1Voltak pedig hamis próféták is a nép között, mint ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat fognak becsempészni, és mivel az Urat is megtagadják, aki őket megvásárolta, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2És sokan fogják követni azoknak romlottságait, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
3Kik kapzsiságukban költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek számára az ítélet régóta nem tétlen, és az ő romlásuk nem szunnyad.
4Mert ha az Isten a bűnbe esett angyaloknak nem kedvezett, hanem a mélységbe lökve a pokol bilincseinek adta át őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5és a régi világnak nem kedvezett, csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, mikor özönvizet hozott az istentelenek világára;
6és Szodoma és Gomora városait elhamvasztván elsüllyedésre ítélte, példává tévén jövőre az istenteleneknek;
7és az igaz embert, Lótot, akit a gonosz emberek életfolytatásának bujasága elfárasztott, megszabadította
8(mert ez az igaz ember, mivel köztük lakott, látva és hallva gonosz cselekedeteiket, napról napra gyötörte az ő igaz lelkét),
9tudja az Úr a kegyeseket a megpróbáltatásból kiszabadítani, a gonoszokat pedig az ítélet napjára a büntetésre fenntartani.
10Kiváltképpen pedig azokat, akik tisztátalan kívánsággal test után járnak, és uraságot el nem ismernek; vakmerők, önfejűek, nem rettegnek méltóságokat szidalmazni;
11holott angyalok, bár erőre és hatalomra nagyobbak, nem hoznak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
12De ezek, mint oktalan állatok, melyek természettől arra vannak, hogy megfogják és megöljék őket, amiket nem ismernek, azokat káromolván, saját romlottságukban vesznek el,
13elvévén gonoszságuk jutalmát. Kik gyönyörűségnek tartják a nappal való dobzódást; mint piszkok és szeplők kéjelegve az ő csalárdságaikban, mikor veletek vendégeskednek.
14Kiknek szemei tele vannak házasságtöréssel, és bűnnel telhetetlenek, magukhoz édesgetik a meg nem erősödött lelkeket, szívük kapzsiságban gyakorlott, átok gyermekei.
15Akik az egyenes utat elhagyván, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, a Boszór fiának útját, aki a bűn jutalmát
16szerette, de a saját bűnének büntetését vette: egy néma igás állat, emberi hangon megszólalva, megakadályozta a próféta esztelenségét.
17Ezek víztelen források, szélvésztől hányatott felhők, kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18Mert hiábavaló nagy szavakat hangoztatva, magukhoz édesgetik testi kívánságokkal, kicsapongásokkal azokat, akik valóban elmenekültek a tévelygésben élőktől,
19szabadságot ígérvén nekik, mikor ők maguk a romlottság szolgái; mert akitől valaki legyőzetett, annak rabszolgájává lett.
20Mert ha azok, akik a világ fertelmeiből az Úrnak és megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által kimenekedtek, de azokba ismét belekeveredve legyőzetnek, akkor nekik utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21Mert jobb lett volna azoknak, ha meg nem ismerték volna az igazság útját, minthogy annak megismerése után forduljanak el a nekik átadott szent parancsolattól.
22De ezeken az igaz példabeszéd esett meg: az eb visszatér a saját okádására, és: A megmosódott disznó a sár fertőjébe.