1Elisa próféta pedig előszólított egyet a prófétafiak közül; és azt mondta neki: Övezd fel derekadat, vedd magadhoz ezt az olajos palackot, és eredj el Rámót-Gileádba.
2Mikor odaérkezel, nézd meg, hol van Jéhu, Jósafátnak, a Nimsi fiának fia, aztán menj be, állítsd fel őt társai közül és vidd be őt az egyik szobából a másik szobába.
3Akkor fogd az olajos palackot, öntsd a fejére és mondd: Így mondta az Úr: Ezennel királlyá kenlek Izráel felett; ezzel nyisd ki az ajtót és fuss el, ne várakozzál.
4Tehát elment az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba.
5Mikor bement és a sereg vezérei éppen ott ültek, azt mondta: Szó van nálam hozzád, oh vezér! Jéhu pedig azt mondta: Kihez valamennyiünk közül?
6És azt mondta: Hozzád, vezér! Mikor pedig felkelt és bement a házba, a fejére öntötte az olajat; és azt mondta neki: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Királlyá kenlek téged az Úr népén, Izráelen.
7És levágod uradnak, Áhábnak házát; és bosszút állok szolgáimnak, a prófétáknak véréért és minden Úr-imádónak véréért Izébelen.
8És elvész Áháb egész háza; kiirtom Áhábnak hímjét, mind kötöttet, mind szabadot Izráelben.
9És olyanná teszem Áháb házát, mint Járobeámnak, a Nebát fiának házát; és mint Baesának, Ahija fiának házát.
10Izébelt pedig az ebek eszik meg Jizréel mezején, és nem lesz ki eltemesse; ezzel kinyitotta az ajtót és elfutott.
11És mikor Jéhu kijött ura szolgáihoz, és mondták neki: Hogy vagy? Miért jött hozzád ez az őrült? Ő azt mondta nekik: Ti ismeritek az embert és beszédét.
12Mikor pedig erre azt mondták: Hiába, ki kell jelentened előttünk; és ő megmondta: Ezt meg ezt mondta nekem, mondván: Így mondta az Úr: Ezennel királlyá kenlek Izráel felett;
13akkor hamar fogta ki-ki a maga ruháját, alája tették a lépcső tetejére, aztán megfújták a kÚrtöt és azt mondták: Jéhu a király!
14Mikor pedig Jéhu, Jósafátnak, a Nimsi fiának fia így összeesküdött Jórám ellen, Jórám éppen Rámót-Gileádot őrizte egész Izráellel Hazáel szír király ellen;
15de akkor visszatért Jórám király Jizréelbe magát gyógyíttatni azokból a sebekből, melyeket a szírek ütöttek rajta, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; tehát azt mondta Jéhu: Ha úgy gondoljátok, ki ne szökjék senki a városból, hogy elmenjen hírt vinni Jizréelbe.
16Ezzel kocsira ült Jéhu és elment Jizréelbe, mert Jórám ott feküdt; és Ahazjá, Júda királya odament Jórámot meglátogatni.
17Mikor az őr, aki Jizréelben a tornyon állt, látta Jéhu csapatát amint megérkezett, és azt mondta: Egy csapatot látok én; azt mondta Jórám: Végy egy lovast és küldd elébük, hogy mondja: Jól vagy-e?
18Elment tehát a lovas elébe és azt mondta: Így mondta a király: Jól vagy-e? Amire Jéhu azt mondta: Mi közöd hozzá, jól vagyok-e, fordulj mögém! Az őr pedig jelentette, mondván: A követ hozzájuk érkezett, de vissza nem tér.
19Erre második lovast küldött. Mikor hozzájuk ért és azt mondta: Így mondta a király: Jól vagy-e?; azt mondta Jéhu: Mi közöd hozzá, jól vagyok-e, fordulj mögém!
20Az őr pedig jelentette, mondván: Hozzájuk érkezett, de nem tér vissza; de a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása, mert őrületesen hajt.
21Akkor azt mondta Jórám: Fogj be; és mikor befogtak szekerébe, kiment Jórám, Izráel királya, és Ahazjá, Júda királya, mindenik a maga szekerén, és amint kimentek Jéhu elé, éppen a jizréeli Nábót mezején találták őt.
22Mihelyt pedig Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: Jól vagy-e, Jéhu? Az pedig azt mondta: Mi a jóllét anyádnak, Izébelnek sok paráznasága és boszorkánysága mellett?
23Erre Jórám megfordult és menekült; és azt mondta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
24Jéhu pedig tele kézre fogta az íjat és Jórámot lapockái között találta úgy, hogy a nyíl a szívén jött ki, és lerogyott szekerében;
25és azt mondta törzstisztjének, Bidkárnak: Vedd fel és vesd a jizréeli Nábót földtáblájára; mert emlékezzél, hogy én és te kettesben lovagoltunk atyja, Áháb mögött, és az Úr ezt az orákulumot mondta róla:
26Bizony Nábót vérét és fiainak vérét, melyet tegnap láttam, ez az Úr mondása, ezen a tagon fizetem meg neked, ez az Úr mondása; most tehát vedd fel, vesd őt arra a tagra, az Úr szava szerint.
27Ahazjá pedig, Júda királya, mikor ezt látta, elmenekült Bét Ha-Gan felé; de mikor Jéhu üldözőbe vette és azt mondta: Őt is; levágták őt a szekéren a Gúr hágóján, mely Jibleám mellett van, és Megiddóba menekült, ott halt meg.
28Szolgái aztán elvitték őt szekéren Jeruzsálembe; és a maga sírjába temették el atyáival a Dávid városában.
29Jórámnak, Áháb fiának tizenegyedik évében lett pedig Ahazjá királlyá Júda felett.
30Aztán bement Jéhu Jizréelbe; Izébel pedig, mihelyt meghallotta, kifestette szempilláit és felpiperézte fejét, úgy nézett ki az ablakon;
31és mikor Jéhu bement a kapun, azt mondta: Jól vagy-e, te Zimri, urad gyilkosa?
32Ő pedig az ablakra emelvén tekintetét, azt mondta: Ki van velem, ki?; mire két, három kamarás kitekintett hozzá,
33ő pedig azt mondta: Lökjétek le őt, és lelökték; és vére ráfreccsent a falra és a lovakra, melyek összetaposták.
34Mikor aztán bement, evett és ivott; akkor mondta: Nézzetek csak utána ennek az átkozottnak és temessétek el őt, hiszen királyleány volt.
35De mikor elmentek, hogy eltemessék őt, nem találtak belőle mást, csak a koponyát, a lábakat és a kézfejeket.
36Mikor visszatértek és ezt jelentették neki, azt mondta: Az az Úr szava, melyet szólt az ő szolgája, a tisbi Illyés által, mondván: Jizréel földjén az ebek eszik meg Izébel húsát,
37és olyan lesz Izébel hullája Jizréel földjén, mint a ganéj a mező színén; úgyhogy nem mondhatják: Ez Izébel.