Acts 17
1 Átutazván pedig Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába mentek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk.
2 Amint pedig neki szokása volt, Pál bement hozzájuk, és három szombaton át vetekedett velük az írásokból,
3 hogy Krisztusnak szenvednie kellett és feltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Krisztus Jézus, akit én hirdetek nektek.
4 És némelyek közülük meggyőzettek és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz, és az istenfélő hellének nagy sokasága, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
5 De a hitetlen zsidók féltékenyekké lettek, és maguk mellé vévén a piacon hivalkodók közül némely gonosz embereket, és csődületet támasztván, felháborították a várost; és elállván Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé.
6 Miután azonban őket nem találták, Jázont és némely testvéreket vonszolták a városi elöljárók elé, kiabálván: Akik a világot felforgatták, azok itt is megjelentek!
7 Kiket Jázon befogadott; és ezek mind a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mást mondván királynak, Jézust.
8 Felzavarták tehát a sokaságot és a városi elöljárókat, akik ezeket hallották;
9 és Jázontól és a többiektől biztosítékot véve bocsátották el őket.
10 A testvérek pedig tüstént az éj folyamán elküldték Pált és Silást Béreába; akik amint megérkeztek, a zsidók zsinagógájába mentek.
11 De ezek nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, ugyanis ezek az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, vajon úgy vannak-e ezek.
12 Ilyformán sokan hívőkké lettek közülük, és az előkelő hellén asszonyok és férfiak közül nem kevesen.
13 Amint azonban megtudták a thesszalonikabeli zsidók, hogy Béreában is hirdette Pál az Isten igéjét, oda is elmentek, felháborítván a sokaságot.
14 De akkor tüstént kiküldték Pált a testvérek, hogy menjen a tengerig; Silás pedig és Timótheus ott maradtak;
15 akik pedig átvették Pált, elvitték őt Athénig; és parancsolatot vivén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarabb menjenek hozzá, visszatértek.
16 Mialatt pedig azokat várta Pál Athénban, háborgott benne szelleme, látván, hogy a város tele van bálványokkal.
17 Vitatkozott erre a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel; és a piacon minden nap azokkal, akiket előtalált.
18 Némelyek pedig az epikureus és a sztoikus filozófusok közül összeakadtak vele; és némelyek azt mondták: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
19 És megragadván őt, az Areopáguszra vitték, mondván: Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amit te beszélsz?
20 Mert valami idegenszerűt hozol a mi füleinkbe; meg akarjuk tehát tudni, mi akar az lenni?
21 Az athéniak pedig mind, és az ott lakó jövevények semmi egyébre úgy rá nem értek, mint arra, hogy valami újabbat mondjanak vagy halljanak.
22 Felállván tehát Pál az Areopágusz közepette, szólt: Athéni férfiak, mindenképpen nagyon istenfélőknek nézlek benneteket.
23 Amint ugyanis körüljártam és szemléltem a ti szent helyeiteket, találtam egy oltárt is, melyre ez van írva: Az ismeretlen istennek. Akit ilyformán ti nem ismervén tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
24 Az Isten, aki alkotta a világot és mindent, ami abban van, ő lévén Ura mennynek és földnek, nem kézzel csinált templomban lakik,
25 nem is emberek kezeitől szolgáltatik, mintha szüksége volna valamire, mikor ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindeneket;
26 és azért telepítette egy vérből az egész emberi nemzetet az egész föld színére, meghatározván eleve elrendelt idejüket és lakásuk határait,
27 hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet nem messze van egyikünktől sem.
28 Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; mint a ti költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29 Mivel eszerint az Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi művészet és kigondolás faragásához az istenség hasonló volna.
30 Miután eszerint a tudatlanság ideit elnézte az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek;
31 valamint megállapított egy napot, melyen meg fogja ítélni a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit arra rendelt, kezességet nyújtván mindenkinek az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból.
32 Mikor pedig a halottak feltámadását hallották, némelyek gúnyolódtak;mások pedig azt mondták: Még meghallgatunk majd téged efelől.
33 És így Pál kiment közülük.
34 Némely férfiak azonban csatlakoztak hozzá és hittek; köztük Dienes is, az Areopagita és egy Damarisz nevű asszony, és mások velük együtt.