Acts 9— KIB

¹Saul pedig még mindig fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,

²leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha valakiket talál, akik ennek az útnak követői, férfiakat vagy asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.

³De mikor odautazott, történt, hogy amint közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen fény sugározta őt körül a mennyből;

⁴és a földre esve hangot hallott, mely azt mondta neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

⁵Azt mondta erre: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz; [nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.

⁶Remegve és ámulva mondta: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? és az Úr neki:] kelj fel és menj be a városba, és megmondják neked, mit kell cselekedned.

⁷A férfiak pedig, kik vele együtt utaztak, némán állottak, hallván ugyan a szót, de senkit nem látván.

⁸Saul pedig felkelt a földről; de mikor szemeit kinyitotta, senkit nem látott. Tehát kézen fogva vezették őt be Damaszkuszba.

⁹És három napig volt úgy, hogy nem látott, és nem evett, sem ivott.

¹⁰Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Ananiás, és azt mondta annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig azt mondta: ímhol vagyok, Uram!

¹¹Az Úr pedig neki: Felkelvén menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress fel a Júdás házában egy Saul nevű tárzuszit. Mert íme imádkozik,

¹²és látomásban látta, amint egy Ananiás nevű ember bemegy hozzá és kezét reá teszi, hogy visszanyerje szeme világát.

¹³Felelt pedig Ananiás: Uram, hallottam sokaktól e férfiú felől, mily sok gonoszt cselekedett a te szenteiddel Jeruzsálemben:

¹⁴itt is teljhatalma van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik a te nevedet segítségül hívják.

¹⁵De azt mondta neki az Úr: Eredj el, mert ez nekem választott edényem, hogy hordozza nevemet pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.

¹⁶Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki szenvedni az én nevemért

¹⁷Elment tehát Ananiás, és bement a házba, és kezeit reá tévén azt mondta: Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és beteljesedjél Szent Szellemmel.

¹⁸És tüstént mintha pikkelyek estek volna le szemeiről, nyomban megjött a szeme világa, és felkelvén megkeresztelkedett.

¹⁹És táplálékot vévén magához, megerősödött. Néhány napig pedig a Damaszkuszban levő tanítványok közt volt Saul;

²⁰és tüstént prédikálta a zsinagógákban a Krisztust, hogy ez az Isten Fia.

²¹Álmélkodtak pedig a hallgatók mindnyájan, és azt mondták: Nem ez az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívták, ide is azért jött, hogy fogva vigye azokat a főpapokhoz?

²²Saul pedig még inkább erőt vett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.

²³Amint pedig sok nap eltelt, a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék őt;

²⁴de cselszövésük tudtára esett Saulnak. És őrizték a kapukat nappal és éjjel, hogy őt megöljék;

²⁵de a tanítványok fogván őt éjjel, leengedték a kőfalon át, leeresztvén egy kosárban.

²⁶Mikor pedig megjelent Saul Jeruzsálemben, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; és mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy tanítvány.

²⁷Barnabás azonban maga mellé vévén őt, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, mint látta az Urat az úton, és hogy beszélt hozzá, és mily nyíltan szólt Damaszkuszban, a Jézus nevében.

²⁸És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben.

²⁹És nyíltan szólván az Úr Jézus nevében, beszélt és vetekedett a hellenistákkal; azok pedig igyekeztek őt megölni.

³⁰De megtudván a testvérek, levitték őt Cézáreába és elküldték őt Tárzuszba.

³¹A gyülekezeteknek eszerint egész Júdeában, Galileában és Samáriában békességük volt, épülvén és járván az Úr félelmében; és a Szent Szellem vigasztalásában bővelkedtek.

³²Történt pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárta, lement a Liddában lakó szentekhez is.

³³Talált pedig ott egy Eneász nevű, nyolc esztendő óta ágyban fekvő embert, aki gutaütött volt.

³⁴És azt mondta nekik Péter: Eneász, meggyógyít téged a Jézus Krisztus; kelj fel és vesd meg ágyadat! És tüstént felkelt.

³⁵És látták őt mind, akik Liddában és Sáronban laktak, és megtértek az Úrhoz.

³⁶Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami megmagyarázva annyi, mint Zerge; ez gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

³⁷Történt pedig azokban a napokban, hogy ez megbetegedvén meghalt; és miután megmosták, kiterítették a felházban.

³⁸Mivel pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, kérvén, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

³⁹Felkelvén tehát Péter, elment velük; kit amint megérkezett, felvezettek a felházba, és megjelentek előtte mind az özvegyasszonyok sírva és mutogatva a köntösöket és felső ruhákat, melyeket a Zerge csinált, míg köztük volt.

⁴⁰És mindenkit kiküldvén Péter, térdre esve imádkozott; és a holttesthez fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig kinyitotta szemeit, és Pétert meglátván, felült.

⁴¹Kezet nyújtván pedig neki, felállította őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, átadta őt élve.

⁴²Megtudták pedig egész Joppé-szerte, és sokan hittek az Úrban.

⁴³Így történt, hogy ő több napig maradt Joppéban, egy bizonyos Simon tímárnál.