1Eljutott pedig Derbébe és Lisztrába. És íme volt ott egy tanítvány, név szerint Timótheus, egy hívő zsidó asszonynak, de hellén atyának a fia;
2aki mellett a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek tettek bizonyságot.
3Pál akarta, hogy ez vele menjen. És vévén körülmetélte őt, a zsidókért, kik azokon a helyeken voltak; mert mindnyájan ismerték atyját, hogy hellén volt.
4Amint pedig átmentek a városokon, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben lévő apostolok és vének.
5A gyülekezetek e szerint erősödtek a hitben és gyarapodtak számban naponként.
6Átmentek pedig Frígián és Galácia tartományán, mivel a Szent Szellem eltiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék az igét.
7Mikor pedig Míziához jutottak, megkíséreltek Bithiniába utazni; de nem engedte őket a Jézus Szelleme.
8Elmenvén tehát Mízia mellett, lementek Tróászba.
9És látomás jelent meg Pálnak éjszaka: egy macedóniai férfiú megállt, kérvén őt és mondván: Jer át Macedóniába, és légy segítségül nekünk.
10Mihelyt pedig e látomást látta, tüstént igyekeztünk elmenni Macedóniába, bizonyosak lévén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.
11Elhajózván tehát Tróászból, egyenesen Szamotráciába mentünk, és másnap Neápoliszba,
12és onnét Filippibe, mely a macedóniai részen első gyarmatváros. Néhány napot töltöttünk pedig el ebben a városban,
13mikor szombati napon kimentünk a városon kívül egy folyóvíz mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozás van; és leülvén, beszéltünk az összegyülekezett asszonyoknak.
14És egy asszony, név szerint Lídia, Thiatíra városából való bíborárus, istenfélő, meghallgatta; kinek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mondott.
15Amint pedig megkeresztelkedett háznépestől, kért és azt mondta: Ha hűnek ítéltetek engem az Úrhoz, jertek be és maradjatok az én házamban; és kényszerített minket.
16Történt pedig, hogy mikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött előnkbe, kiben jövendőmondás szelleme volt, ki az ő urainak nagy nyereséget hajtott jövendőmondásával.
17Ez követvén Pált és minket, kiáltott, mondván: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, kik nektek az üdvösség útját hirdetik.
18Ezt pedig sok napon át művelte; megunván tehát Pál, hátrafordult és azt mondta a szellemnek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!
19És kiment abban az órában.Látván pedig annak urai, hogy nyereségük reménysége oda van, megragadván Pált és Silást, a piacra vonszolták az elöljárók elé;
20és a kapitányokhoz vezetvén őket, azt mondták: Ezek az emberek felzavarják a mi városunkat zsidó létükre,
21és olyan szokásokat hirdetnek, melyeket nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk nekünk, kik rómaiak vagyunk.
22És a sokaság szintén ellenük támadt; és a kapitányok letépetvén ruháikat, vesszőzést parancsoltak;
23és miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe vetették, megparancsolván a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket.
24Aki, ily parancsolatot vévén, a belső tömlöcbe vetette őket, és lábaikat a kalodába záratta.
25Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, dicséretet énekeltek az Istennek; a foglyok meg hallgatták őket.
26De hirtelen nagy földindulás lett úgy, hogy a tömlöc fundamentumai megrendültek; és nyomban kinyílt minden ajtó, és mindnyájuk bilincsei feloldódtak.
27Felserkenvén pedig a tömlöctartó és látván, hogy a tömlöc ajtai nyitva vannak, kardot rántva meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok elszöktek.
28Pál azonban nagy fennszóval felkiáltott, mondván: Ne tégy magadban semmi kárt; mert mindnyájan itt vagyunk.
29Erre az világot kérve, beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé;
30és kihozván őket, azt mondta: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
31Azok pedig azt mondták: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind házadnépe.
32És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik házában voltak.
33És fogván őket azon éjszakai órában kimosta sebeikből, és nyomban megkeresztelkedett ő és az övéi mindnyájan.
34És felvivén őket házába, asztalt terített, és örvendezett, hogy egész háznépestől Istenben hívővé lett.
35Mikor pedig nappal lett, odaküldték a kapitányok a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
36Megjelentette pedig a tömlöctartó ezeket a szavakat Pálnak: Ideküldtek a kapitányok, hogy bocsássalak el titeket; most tehát kimenvén, menjetek el békességgel.
37De Pál azt mondta nekik: Minket megvertek nyilvánosan, ítélet nélkül, római polgár létünkre, tömlöcbe vetettek, és most alattomban küldenek el? Nem úgy; hanem jöjjenek ők maguk, és vezessenek ki bennünket.
38Megjelentették pedig a kapitányoknak a poroszlók ezeket a beszédeket; és mikor meghallották, hogy rómaiak, megijedtek,
39és oda menvén megkövették őket, és kivezetvén megkérték, hogy menjenek ki a városból.
40Miután pedig a tömlöcből kijöttek, elmentek Lídiához; és látván a testvéreket, buzdították őket és eltávoztak.