1Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartó Jézus Krisztusunknak igazságában;
2kegyelem és békesség bővelkedjék rajtatok az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak megismerése által.
3Mivel az ő isteni ereje minket mindennel megajándékozott, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket dicsősége és hatalmas dolgai által elhívott;
4amelyek által igen nagy és drága ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy ezek által isteni természet részeseivé legyetek, kimenekedvén a romlásból, mely a kívánság által van e világon:
5éppen ezért tehát teljes igyekezetet fordítván reá, ragasszátok hitetekhez az erényt, az erényhez pedig az ismeretet,
6az ismerethez pedig az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatáshoz pedig a kitartást, a kitartáshoz pedig a kegyességet,
7a kegyességhez pedig a testvérszeretetet, a testvérszeretethez pedig a szeretetet.
8Mert ezek, ha megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket restekké, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, aki elfelejtkezett az ő régi bűneitől való megtisztulásáról.
10Ezért, atyámfiai, annál inkább igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem ütköztök.
11Mert így adatik nektek bőségesen a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak örök országába való bemenetel.
12Ezért gondom lesz rá, hogy titeket mindig emlékeztesselek ezekre, noha már tudjátok és a jelenvaló igazságban meg vagytok erősödve.
13De igaz dolognak tartom, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, intés által ébresztgesselek titeket;
14tudván, hogy hamar meglesz az én sátorom letétele, mint ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem.
15De azon igyekszem, hogy nektek mindenkor módotokban legyen az én elköltözésem után is ezekről megemlékezni.
16Mert nem kiokoskodott mesékből következtetve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem szemtanúi voltunk az ő nagyságának.
17Mert mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget vette, hogy hozzá a felséges dicsőségtől ilyen szózat jött: Ez az én szerelmes Fiam, kiben én kedvet leltem,
18hát ezt a szózatot mi hallottuk, mikor az égből jött, mert vele együtt voltunk a szent hegyen.
19így még erősebb előttünk a prófétai szó, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg a nappal megvilágosodik, és a hajnalcsillag feltámad a ti szíveitekben;
20először azt tudván, hogy az Írásnak egy próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával.
21Mert soha ember akaratából nem hozatott prófécia, hanem a Szentlélek által vitetve beszéltek az Isten szent emberei.