1A presbitereket, kik köztetek vannak, kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, ki a megjelenendő dicsőségnek is részese vagyok:
2legeltessétek Istennek köztetek levő nyáját, gondját viselvén nem kényszerítésből, hanem örömest; nem is rút nyereségvágyból, hanem kész indulattal;
3nem is úgy, hogy uralkodjatok gyülekezeteiteken, hanem úgy, hogy példaképei legyetek a nyájnak;
4így mikor megjelenik a főpásztor, elveszitek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
5Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmesek legyetek, az alázatossággal övezvén fel magatokat; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
6Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmas időben felmagasztaljon;
7minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.
8Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán széjjeljár, keresvén, kit nyeljen el;
9kinek álljatok ellene, erősek lévén a hitben, tudván, hogy a ti atyátokfiain, kik a világon vannak, ugyanezek a szenvedések mennek végbe.
10A minden kegyelemnek Istene pedig, aki minket az ő örökkévaló dicsőségére elhívott Krisztus Jézusban, rövid szenvedésetek után ő maga tegyen benneteket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká, állhatatosokká;
11övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen.
12Szilvánusz által, ki nektek, én úgy tartom, hű atyátokfia, röviden írtam, intvén és biztosítván titeket, hogy ez az Istennek igazi kegyelme, amelyben állotok.
13Üdvözöl titeket a Babilonban levő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet és Márk, az én fiam.
14Üdvözöljétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, kik Krisztus Jézusban vagytok. Ámen.