1Ezek után pedig Pál Athénből eltávozván, Korinthusba ment.
2És találkozván egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, ki nem régen jött Itáliából, és feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából, elment hozzájuk.
3És mivel azonféle míves volt, náluk maradt és dolgozott (mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak),
4szombatonként pedig vetekedett a zsinagógában, és meggyőzött zsidókat úgy, mint helléneket.
5Amint pedig lejöttek Macedóniából Silás és Timótheus, Pált a Szellem foglalta le, bizonyságot tévén a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6De mikor azok ellenszegültek és káromkodtak, kirázta ruháit és azt mondta nekik: A ti véretek a ti fejeteken; én tiszta vagyok, mostantól fogva a pogányok közé megyek.
7És eltávozván onnét egy Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, kinek háza határos volt a zsinagógával.
8De Kriszpusz, a zsinagógafő, hitt az Úrban egész házanépével együtt; és a korinthusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9Azt mondta pedig az Úr egy éjszaka látás által Pálnak: Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass;
10Mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11Maradt is egy esztendeig és hat hónapig, tanítván köztük az Isten igéjét.
12Mikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy szívvel-lélekkel Pálra támadtak és a törvényszék elé vitték őt,
13mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
14Amint azonban Pál meg akarta nyitni száját, azt mondta Gallió a zsidóknak: Ha valóban volna valami jogsérelem vagy gonosz csíny, oh zsidók, igazság szerint fogadnálak benneteket;
15de ha egy szó felett és nevek felett és a ti törvényetek felett van vita, magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
16És elhajtotta őket a törvényszék elől.
17A hellének pedig mind Szószthenész zsinagógafőnek estek, és ütötték a törvényszék előtt; és Gallió semmit nem törődött velük.
18Pál pedig, miután még több napig maradt, a testvérektől elbúcsúzván, Szíriába hajózott, vele Priszcilla és Ákvila is, miután Kenkreában megnyíratta fejét, mert fogadalma volt.
19Aztán eljutottak Efézusba, és azokat otthagyta; ő pedig bemenvén a zsinagógába, beszélt a zsidókkal.
20De mikor azok kérték, hogy több ideig maradjon náluk, nem állt rá;
21hanem elbúcsúzott tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell tartanom az előttünk álló ünnepet; de ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten akarja. Ezzel elhajózott Efézusból,
22és Cézáreában kikötvén felment, és miután a gyülekezetet köszöntötte, lement Antiókhiába.
23És miután bizonyos időt eltöltött, elment és eljárta rendre a galáciai tartományt és Frígiát erősítvén minden tanítványt.
24Egy zsidó került pedig Efézusba, név szerint Apollós, alexandriai eredetű, ékesen szóló férfiú, aki hatalmas volt az írásokban.
25Ez oktatva volt az Úr útjára, és szellemben buzgó lévén, szorgalmasan szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János keresztségét ismerte.
26És ez elkezdett nyilvánosan szólni a zsinagógában; meghallván pedig őt Ákvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és pontosabban feltárták előtte az Isten útját.
27Mikor pedig át akart menni Akhájába, biztatták a testvérek, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt; és mikor odaért, sokat használt azoknak, akik hittek, a kegyelem által.
28Mert erőteljesen lecáfolta a zsidókat nyilvánosan, kimutatva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.