és helytartók vannak; pereljék be egymást.
39Ha pedig egyéb tekintetben kívántok valamit, az a törvényes közgyűlésen intéztetik el.
40Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, semmi ok nem lévén, mellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatta a gyülekezetet.
41Összevont szöveg.