1A presbiter a szeretett Gájusznak, akit én valóban szeretek.
2Kedvesem, minden tekintetben azt kívánom, hogy jól legyen dolgod és jó egészségben légy, amiképpen a te lelkednek jól van dolga.
3Mert igen örültem, mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz.
4Ennél nagyobb örömem nincs, mint mikor hallom, hogy az én gyermekeim igazságban járnak.
5Kedvesem, híven cselekszel mindent, amit az atyafiakkal teszel, kivált az idegenekkel,
6akik bizonyságot tettek a gyülekezet előtt a te szeretetedről; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra.
7Mert az ő nevéért mentek ki, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól:
8mi tehát tartozunk befogadni az ilyeneket, hogy munkatársaik legyünk az igazságban.
9Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefész, aki őközöttük elsőséget kíván, nem fogad el minket.
10Ezért, ha odamegyek, majd felemlítem az ő dolgait, melyeket cselekszik, gonosz beszédekkel csacsogván ellenünk; és ezzel sem érve be, sem maga nem fogadja be az atyafiakat, sem azokat nem engedi, akik be akarnák fogadni, és a gyülekezetből kiveti őket:
11kedvesem, ne utánozd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, az nem látta az Istent.
12Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked;
14de remélem, hogy csakhamar meglátlak téged, és szemtől szembe beszélhetünk. (15) Béke veled! Üdvözölnek téged barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint.