1Meghallották pedig az apostolok és a Júdea-szerte levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2És mikor felment Péter Jeruzsálembe, megtámadták őt a zsidóságból valók,
3mondván: Körülmetéletlen férfiakhoz mentél be, és együtt ettél velük.
4Elkezdvén pedig Péter, eléjük tárta rendre, mondván:
5Én Joppé városában imádkoztam és elragadtatásban látomást láttam,85 hogy valami készülék szállt le, mint egy nagy lepedő, melyet négy sarkánál fogva az égből eresztettek le és elért hozzám;
6melyre mikor szemeimet ráfüggesztettem, észrevettem és láttam a föld négylábúit, és a vadállatokat és a csúszómászókat és az ég madarait.
7De hangot is hallottam, mely azt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öld és edd!
8De azt mondtam: Semmiképpen nem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátlan nem ment be az én számba.
9De szózat felelt nekem másodszor az égből: Amit az Isten tisztának nyilvánított, te ne nyilvánítsd közönségesnek.
10Ez pedig háromszor történt, és ismét felvonatott az egész az égbe.
11És íme nyomban három férfiú állt meg a ház előtt, melyben voltam, kik hozzám voltak küldve Cézáreából.
12És azt mondta nekem a Szellem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül; de eljött velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek házába.
13És elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, amint megállt házában és azt mondta neki: Küldj Joppéba embereket és hozasd el Simont, ki Péternek neveztetik,
14ki igéket fog szólni hozzád, melyek által megtartatol te és egész házad népe.
15Amint pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szent Szellem, mint mireánk is kezdetben.
16Erre eszembe jutott az Úr szava, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, de ti Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni.
17Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik az Isten, mint nekünk is, mikor hívőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, hát én ki voltam, hogy az Istent eltilthattam volna?
18Mikor pedig ezeket hallották, megnyugodtak és így dicsőítették az Istent: Bizony tehát az Isten a pogányoknak is megadta a megtérést az életre.
19Azok mármost, akik az Istvánért támadt üldözés folytán elszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem szólván az igét, csak zsidóknak.
20Volt azonban köztük néhány ciprusi és cirénéi férfiú, akik elmenvén Antiókhiába, szóltak a hellénekhez, hirdetvén az Úr Jézus evangéliumát.
21És az Úr keze velük volt; és nagyon számosan hittek és tértek meg az Úrhoz.
22Elment pedig felőlük a hír a jeruzsálemi gyülekezet füleibe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el Antiókhiába.
23Ki mikor megjelent és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és intett mindenkit, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt. És nagy sokaság adta magát az Úrhoz.
25De tovább ment Barnabás Tárzuszba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elvitte őt Antiókhiába.
26Történt pedig, hogy ők egy teljes esztendeig voltak együtt a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27Azokban a napokban mentek pedig le próféták Jeruzsálemből Antiókhiába.
28Felkelvén pedig azok közül egy, név szerint Agabusz megjelentette a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; mely megis lett Klaudiusz császár idejében.
29A tanítványok pedig, kinek milyen módja volt, elhatározták, hogy közülük mindenki küld segítséget a Júdeában lakó testvéreknek;
30amit meg is cselekedtek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által