1Történt pedig Hósea izráeli királynak, Elá fiának harmadik évében; hogy királlyá lett Hizkija, Áház júdai király fia.
2Huszonöt éves volt, mikor királlyá lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Abi volt, Zekarja leánya.
3És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen mint atyja, Dávid cselekedett.
4Ő távolította el a bámákat, törette le a szent köveket, és vágatta ki a szent fákat és törette össze a rézkígyót, melyet Mózes csináltatott, mert addig az ideig tömjéneztek neki Izráel fiai, és Nehustánnak nevezték.
5Az Úrban, Izráel Istenében bízott; úgyhogy utána Júda minden királya közt nem volt olyan, mint ő, sem azok közt, akik előtte voltak.
6És ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle; és megtartotta parancsolatait, melyeket az Úr Mózesnek parancsolt.
7Vele is volt az Úr, amibe fogott, minden sikerült neki; az asszír király ellen is fellázadt, és nem szolgálta őt.
8Ő verte meg a filiszteusokat Gázáig és határáig; őrtoronytól erődített városig.
9És történt Hizkija király negyedik évében, azaz Hósea izráeli királynak, Elá fiának hetedik évében: felvonult Szalmanasszár asszír király Samária ellen és ostrom alá vette azt.
10Bevették pedig azt három év múlva; Hizkija hatodik évében, azaz Hósea izráeli király kilencedik évében vetetett be Samária.
11És fogságra vitte Asszíria királya Izráelt Asszíriában; és Hálahban és Hábornál, a Gózán folyójánál és Média városaiban telepítette le őket.
12Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára és áthágták az ő szövetségét, mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt; sem meg nem hallgatták, sem meg nem cselekedték.
13Hizkija király tizennegyedik évében pedig felvonult Szanherib asszír király Júda minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14Akkor Hizkija júdai király elküldött az asszír királyhoz Lákisba, mondván: Vétkeztem, térj vissza tőlem, amit reám vetsz, viselem; és az asszír király Hizkija júdai királyra háromszáz tálentum ezüstöt és harminc tálentum aranyat vetett.
15És Hizkija odaadta mindazt az ezüstöt, ami az Úr házában és a királyi palota kincstárában található volt.
16Ugyanabban az időben megvagdaltatta Hizkija az Úr templomtermének ajtószárnyait és az oszlopokat, melyeket Hizkija júdai király boríttatott be arannyal, azokat is az asszír királynak adta.
17De Asszíria királya elküldte a Tartánt, a Rab-Száriszt és a Rabsákét Lákisból Hizkija királyhoz tekintélyes haddal Jeruzsálembe; és azok felvonultak és megérkeztek Jeruzsálembe, és mikor felvonultak és megérkeztek, felálltak a felső tó csatornájánál, mely a Kallómező országútján van.
18És mikor a királyt hívatták, kiment hozzájuk Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt; és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár.
19És azt mondta nekik a Rabsáké: Mondjátok, kérlek, Hizkijának: Így mondta a nagy király, Asszíria királya: Micsoda ez a bizodalom, melybe bíztál?
20Azt gondoltad, hogy a szóbeszéd már tanács és erő a háborúban? Hát kiben bíztál, hogy ellenem fellázadtál?
21Hát igen, bíztál ebben a törött nád-botban, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, belemegy a tenyerébe és átlyukasztja azt; ilyen a Faraó, Egyiptom királya mindazoknak, akik benne bíznak.
22Ha pedig azt mondjátok nekem: Az Urban, a mi Istenünkben bízunk: nemde ő az, akinek bámáit és oltárait Hizkija eltávolította és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt boruljatok le Jeruzsálemben?
23De most fogadj, kérlek, urammal, Asszíria királyával: én kész vagyok neked kétezer lovat adni, ha te a magad részéről lovasokat tudsz rájuk adni;
24hát hogy verhetnél vissza egyetlen pasát az én uram legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomban bíztál harci szekerek és lovasok dolgában.
25Most pedig talán én az Úr nélkül vonultam fel e hely ellen, hogy azt elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el azt.
26És azt mondta Eljákim, Hilkija fia, és Sébna meg Jóáh a Rabsákénak: Beszélj, kérlek, szírül a te szolgáddal, mert mi megértjük; ne pedig zsidóul beszélj velünk a nép füleibe, mely a kőfalon van.
27De azt mondta nekik a Rabsáké: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy szóljam ezeket a beszédeket; nem azokhoz a férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy a saját ganéjukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek együtt?
28Ezzel felállt a Rabsáké és nagy hangon kiáltott zsidóul; és szólt és azt mondta: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!
29Így mondta a király: Meg ne tévesszen benneteket Hizkija; mert nem bír benneteket megmenteni az ő kezéből.
30És ne bíztasson titeket Hizkija az Urral, mondván: Bizonnyal megment minket az Úr, és nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe.
31Ne hallgassatok Hizkijára; mert így mondta Asszíria királya: Szerezzetek velem békét és jertek ki hozzám, és egyetek ki-ki a saját szőlőtőkéjéről és fügefájáról, és igyátok a saját kutatok vizét,
32míg eljövök, és elviszlek benneteket egy olyan országba, mint a ti országotok, gabona és must országba, kenyér és szőlőhegy országba, olajfa és méz országba, hogy éljetek és meg ne haljatok; tehát ne hallgassatok Hizkijára, mikor csábít benneteket, mondván: Az úr megment minket.
33Megmentették-e a nemzetek istenei, ki-ki a maga országát Asszíria királyának kezéből?
34Hol vannak Hamátnak és Árpádnak istenei, hol Szefárvaim, Héna és Ivva istenei; hát Samáriát megmentették kezemből?
35Kik azok az országok minden istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből; hogy az Úr megmenthetné kezemből Jeruzsálemet?
36És a nép hallgatott, és nem felelt neki semmit; mert a király parancsa az volt, mondván: Ne feleljetek neki.
37Aztán bement Eljákim, Hilkija fia, aki a palota felett volt, és Sébna, az íródeák meg Jóáh, Ászáf fia, a kancellár Hizkijához megszaggatott ruhákban; és jelentést tettek neki a Rabsáké beszédeiről.