1Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig testvére, az Atya Istenben megszentelt és Jézus Krisztusban megőrzött hivatalosoknak:
2irgalmasság, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.
3Kedveseim, mikor teljes igyekezettel a közös üdvösség felől akartam írni, kénytelen lettem ezt az intést írni hozzátok, hogy harcoljatok azért a hitért, mely egyszer s mindenkorra átadatott a szenteknek.
4Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen fel vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, kik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli uralkodót, Istent és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják.
5Emlékeztetni akarlak pedig titeket, akik tudjátok egyszer azt, hogy az Úr, mikor népét Egyiptom földéről kiszabadította, másodszor, azokat, akik nem hittek, elvesztette.
6És az angyalokat, akik nem őrizték meg az ő fejedelemségüket, hanem elhagyták saját lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örökkévaló kötelekben sötétség alatt megtartotta.
7Mert Szodoma és Gomora, és a körülöttük levő városok, melyek azokhoz hasonló módon paráználkodtak, és idegen test után jártak, intő példa gyanánt vannak előttünk, örök tűz büntetését vévén el.
8Hasonlóképpen ezek az álmodozók is valóban testet fertőztetnek, uraságot semmibe vesznek, méltóságokat pedig káromolnak.
9Pedig Mihály arkangyal, mikor Mózes teste fölött az ördöggel tusakodva vitatkozott, nem mert káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr!
10De ezek mindent káromolnak, amit nem ismernek; amiket pedig természet szerint, mint az oktalan állatok, értenek, azokban rothadnak meg.
11Jaj nekik; mert Kain útján jártak, bérért Bálám tévelygésébe estek, és Kóré lázadásában vesztek el.
12Ezek piszkok a ti szeretetvendégségeiteken, amint félelem nélkül veletek vendégeskednek, magukat hizlalván; víztelen fellegek, szelektől hányatva; őszi hervadásban levő, gyümölcstelen, kétszer meghalt, gyökerestől kiszaggatott fák.
13Vad tengerhullámok, melyek a saját szégyenüket tajtékozták ki; bolygó csillagok, kiknek a sötétség homálya van fönntartva örökre.
14Prófétált pedig ezekről is Enók, ki Ádámtól fogva hetedik volt, mondván: íme eljön az Úr az ő sok ezer szentjével,
15hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen mindenkit, aki közöttük istentelen, minden istentelen cselekedetéért, melyet elkövetett és minden kemény szóért, amit istentelen bűnösök szóltak őellene.
16Ezek zúgolódók, panaszolkodók, kívánságaik szerint járók; és az ő szájuk nagy szavakat beszél, míg szembebámulnak haszon kedvéért.
17De ti, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak;
18mert megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak.
19Ezek azok, akik külön szakasztják magukat, érzékiek, akikben nincs Lélek.
20Ti pedig, szeretteim, a ti szentséges hitetekben építvén magatokat, Szentlélekben imádkozván,
21tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örök életre.
22És némelyeken könyörüljetek megkülönböztetve;
23némelyeket pedig rettentéssel mentsetek meg a tűzből ragadva ki, gyűlölve még a testük által beszennyezett ruhát is.
24Annak pedig, aki titeket botlástól megőrizhet és az ő dicsőségének színe elé állíthat feddhetetlenül, nagy örömmel,
25az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen.