1És mikor a királynak választ vittek, elküldött a király; és mind összegyűjtötték hozzá Júda és Jeruzsálem véneit.
2Aztán felment az Úr házába, és vele Júda minden embere és Jeruzsálem minden lakója, továbbá a papok és a próféták, szóval az egész nép, kicsinytől fogva nagyig; és elolvasta füleikbe a szövetség könyvének minden szavát, mely az Úr házában találtatott.
3Akkor az oszlophoz állt a király, és megkötötte a szövetséget az Úr előtt, hogy az Urat fogja követni és megtartja parancsolatait, bizonyságtételeit és törvényeit teljes szívvel és teljes lélekkel, érvényre emelvén e szövetség szavait, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; és az egész nép beállt a szövetségbe.
4Erre parancsot adott a király Hilkija főpapnak és a másodpapoknak, valamint a küszöb őrizőinek, hogy vigyenek ki az Úr templomterméből minden edényt, mely a Baálnak, Aserának108 és az ég egész seregének készült; és elégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidron mezőségein, és porukat Bétélbe vitték.
5És megszüntette a bálványpapokat, akiket Júda királyai állítottak be, a bámákon füstölögtettek Júda városaiban és Jeruzsálem környékén; és akik a Baálnak füstölögtettek, a napnak, a holdnak és az állatövnek egyszóval az ég egész seregének.
6És a szent fát kivitette az Úr házából Jeruzsálemen kívül a Kidron patakjához és elégette azt a Kidron patak völgyében és porrá zúzta; és porát a nép fiainak sírjaira hányatta.
7És lerontotta a szerelempapok házait, akik az Úr házában voltak; ahol az asszonyok kárpitokat szőttek Aserának.
8És mind bevitette a papokat Júda városaiból, és megfertőztette a bámákat, melyeken azok a papok füstölögtettek, Gebától Beérsebáig; és lerontatta a kapubámákat, melyek Jósua városkormányzó kapubejáratában voltak, mely balra esik, ha valaki a város kapuján bemegy.
9De nem mehettek fel a bámapapok az Úr oltárához Jeruzsálemben; hanem kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között.
10Megfertőztette a Tófetet is, mely Hinnom fiainak völgyében volt; hogy senki át ne vihesse fiát vagy leányát a tűzön Moloknak.
11És eltávolította a lovakat, melyeket Júda királyai a Napnak állítottak, amerre az Úr házába bemennek, Nátán-Melek kamarás csarnoka felé, mely a Parvarimban van;nap szekereit pedig elégette tűzzel.
12És az oltárokat, melyek a háztetőn, Áház felházán voltak, melyeket Júda királyai csináltattak, valamint azokat az oltárokat, melyeket Manassé csináltatott az Úr házának mindkét udvarában, ledöntötte a király; és mikor letörette onnét, porukat a Kidron patakba hányatta.
13Azokat a bámákat is, melyek Jeruzsálemtől keletre, melyek az Olajfák hegyétől délre voltak, melyeket Salamon, Izráel királya építtetett Astárténak, a cidoniak undokságának, és Kámosnak, Móáb undokságának, és Milkomnak, Ammon fiai utálatosságának, megfertőztette a király.
14És összetörette a szent köveket és kivágatta a szent fákat; és betöltötte a helyüket embercsontokkal.
15És azt az oltárt is, mely Bétélben volt, a bámát, melyet Járobeám, Nebát fia csináltatott, aki vétekbe ejtette Izráelt, azt az oltárt is és a bámát ledöntette; és a bámát felégette porrá zúzván, a szent fát pedig elégette.
16És amint körülnézett Jósia, meglátta a sírokat, melyek ott a hegyen voltak, és odaküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és elégette az oltáron, és így megfertőztette azt; az Úr szava szerint, melyet az Isten embere hirdetett, aki ezeket a dolgokat hirdette.
17Aztán azt mondta: Micsoda sírkő az, melyet látok? És mikor azt mondták neki a város emberei: Az Isten emberének sírja, aki Júdából jött és ezeket a dolgokat hirdette a bétéli oltár ellen, amiket te megcselekedtél;
18akkor azt mondta: Hagyjátok őt, senki meg ne mozgassa csontjait! Tehát nem bántották a csontjait, annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Samáriából érkezett.
19És a bámaházakat is, melyek Samária városaiban voltak, melyeket Izráel királyai bosszantásul csináltattak, mind eltávolíttatta Jósia; és egészen a szerint az eljárás szerint bánt el velük, melyet Bétélben követett.
20A bámák papjait pedig, melyek ott voltak,mind megáldozta az oltárokon, és embercsontokat égetett el rajtuk; így tért vissza Jeruzsálembe.
21Akkor megparancsolta a király az egész népnek, mondván: Rendezzetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek úgy, mint meg van írva e szövetségkönyvben.
22Mert nem rendeztek ilyen pászkát a bírák idejétől fogva, akik Izráelt ítélték; Izráel királyainak és Júda királyainak egész idejében sem:
23csak Jósia király tizennyolcadik esztendejében rendeztek ilyen pászkát az úrnak Jeruzsálemben.
24És a halottidézőket és jósmestereket is, meg a házi isteneket és bálványokat, és általában mindazokat az undokságokat, melyek láthatók voltak Júda országában és Jeruzsálemben, kiirtotta Jósia; hogy érvényre emelje a tanítás szavait, melyek meg vannak írva abban a könyvben, melyet Hilkija pap talált az Úr házában.
25Es őelőtte nem volt király, aki, mint ő, úgy megtért volna az Úrhoz, teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből, teljesen a Mózes Tanítása szerint; utána sem támadt olyan, mint ő.
26Csakhogy az Úr nem tért meg haragjának nagy hevétől, úgy fellobbant haragja Júda ellen mindazokért a bosszantásokért, melyekkel Manassé bosszantotta őt.
27Úgyhogy azt mondta az Úr: Júdát is eltávolítom színem elől úgy, mint Izráelt eltávolítottam; és elvetem ezt a várost, melyet választottam, Jeruzsálemet, és a házat, melyről azt mondtam: Ott legyen az én nevem.
28Egyéb dolgai pedig Jósiának, és minden, amit tett; tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
29Az ő napjaiban vonult fel Nékó Faraó, Egyiptom királya az asszír király ellen az Eufrátesz folyamhoz; és mivel Jósia király szembement vele, megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt.
30És szolgái szekéren vitték őt el Megiddóból holtan, és elvitték Jeruzsálembe, és mikor eltemették őt a sírjába, vette a föld népe Jóáházt, Jósia fiát, és felkenték őt és királlyá tették őt atyja helyébe.
31Huszonhárom éves volt Jóáház, mikor királlyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Hamutál volt, Jirmejá leánya Libnából.
32És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint atyái cselekedtek.
33És fogságba vetette őt Nékó Faraó Riblában, Hamát országában, hogy ne uralkodjon Jeruzsálemben; az országra pedig száz tálentum ezüst és egy tálentum arany bírságot vetett.
34És Nékó Faraó Jósia fiát, Eljákimot tette királlyá atyja, Jósia helyébe, és elváltoztatta a nevét Jójákimra; Jóáházt pedig elvitte, így jutott Egyiptomba, és ott halt meg.
35Az ezüstöt és aranyat pedig megadta Jójákim Faraónak, de rovatalt vetett az országra, hogy a pénzt Faraó parancsa szerint megadhassa; kire mennyi rovatalt tettek, annyi ezüstöt és aranyat hajtott be a föld népén, hogy Nékó Faraónak adja.
36Huszonöt éves volt Jójákim, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Zebudda volt, Pedája leánya Rumából.
37És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen mint atyái cselekedtek.