1A presbiter a kiválasztott Úrnőnek és az ő gyermekeinek, akiket én igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindazok is, akik megismerték az igazságot,
2az igazságért, mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3legyen veletek kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától, valóságban és szeretetben.
4Igen örvendtem, hogy találtam gyermekeid közül olyanokat, akik igazságban járnak, mint ahogy parancsolatot vettünk az Atyától.
5És most kérlek téged, Úrnőm, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást.
6És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, úgy járjatok abban.
7Mert sok ámító jött a világra, akik nem vallják Jézust testben eljött Krisztusnak; ez az ámító és az antikrisztus.
8Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsük el, amit munkálkodtunk, hanem teljes jutalmat vegyünk.
9Senkinek, aki áthágja a Krisztus tanítását és nem marad meg benne, nincs Istene; aki megmarad a Krisztus tanításában, az bírja mind az Atyát, mind a Fiút.
10Ha valaki hozzátok megy, és ezt a tanítást nem viszi, azt ne fogadjátok házatokba, és ne köszönjetek neki;
11mert aki köszön neki, részessé lesz annak gonosz cselekedeteiben.
12Sok írnivalóm volna nektek, de nem akartam papirosra és tintával; hanem remélem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélek, hogy a mi örömünk teljes legyen.
13Üdvözölnek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.