1És némelyek alájövén Júdeából, arra tanították a testvéreket, hogy ha körül nem metélkednek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhetnek.
2Miután erre nem kevés háborúsága és vetekedése támadt Pálnak és Barnabásnak ellenük, elrendelték, hogy Pál és Barnabás és némely mások közülük menjenek fel az apostolokhoz és vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3Ők ilyformán elkísértetvén a gyülekezettől, átmentek Fönícián és Samárián, elbeszélvén a pogányok megtérését; és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
4Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket; és elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük.
5Erre előálltak némelyek, kik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, mondván, hogy körül kell őket metélni, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6Egybegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7Miután pedig sok vitatkozás volt, felállván, Péter, azt mondta nekik: Férfiak, testvérek, ti tudjátok, hogy az Isten régebb idő óta kiválasztott közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét, és higgyenek.
8És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, megadván 9 nekik a Szent Szellemet, mint nekünk is;
9és semmi különbséget nem tett köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg szívüket.
10Most tehát mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem atyáink, sem mi el nem hordozhattunk;
11hanem az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, éppen úgy, mint azok is?
12Elhallgatott erre az egész sokaság, és hallgatták Barnabást meg Pált, akik elbeszélték, mily nagy jeleket és csodákat tett az Isten a pogányok között őáltaluk.
13Miután pedig ők elhallgattak, felelt Jakab: Férfiak, testvérek, hallgassatok rám!
14Simon elbeszélte, miképpen gondoskodott az Isten először, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
15És ezzel összhangzanak a próféták szavai, mint meg van írva:
16Ezek után visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát; és omladékait újból felépítem és felállítom azt;
17hogy megkeressék a többi emberek az Urat, és minden pogányok, akik felett az én nevem neveztetett; azt mondja az Úr, aki mindezeket megcselekszi.
18Tudja az Isten öröktől fogva minden cselekedeteit.
19Ezért én úgy ítélem, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek az Istenhez;
20hanem megírni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.
21Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként vannak hirdetői; mert a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egyben választott férfiakat küldeni maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barszabás, és Silást, kik vezető férfiak voltak a testvérek között,
23ezeket írván kezük által: Az apostolok, a vének és a testvérek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő testvéreknek, kik a pogányok közül valók, üdvözlet!
24Mivelhogy hallottuk, hogy némelyek miközülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, megzavarván lelkeiteket, azt mondva, hogy metélkedjetek körül és tartsátok meg a törvényt, akiknek nem rendeltük;
25tetszett nekünk, egy értelemre jutván, választott férfiakat küldeni hozzátok, a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26oly emberekkel, kik életüket adták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért:
27elküldtük tehát Júdást és Silást, kik szóval is elmondják ugyanezeket.
28Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy semmi több terhet ne vessünk rátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29hogy bálványáldozatoktól, vértől, fúlva holt állattól és paráznaságtól tartózkodjatok. Melyektől ha megóvjátok magatokat, jól teszitek. Legyetek egészségben.
30Azok tehát elbocsáttatván, elmentek Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadták a levelet;
31mikor pedig felolvasták, örültek a vigasztalásnak.
32Júdás és Silás pedig, maguk is próféták lévén, sok beszéddel buzdították a testvéreket és erősítették.
33Miután pedig eltöltötték idejüket, elbocsátották őket a testvérek békességgel az apostolokhoz.
34De Silásnak tetszett ottmaradni
35Pál pedig és Barnabás Antiókhiában időztek; tanítván és hirdetvén sok másokkal is az Úr igéjét.
36Néhány nap múlva pedig azt mondta Pál Barnabásnak: Nosza térjünk vissza és látogassuk meg testvéreinket minden városban,amelyben hirdettük az Úr igéjét, hogyan vannak.
37Barnabás pedig tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, az úgynevezett Márkot.
38De Pál nem tartotta méltónak, hogy aki Pamfíliában elszakadt tőlük és nem ment velük a munkára, azt maguk mellé vegyék.
39Erre olyan elkeseredés támadt, hogyelváltak egymástól, és Barnabás maga mellé vévén Márkot, elhajózott Ciprusba;
40Pál pedig Silást választva ment el, Isten kegyelmébe ajánltatván a testvérektől.
41És eljárta Szíriát és Ciliciát, erősítvén a gyülekezeteket.