1Nyolcéves volt Jósia, mikor királlyá lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jedida volt, Adájá leánya Bockátból.
2És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; és egészen atyjának, Dávidnak útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3Történt pedig Jósia király tizennyolcadik esztendejében: elküldte a király Sáfánt, Acaljának, Mesullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házába, mondván:
4Menj fel Hilkija főpaphoz, hogy készítse el a pénzt, mely befolyt az úr házába; melyet gyűjtöttek a küszöb őrizői a néptől.
5És adják azt a munka végeztetőinek kezére, akik az Úr házához vannak rendelve; és azok adják azt a munka végzőinek, akik az Úr házában vannak, hogy a ház romlását kijavítsák:
6az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek; valamint fák és faragott kövek vásárlására a ház kijavításához.
7De ne számolják el velük a pénzt, amit kezükbe adnak; hanem azok becsületre járjanak el.
8Ekkor azt mondta Hilkija főpap Sáfán íródeáknak: A tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak, ki elolvasta azt.
9Mikor aztán Sáfán íródeák bement a királyhoz és választ vitt a királynak; és azt mondta: Kitöltötték szolgáid a pénzt, mely a házban találtatott, és átadták azt a munka végeztetőinek kezébe, akik az Úr házához vannak rendelve:
10jelentést is tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és elolvasta azt Sáfán a király előtt.
11És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás könyvének szavait; megszaggatta ruháit.
12És parancsot adott a király Hilkija papnak, Ahikámnak, a Sáfán fiának, Akbórnak, Mikája fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván:
13Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és a népért, és általában egész Júdáért e megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Úr haragja, mely felgyulladt ellennünk, amiért atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint meg van írva ránk vonatkozólag.
14Akkor elment Hilkija pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tikva fiának, Harhász unokájának, a ruhák őrizőjének a felesége volt, és Jeruzsálemben a második kerületben lakott; és szóltak neki.
15És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött:
16Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: a könyv minden szavát, melyet olvasott Júda királya.
17Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával felgyulladt haragom e hely ellen, és nem alszik el.
18Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál:
19Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, mikor hallottad, amit ez ellen a hely ellen és lakosai ellen szóltam, hogy iszonyattá és átokká lesznek, és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem; én is meghallgattalak, ez az Úr mondása.
20Ezért íme én atyáidhoz takarítalak téged, és sírodba takaríttatsz békességgel, és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, melyet én erre a helyre hozok.