1Átutazván pedig Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába mentek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk.
2Amint pedig neki szokása volt, Pál bement hozzájuk, és három szombaton át vetekedett velük az írásokból,
3hogy Krisztusnak szenvednie kellett és feltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Krisztus Jézus, akit én hirdetek nektek.
4És némelyek közülük meggyőzettek és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz, és az istenfélő hellének nagy sokasága, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
5De a hitetlen zsidók féltékenyekké lettek, és maguk mellé vévén a piacon hivalkodók közül némely gonosz embereket, és csődületet támasztván, felháborították a várost; és elállván Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé.
6Miután azonban őket nem találták, Jázont és némely testvéreket vonszolták a városi elöljárók elé, kiabálván: Akik a világot felforgatták, azok itt is megjelentek!
7Kiket Jázon befogadott; és ezek mind a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mást mondván királynak, Jézust.
8Felzavarták tehát a sokaságot és a városi elöljárókat, akik ezeket hallották;
9és Jázontól és a többiektől biztosítékot véve bocsátották el őket.
10A testvérek pedig tüstént az éj folyamán elküldték Pált és Silást Béreába; akik amint megérkeztek, a zsidók zsinagógájába mentek.
11De ezek nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, ugyanis ezek az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, vajon úgy vannak-e ezek.
12Ilyformán sokan hívőkké lettek közülük, és az előkelő hellén asszonyok és férfiak közül nem kevesen.
13Amint azonban megtudták a thesszalonikabeli zsidók, hogy Béreában is hirdette Pál az Isten igéjét, oda is elmentek, felháborítván a sokaságot.
14De akkor tüstént kiküldték Pált a testvérek, hogy menjen a tengerig; Silás pedig és Timótheus ott maradtak;
15akik pedig átvették Pált, elvitték őt Athénig; és parancsolatot vivén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarabb menjenek hozzá, visszatértek.
16Mialatt pedig azokat várta Pál Athénban, háborgott benne szelleme, látván, hogy a város tele van bálványokkal.
17Vitatkozott erre a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel; és a piacon minden nap azokkal, akiket előtalált.
18Némelyek pedig az epikureus és a sztoikus filozófusok közül összeakadtak vele; és némelyek azt mondták: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
19És megragadván őt, az Areopáguszra vitték, mondván: Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amit te beszélsz?
20Mert valami idegenszerűt hozol a mi füleinkbe; meg akarjuk tehát tudni, mi akar az lenni?
21Az athéniak pedig mind, és az ott lakó jövevények semmi egyébre úgy rá nem értek, mint arra, hogy valami újabbat mondjanak vagy halljanak.
22Felállván tehát Pál az Areopágusz közepette, szólt: Athéni férfiak, mindenképpen nagyon istenfélőknek nézlek benneteket.
23Amint ugyanis körüljártam és szemléltem a ti szent helyeiteket, találtam egy oltárt is, melyre ez van írva: Az ismeretlen istennek. Akit ilyformán ti nem ismervén tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
24Az Isten, aki alkotta a világot és mindent, ami abban van, ő lévén Ura mennynek és földnek, nem kézzel csinált templomban lakik,
25nem is emberek kezeitől szolgáltatik, mintha szüksége volna valamire, mikor ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindeneket;
26és azért telepítette egy vérből az egész emberi nemzetet az egész föld színére, meghatározván eleve elrendelt idejüket és lakásuk határait,
27hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet nem messze van egyikünktől sem.
28Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; mint a ti költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29Mivel eszerint az Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi művészet és kigondolás faragásához az istenség hasonló volna.
30Miután eszerint a tudatlanság ideit elnézte az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek;
31valamint megállapított egy napot, melyen meg fogja ítélni a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit arra rendelt, kezességet nyújtván mindenkinek az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból.
32Mikor pedig a halottak feltámadását hallották, némelyek gúnyolódtak;mások pedig azt mondták: Még meghallgatunk majd téged efelől.
33És így Pál kiment közülük.
34Némely férfiak azonban csatlakoztak hozzá és hittek; köztük Dienes is, az Areopagita és egy Damarisz nevű asszony, és mások velük együtt.