1Volt pedig Áhábnak hetven fia Samáriában; írt tehát Jéhu leveleket és elküldte Samáriába Jizréel fejeihez, a vénekhez és Áháb nevelőihez, mondván:
2Most pedig, amint ez a levél hozzátok jut, akiknél uratok fiai vannak; és akiknél vannak a harci szekerek és a lovak, az erődített városok és a fegyverek:
3szemeljétek ki a legjobbat és a legalkalmasabbat uratok fiai közül, tegyétek atyja trónjára; és hadakozzatok uratok házáért.
4De azok igen-igen féltek, mert azt mondták: Íme két király nem állt meg előtte; hát hogyan állhatnánk meg mi?
5Tehát elküldött a palotanagy és a városparancsnok, és a vének és nevelők Jéhuhoz, mondván: Mi a te szolgáid vagyunk, és amit nekünk mondasz, mindent megteszünk; nem teszünk senkit királlyá, tedd, amit jónak látsz.
6Erre másodszor írt nekik levelet, mondván: Ha ti velem vagytok és az én szavamra hallgattok, vegyétek fejét a férfiaknak, uratok fiainak, és jertek hozzám holnap ilyenkor Jizréelbe. A király fiai pedig, hetven férfi, a város nagyjainál voltak, akik nevelték őket;
7tehát amint a levél hozzájuk jutott, fogták a király fiait és levágták őket, hetven férfit; aztán kosarakba rakták fejeiket és elküldték neki Jizréelbe.
8Mikor a követ bement és jelentette neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit; azt mondta: Tegyétek őket két rakásba a kapubejáratba reggelig.
9Reggel aztán mikor kiment, megállt, és azt mondta az egész népnek: Igazatok van: igen, én összeesküdtem uram ellen és megöltem őt, és ki vágatta le ezeket mind?
10Tudjátok meg tehát, hogy nem esik földre az Úr szavából, amit az Úr szólt Áháb háza ellen. Így hajtotta végre az Úr, amit az ő szolgája által, Illyés által szólt.
11És miután Jéhu Jizréelben mind levágatta, akik megmaradtak Áháb házából, és minden nagyjait, ismerőseit és papjait úgy, hogy nem hagyta meg egy maradékát sem;
12akkor felkelt, nekiindult és elment Samáriába. Éppen egy juhnyíró háznál volt, a pásztorok az úton voltak,
13hogy Jéhu rájuk bukkant Ahazjá júdai király testvéreire, és azt mondta: Kik vagytok ti? Mikor azt mondták: Ahazjá testvérei vagyunk mi, és a király fiait meg az anyakirályné fiait meglátogatni jöttünk le;
14akkor azt mondta: Fogjátok meg őket élve; és megfogták őket élve. És levágták őket a juhnyíró ház ciszternájába, negyvenkét embert, egyet sem hagyott meg belőlük.
15Mikor onnét elment, szembe találta Jónádábot, Rékáb fiát, és miután köszönt, azt mondta neki: Van olyan egyenes a szíved, mint az én szívem a te szívedhez? Jónádáb pedig azt mondta: Van. Ha van, add a kezed! És kezét adta, mire beemelte őt magához a szekérbe,
16és azt mondta: Jer velem és meglátod, milyen féltékeny vagyok az Úrra; és elvitték azt az ő szekerén.
17Aztán bement Samáriába, és levágatta Áhábnak minden maradékát Samáriában, míg ki nem pusztította azt; az Úr szava szerint, melyet Illyéshez szólott.
18Akkor összegyűjtötte Jéhu az egész népet, és azt mondta nekik: Áháb kevéssé szolgálta a Baált; Jéhu nagyon fogja őt szolgálni.
19Most tehát Baálnak minden prófétáját, minden tisztelőjét és minden papját hívjátok hozzám, senki ne hiányozzék, mert nagy vágó áldozatot tervezek a Baálnak, senki, aki hiányozni fog, nem marad életben; de ezt Jéhu cselből tette, hogy elveszítse a Baál tisztelőit.
20[Jéhu tehát azt mondta: Szenteljetek ünnepet Baálnak! Ki is hirdették ezt.]
21És miután Jéhu egész Izráelbe elküldött, bejött Baálnak minden tisztelője, és senki sem marad el, aki be ne jött volna; úgyhogy mikor bementek a Baál házába, megtelt a Baál háza zugtól zugig.
22Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhát a Baál minden tisztelőjének.
23És mikor kihozta nekik a ruhát, bement Jéhu Jónádábbal, Rékáb fiával a Baál házába; és azt mondta a Baál tisztelőinek: Kutassátok ki és nézzétek meg, hogy nincs-e itt veletek valaki az Úr tisztelői közül, hanem hogy Baál tisztelői csak maguk vannak-e?
24Mikor pedig bementek vágóáldozatokat és égő áldozatokat készíteni; Jéhu nyolcvan embert helyezett el magának kívül, és azt mondta: Aki elszalaszt valakit azok közül az emberek közül, akiket én most kezetekre juttatok, élete lesz annak élete helyett.
25Mikor aztán befejezte az égő áldozat bemutatását, azt mondta Jéhu a testőröknek és a törzstiszteknek: Jertek be, vágjátok őket, senki ki ne menjen!; és vágták őket kard élével. És miután elhányták a testőrök és a törzstisztek, elmentek oda, ahol Baál templomos város volt;
26és kihordták a szent köveket a Baál templomból és azt felégették;
27és ledöntötték a Baál szent kövét; és ledöntötték a Baál templomot és árnyékszékké tették máig.
28A Baált tehát kipusztította Jéhu Izráelből;
29csak Járobeámnak, a Nebát fiának bűneitől, melyekkel bűnbe vitte Izráelt, azoktól nem tért el Jéhu; az aranyborjúktól, amelyek Bétélben és amelyek Dánban voltak.
30És azt mondta az Úr Jéhunak: Amiért jól hajtottad végre, ami helyes volt az én szemeimben, egészen úgy cselekedtél Áháb házával, mint én gondoltam: fiaid negyedíziglen ülnek Izráel trónján.
31De Jéhu nem vigyázott, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon; nem tért el Járobeám bűneitől, aki bűnbe vitte Izráelt.
32Azokban a napokban kezdte az Úr Izráelt csonkítani; és megverte őket Hazáel Izráel egész határában:
33a Jordántól napkeletre a Gileád egész földjét, a gádiakat, a rúbenieket és a manassiakat; Aroértől fogva, mely Arnon patakjánál van, mind Gileádot, mind Básánt.
34Egyéb dolgai pedig Jéhunak, és minden, amit tett, és miden győzelme tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
35És miután Jéhu elaludt az ő atyáival és eltemették őt Samáriában, fia, Jóáház lett helyébe a király.
36A napok pedig, melyekben Jéhu Izráel felett uralkodott Samáriában, huszonnyolc esztendő.