Acts 18
1 Ezek után pedig Pál Athénből eltávozván, Korinthusba ment.
2 És találkozván egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, ki nem régen jött Itáliából, és feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából, elment hozzájuk.
3 És mivel azonféle míves volt, náluk maradt és dolgozott (mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak),
4 szombatonként pedig vetekedett a zsinagógában, és meggyőzött zsidókat úgy, mint helléneket.
5 Amint pedig lejöttek Macedóniából Silás és Timótheus, Pált a Szellem foglalta le, bizonyságot tévén a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6 De mikor azok ellenszegültek és káromkodtak, kirázta ruháit és azt mondta nekik: A ti véretek a ti fejeteken; én tiszta vagyok, mostantól fogva a pogányok közé megyek.
7 És eltávozván onnét egy Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, kinek háza határos volt a zsinagógával.
8 De Kriszpusz, a zsinagógafő, hitt az Úrban egész házanépével együtt; és a korinthusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9 Azt mondta pedig az Úr egy éjszaka látás által Pálnak: Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass;
10 Mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11 Maradt is egy esztendeig és hat hónapig, tanítván köztük az Isten igéjét.
12 Mikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy szívvel-lélekkel Pálra támadtak és a törvényszék elé vitték őt,
13 mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
14 Amint azonban Pál meg akarta nyitni száját, azt mondta Gallió a zsidóknak: Ha valóban volna valami jogsérelem vagy gonosz csíny, oh zsidók, igazság szerint fogadnálak benneteket;
15 de ha egy szó felett és nevek felett és a ti törvényetek felett van vita, magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
16 És elhajtotta őket a törvényszék elől.
17 A hellének pedig mind Szószthenész zsinagógafőnek estek, és ütötték a törvényszék előtt; és Gallió semmit nem törődött velük.
18 Pál pedig, miután még több napig maradt, a testvérektől elbúcsúzván, Szíriába hajózott, vele Priszcilla és Ákvila is, miután Kenkreában megnyíratta fejét, mert fogadalma volt.
19 Aztán eljutottak Efézusba, és azokat otthagyta; ő pedig bemenvén a zsinagógába, beszélt a zsidókkal.
20 De mikor azok kérték, hogy több ideig maradjon náluk, nem állt rá;
21 hanem elbúcsúzott tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell tartanom az előttünk álló ünnepet; de ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten akarja. Ezzel elhajózott Efézusból,
22 és Cézáreában kikötvén felment, és miután a gyülekezetet köszöntötte, lement Antiókhiába.
23 És miután bizonyos időt eltöltött, elment és eljárta rendre a galáciai tartományt és Frígiát erősítvén minden tanítványt.
24 Egy zsidó került pedig Efézusba, név szerint Apollós, alexandriai eredetű, ékesen szóló férfiú, aki hatalmas volt az írásokban.
25 Ez oktatva volt az Úr útjára, és szellemben buzgó lévén, szorgalmasan szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János keresztségét ismerte.
26 És ez elkezdett nyilvánosan szólni a zsinagógában; meghallván pedig őt Ákvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és pontosabban feltárták előtte az Isten útját.
27 Mikor pedig át akart menni Akhájába, biztatták a testvérek, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt; és mikor odaért, sokat használt azoknak, akik hittek, a kegyelem által.
28 Mert erőteljesen lecáfolta a zsidókat nyilvánosan, kimutatva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.