1Abban az időben pedig kezet emelt Heródes király, hogy gonoszul cselekedjék némelyekkel a gyülekezetből valók közül.
2Kivégeztette pedig Jakabot, János testvérét karddal.
3És látván, hogy tetszik a zsidóknak, folytatta és elfogatta Pétert is (akkor voltak a kovásztalan kenyerek napjai).
4Kit is megfogván tömlöcbe tett, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék, húsvét után szándékozván őt a népnek elővezettetni.
5Péter eszerint őriztetett a tömlöcben; de folyton tartó imádság volt érte a gyülekezet részéről az Istenhez.
6Mikor pedig Heródes elő akarta őt vezettetni, azon az éjszakán Péter két katona közt aludt, két lánccal megkötözve, és az ajtó előtt őrök őrizték a tömlöcöt.
7És íme az Úr angyala megjelent és világosság fénylett a helyiségben; és megütvén Péter oldalát, felköltötte őt, mondván: Kelj fel hamar. És leestek a láncok kezeiről.
8És azt mondta neki az angyal: Kötöződj fel és húzd fel saruidat. És úgy tett. Akkor azt mondta neki: Vedd fel felsőruhádat, és kövess engem!
9És kimenvén, követte őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát.
10Átmenvén pedig az első őrségen és a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, mely a városba visz, mely magától megnyílt nekik; és mikor kimentek, előrementek egy utcán, és tüstént eltávozott az angyal tőle.
11És Péter magához térve azt mondta: Most tudom valóban, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiragadott engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozásából.
12És feleszmélvén elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házához, hol sokan voltak összegyűlve és imádkoztak.
13Mikor pedig Péter zörgetett a kapu ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló leány ment oda hallgatózni;
14és megismervén Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter a kapu előtt áll.
15Azok pedig azt mondták neki: Elment az eszed. De ő erősítette, hogy úgy van. Erre azok azt mondták: Az ő angyala az.
16Péter meg egyre zörgetett; mikor erre ajtót nyitottak, meglátták őt és elálmélkodtak.
17És kezével intve nekik, hogy hallgassanak, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És azt mondta: Adjátok hírül ezeket Jakabnak91 és a testvéreknek. És eltávozván elment más helyre.
18Mikor pedig nappal lett, nem csekély háborúság volt a katonák között, vajon mi történt Péterrel?
19Heródes pedig, mikor előkérte őt és nem találta, vallatóra fogta az őröket, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket; és lemenvén Júdeából Cézáreába, ott időzött.
20Heródes pedig haragudott a tírusziakra és szidóniakra; de azok közös elhatározással eljöttek hozzá, és megnyervén Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel az ő tartományuk a királyéból szerezte be élelmét.
21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözve és a szószékbe ülve, nyilvános beszédet intézett hozzájuk.
22A nép pedig odakiáltott: Isten szava, és nem emberé!
23És nyomban megverte őt az Úr angyala, amiért nem adott dicsőséget az Istennek; és férgek ették meg és kimúlt.
24Az Isten igéje pedig növekedett és terjedt.
25Barnabás pedig és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután szolgálatukat betöltötték, magukkal vivén Jánost is, kinek mellékneve Márk volt.