1Egyszer Elisa így szólt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta, mondván: Kelj fel és eredj el, te és házad, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatsz; mert az Úr elrendelte az éhséget, és be is jött az országba hét esztendőre.
2És felkelt az asszony és az Isten emberének szava szerint cselekedett; elment ő és háza, és a filiszteusok földjén tartózkodott hét esztendeig.
3Mikor pedig hét esztendő múlva visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy segítséget kérjen a királytól háza és szántóföldje ügyében:
4hát a király éppen akkor beszélt Géházival, az Isten emberének legényével, mondván: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a nagy dolgokat, melyeket Elisa cselekedett.
5És mikor az éppen azt beszélte el a királynak, hogyan támasztotta fel a halottat, ihol az asszony meg, akinek a fiát feltámasztotta, segítséget kért a királytól háza és szántóföldje dolgában; úgyhogy Géházi azt mondta: Uram király, ez az az asszony, és ez a fia, akit Elisa feltámasztott!
6Erre megkérdezte a király az asszonyt és elbeszélte neki: aztán adott mellé a király egy kamarást, mondván: Adass vissza mindent, ami az övé volt, a szántóföldnek egész jövedelmét is attól a naptól fogva, hogy elhagyta az országot, mostanig.
7Mikor Elisa Damaszkuszba érkezett, Benhadad, Szíria királya éppen beteg volt. Mikor jelentést tettek neki, mondván: Az Isten embere ideérkezett;
8azt mondta a király Hazáelnek: Vígy magaddal ajándékot és menj az Isten embere elé; és kérdezd meg általa az Urat, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?
9És elment elébe Hazáel, vitt magával ajándékot, éspedig mindenféle damaszkuszi jót, negyven teve terhét; és mikor odaért, megállt előtte és azt mondta: Fiad, Benhadad, Szíria királya küldött engem hozzád, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?
10Elisa pedig azt mondta neki: Eredj, mondd: Nem fogsz meggyógyulni; mert az Úr mutatta nekem, hogy meg fog halni.
11És míg az elébe állította és rakta untalan; addig az Isten embere sírt.
12És azt mondta Hazáel: Miért sír az én uram? És azt felelte: Mert tudom, micsoda veszedelmet hozol Izráel fiaira, erődítményeiket tűzbe borítod, ifjaikat megölöd karddal, csecsemőiket szétloccsantod és terhes asszonyaikat felhasítod.
13De Hazáel azt mondta: Hát mi a te szolgád, ez az eb, hogy ezt nagy dolgot meg tudná tenni? Mire Elisa azt mondta: Az Úr téged királynak mutatott nekem Szíria felett.
14Mikor aztán elment Elisától és bement urához, és az azt mondta neki: Mit mondott neked Elisa?; akkor azt mondta: Azt mondta nekem: Okvetlen meggyógyulsz.
15Másnap pedig fogott egy terítőt, vízbe mártotta és az arcára terítette, és meghalt; és Hazáel lett királlyá helyébe
16És Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának (és Jósafátnak, Júda királyának) ötödik évében lett király Jórám, Jósafátnak, Júda királyának fia.
17Harminckét éves volt, mikor király lett; és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.
18És Izráel királyainak útján járt, mint Áháb háza cselekedte, mert Áháb leánya volt a felesége; tehát azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben.
19De nem akarta az Úr elpusztítani Júdát az ő szolgájának, Dávidnak kedvéért; aminthogy azt mondta neki, hogy szövétneket ad neki fiaiban minden időben.
20Az ő napjaiban szakadt el Edom Júda keze alól és királyt tettek maguk fölé.
21Akkor átment Jórám Cáirba és az egész szekérhad vele; de mikor ő egy éjszaka felkelt és megverte az edomiakat, akik őt bekerítették és a szekérhad vezéreit, akkor a nép elmenekült sátoraiba.
22Így elszakadt Edom Júda keze alól mind e mai napig; akkor szakadt el Libná, ugyanabban az időben.
23Jórámnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
24És miután Jórám elaludt az ő atyáival és eltemettetett az ő atyáival a Dávid városában; Ahazjá, a fia lett helyébe a király.
25Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében lett király Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának fia.
26Huszonkét éves volt Ahazjá, mikor királlyá lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Ataljá volt, Izráel királyának, Omrinak leánya.
27És Áháb házának útján járt, és azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, mint Áháb háza; hiszen Áháb házának a veje volt.
28És mikor elment Jórámmal, Áháb fiával a Hazáel szír király elleni háborúba Rámót-Gileádba; a szírek megsebesítették Jórámot.
29Mikor pedig Jórám király visszatért, hogy Jizréelben gyógyíttassa magát sebeiből, melyeket a szírek ütöttek rajta Rámában, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; akkor meg lement Ahazjá, Jórám fia, Júda királya meglátogatni Jórámot, Áháb fiát Jizréelben, mert rosszul volt.