Acts 10
1 Volt egy ember pedig Cézáreában, név szerint Kornéliusz, százados az úgynevezett itáliai csapatból,
2 kegyes és istenfélő egész házával, aki sok alamizsnát is osztogatott a népnek és szüntelen imádkozott Istennek,
3 látomásban világosan látta, mintegy nappali kilenc órakor, hogy az Isten angyala bement hozzá, és azt mondta neki: Kornéliusz!
4 Ő pedig szemeit ráfüggesztve és megrémülve mondta: Mi az, Uram? Erre azt mondta neki: Könyörgéseid és alamizsnáid felmentek az Isten elé emlékeztetőül.
5 Most tehát küldj férfiembereket Joppéba, és hozasd el Simont, akit Péternek hívnak.
6 Ez bizonyos Simon tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van; ez megmondja neked, mit kell cselekedned.
7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, előszólítván két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak,
8 és mindent megmagyarázván nekik, elküldte őket Joppéba.
9 Másnap pedig, mikor azok úton voltak és a városhoz közeledtek, felment Péter a felházba imádkozni, hat óra tájban.
10 De igen éhes lett, és szeretett volna enni; míg azonban elkészítették, őrá elragadtatás szállt.
11 És látta, hogy az ég megnyílt, és őhozzá valami készülék száll alá, mint egy nagy lepedő, négy sarkán felkötve és a földre eresztve;
12 melyben a föld mindenféle négylábúi, vadak és csúszómászók, és ég madarai voltak.
13 És szózat lett hozzá: Kelj fel, Péter, öld és edd!
14 De Péter azt mondta: Semmiképpen nem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátlant.
15 És ismét szózat lett hozzá másodszor: Amit az Isten tisztának nyilvánított, te ne nyilvánítsd közönségesnek.
16 Ez pedig háromszor történt, és ismét felvitetett a készülék az égbe.
17 Amint pedig Péter magában tűnődött, mi lehet ez a látás, melyet látott, íme azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megtudakozván Simon házát, megálltak a kapu előtt,
18 és bekiáltva megkérdezték: Vajon Simon, akit Péternek hívnak, itt van-e szállva?
19 Amíg pedig Péter elgondolkozott a látomás felett, azt mondta neki a Szellem: íme három férfiú keres téged;
20 nosza kelj fel, menj le, és minden kételkedés nélkül menj el velük; mert én küldöttem őket.
21 Lemenvén tehát Péter a férfiakhoz, kiket Kornéliusz küldött hozzá, azt mondta: íme én vagyok, akit kerestek; mi okért vagytok itt?
22 Azok pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett a zsidók egész nemzete bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy vitessen téged házához, és igéket halljon tőled.
23 Erre behíván vendégekül fogadta őket; másnap pedig Péter elment velük, és vele mentek némelyek a joppébeli testvérek közül.
24 És másnap megérkeztek Cézáreába; Kornéliusz pedig várta őket, összehíván rokonait és legjobb barátait.
25 Amint pedig megtörtént, hogy Péter belépett, elébe ment Kornéliusz és lábaihoz borulva imádta.
26 Péter pedig felkeltette őt, mondván: Állj fel; én magam is ember vagyok;
27 és vele beszélgetve ment be, és sokakat talált összegyűlve.
28 Ti tudjátok, mennyire tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzá menni; és nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.
29 Ezért ellentmondás nélkül el is jöttem hívásra: azt kérdezem most már, mi dologban hívattatok engem?
30 És Kornéliusz szólt: Négy nappal ezelőtt eddig az óráig böjtöltem, és kilenc órakor házamban imádkoztam; és íme egy férfiú állt meg előttem ragyogó ruhában,
31 és szólt: Kornéliusz, meghallgattatott imádságod, és alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt:
32 küldj tehát Joppéba, és hozasd el Simont, ki Péternek neveztetik. Ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett; aki mikor eljön, majd beszél veled.
33 Erre azonnal elküldtem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mi mindnyájan azért vagyunk jelen az Isten színe előtt, hogy mindazt meghallgassuk, amit az Isten neked parancsolt.
34 Péter pedig megnyitván száját, azt mondta: Valóban látom, hogy az Isten nem személyválogató;
35 hanem minden nemzetben kedves neki, aki őt féli és igazságot cselekszik.
36 Az ige, melyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetvén Jézus Krisztus által, az mindeneké.
37 Ti ismeritek a dolgot, ami egész Júdea-szerte történt, Galileától kezdve, a keresztség után, melyet János prédikált;
38 a Názáretbeli Jézust, hogy kente fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjel járt jót cselekedvén és meggyógyítván mindenkit, ki az ördög hatalma alatt volt, mert az Isten vele volt.
39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket a zsidók országában és Jeruzsálemben cselekedett; kit is megöltek, fára függesztvén.
40 Ezt az Isten feltámasztotta harmadnapra, és megadta, hogy látható legyen,
41 nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve kiválasztott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk vele, miután feltámadt halottaiból.
42 És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyságot tegyünk róla, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Őróla tesznek a próféták bizonyságot mind, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki benne hisz.
44 Még mialatt Péter e szavakat szólta, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik az igét hallgatták.
45 És elálmélkodtak a zsidóságból való hívők, mind, akik Péterrel mentek oda, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka.
46 Mert hallották őket nyelveken szólani és az Istent magasztalni. Akkor felelt Péter:
47 Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, akik a Szent Szellemet vették, mint mi is?
48 És elrendelte, hogy kereszteljék meg őket az Úr nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon néhány napig.